A Nádor utcai egységük idén ősszel nyílt meg a CEU mellett. De ahogy látom, ismét nincs megállás a Zing háza táján, mert pár nappal ezelőtt egy újabb éttermet nyitottak a Gozsdu Udvar Király utcai bejáratával szemben (a Gastroland épületében, a csirkés helyén). A berendezés a hatalmas belmagasságú, boltíves térben nem egyedi, van ehhez hasonlóból jó pár itt az 5. kerületben, ez az indusztriális, félig befejezettnek tűnő dizájn, a festés mintha még nem lenne befejezve, foltos, omladozó hatású fal, látszanak a falban és a plafonon a csövek, lógnak ki a falból a fémkampók és a fő bútorzatot a Salgó polcok adják (ilyen van a mi spájzunkban is, de azt csak mi látjuk). A pulttal szembeni részen nagy, közös kb. 15 személyes asztal, a fal körül padok, és kisebb, 2-4 személyes ülőhelyek kerültek kialakításra. Nagy a forgalom, elég sokan vannak. Hétköznap 12-16 óra között kínálnak 2 vagy 3 fogásos ebédmenüt, 1490/1790 Ft-ért. Nekem egy olyan helyet sikerült ajánlaniuk, ahol a magasított székről nem lehet felérni a bárasztalt, mivel a 2 magasságát nem sikerült összeszinkronizálniuk. Életem egyik legkényelmetlenebb ebédjét sikerült ezzel a Zing-stábnak összehoznia. Később, amikor lettek szabad helyek, sem ajánlották fel, hogy üljek át esetleg máshová. A menüs lapon 1 leves, 1 előétel, 4 főétel, 2 desszert szerepel. Paradicsomos húsgombócot (csirkehúsból) választottam tört krumplival, majd a desszertek közül szilvás crumble-t csoki mousse-szal (javaslom a Zingnek - persze nemcsak nekik - a magyar ételnevek használatát, esetleg magyar fantázianevek kitalálását. Azt hallgattam, voltak a szomszédos asztaloknál, akik ki sem tudták olvasni ezeket az angol/francia neveket és eléggé zavarban érezték magukat, mivel nem ismerték a helyes kiejtést). Az ételekre elég sokat kellett várni. Mindkettő szó szerint tűzforrón érkezett, így a kihűlésre még tovább kellett várakozni. Az ételek, mindkettő nagyon finom, ízletes, remek fűszerezésű, viszont komolytalanul kicsi adagok. A főétel mindössze 3 kis gombócka és 2 db apró újkrumpli. Még a 3 fogásból sem lehet itt jól lakni (a magam részéről első fogást azért nem kértem, mert sem a tormát, sem a kocsonyát nem szeretem). Lehet persze, hogy a normál étlap adagjai nagyobbak, ezt sajnos nem tudom. Főételek árai: 1700-2500 Ft között. A mostani nagy sláger wagyu marháról annyit érdemes megemlíteni (gondolkodtam ebben, de aztán elolvastam a leírást), hogy ez nem a valódi japán wagyu marha, valószínűleg az nem is ennyibe kerülne, hanem egy hazai birtokon (Zichy-biogazdaság) tenyésztik ezeket az állatokat. Természetesen nem szakéval masszírozzák őket, mint Japánban. A kávé szintén említést érdemel, saját márkájukat, az El Sonador-t főzik, amely Kolumbiából származik, egy eszpresszó 450 Ft-ba kerül. Az asztalokra - csak külön kérésre - uborkás, citromos vizet hoztak palackban, melyből díjmentesen lehetett inni.
