A belső rész nagyon pici és szűkös, belépve egyből a pultba ütközik az ember, amely középen egy hosszú asztalban folytatódik, gyakorlatilag ezt lehet körbeülni. Közben a hátunk mögött a nyitott konyhában szorgalmasan sütnek-főznek a szakácsok. Az ablaknál lehet még egy pultnál leülni, szintén bárszékekre, valamint a belső falnál van 2 normál asztal. Annyira kevés a hely, hogy a mosdónak tolóajtaja van, ami szinte rányílik az egyik asztal szélére, és a mellékhelyiség belülről is igencsak szűkös (s nem utolsósorban kissé lepusztult is). Az étlapon pho leves, tekercsek, töltött batyuk, wokban pirított zöldségek és húsok szerepelnek. Nyári tekercset kértem rákkal, amelyhez mogyorómártást kínálnak, valamint zöldséges tavaszi tekercset chilis szósszal. Az italok közül leginkább hozzáillőként egy kancsó jázminteát választottam. Az ételek nagyon finomak, a tömeg ellenére nem is kellett sokat várni. Láttam a szomszédaimnál a pho-t is, az is remekül nézett ki, jó nagy, tartalmas adag. A berendezés domináns elemei a madárkalitkák, a plafonon mindenütt kalitkák lógnak, valamint az egyik falon középen egy aranyozott Buddha szobor. Jó időben sokkal kellemesebb lehet itt, ugyanis van kiülős teraszuk is, több asztallal, mint amennyi a benti térben elfér, de ott nagyon hideg van ilyenkor novemberben már. Kizárólag készpénzzel lehet fizetni. Véleményem szerint a hely túlárazott (3000 Ft felett fizettem), de a vendégek seregeinek lelkesedését úgy tűnik, ez nem törte le. A kiszolgálás kissé kapkodó, szervezetlen, bár próbálnak kedvesek és gyorsak lenni. Ha valaki szeretne ellátogatni, mindenképpen érdemes előre asztalt foglalni.
