Szegedi Halászcsárda Budapest

000 Ft-ot fizettünk desszerttel együtt, ami nagyon jó ár-érték aránynak gondolok. Egy problémánk volt csak: mikor megérkeztünk a kültéren több asztal sem volt leszedve, de jelzésünkre aztán rendet raktak. Szívesen ajánlom mindenkinek az éttermet!

A belső tér a magyaros-népies vonalat hozza annak tipikus kellékeivel, de giccsesnek vagy túlzónak nem találtam. Szépen terített asztalok, végtelen hosszúságú, halakban erős étlap. Mindez átlagos, elfogadható árfekvésben, egyáltalán nem lehúzás-szagú a hely. Kis adag - zóna - filézett ponty halászlével indítottam, erre mindenképpen kíváncsi voltam, hogyan s milyenre készítik. (1400 Ft). Engem összességében meggyőztek, karakteres, tömör, paprikahangsúlyos lé, aki nem szereti csípősen, az sem fog csalatkozni, benne sok haldarab, azonban ezek az én ízlésemnek kissé zsírosak és túlfőttek voltak. Hozzá fehér kovászolt hagyományos házi kenyér járt (árban benne foglaltatik). Főfogásként a "Halak Tiszából-Dunából" ételt választottam, mivel ebben 3 féle, különböző fajta és más módon készített halszelet volt, házi fűszeres csónakburgonya körettel (3100 Ft+600 Ft). 1-1 filézett szelet elég kicsiny volt, de a leves után már többet nem tudtam volna bevállalni. A 3-ból 2 hallal elégedett voltam, a 3. felejthető kategóriás. Szeretném kiemelni, hogy a halaknak nem volt pocsolyaíze, amit sajnos többször tapasztaltam már hazai édesvízi halak esetében. A krumpli, hiába csak egy köret volt, de életem legjobbjaként könyveltem el úgy en bloc a sült krumplik világában. Kötelező szervizdíj nincs. Az alkoholos és alkoholmentes italok is véleményem szerint túlárazottak (példaképp: 0,2 dl Naturaqua víz 400 Ft). Figyelmes, profi személyzet, megfelelő létszámban, felkészült magabiztos konyha. Szokásomtól eltérően a 4,5-öt felfelé kerekítettem a pontozásban. Szívesen ennék még itt a későbbiekben is.

Nem túl udvariasan közölték, hogy a folyó felőli folyosón van a foglalt asztalunk. Az nem egy társalgásra megfelelő és elegendő egy hely. Mivel a folyóra jó ott a kilátás és a vidéki barátaim azt javasolták maradjunk itt, így nem mentünk tovább éttermet keresni. Szürkeharcsa halászlét és szegedi vegyes halászlét rendeltünk. Néhányan csípősen szeretjük a halászlét, amit általában nem csípősen készítik el az éttermekben. Ezt megértem, de azt nem, hogy valamely formában nincs az étteremben csípős paprika kikészítve, vagy nem hoznak a felszolgáláskor. Miután kértem csípőset elég későn hozták azt, mert közben kihűlt a halászlé. A harcsapaprikás finom, ízletes volt a hozzá választott köret (túrós csusza) úgy-mondva tocsogott a zsírban. A haltepertő rántott hagymakarikákkal pedig a felszolgáláskor már nem volt friss. Utólag meg is bántam, hogy a barátaimat ide, halételek elfogyasztására hívtam meg. A borválaszték is elég gyenge volt, így gyorsan el is mentünk egy másik helyre ahol kellemesen lehetett ital mellett beszélgetni.

A kiszolgálás udvarias, gyors. Nagyon rámentek a magyaros vonalra ételek és dizájn részéről is, de az igazi magyar ízeket nem tudta visszaadni az általunk kóstolt étel. Visszamennék, de csak halat enni.

Második fogásaink frissek, óriásiak és nagyon finomak voltak. Ekkor lépett oda a cigány, akinek aztán a vonójába húzott bankjeggyel jeleztük, hogy most nem mulatozás, hanem egy családi vacsora lesz. Desszertet is ettünk, ami ugy lazítja a gyomor tartalmát. Körbefényképeztem a csárdában kiállított házi konzervek és tárgyak sokaságát, végezetül megtekintettük a Citadellát és az esti dunai hidakat. Bankkártyával fizettünk és feltétlenül vissza fogunk menni.