Aquincumi katonai amfiteátrum Budapest

Jó 20 évvel ezelőtt az alsó részen található folyosó-járatok - az egykori cellák - még nem voltak lezárva, jó kaland volt éjszaka idejönni "bandázni" elemlámpával világítva, de azután a hajléktalan csövesek beköltözése miatt ezeket lezárták. Az ókori Aquincum két amifiteátrummal is rendelkezett, közülük ez volt a nagyobb méretű. A II. században, 145 körül építették. Hatalmas mérete 10-15 ezer fő látogató befogadására tette alkalmassá, és valószínűleg az itt állomásozó katonaság saját gyakorlatozásra is használta. A terület régészeti feltárása és az értékek mentése az 1930-40-es években zajlott le (szentély és oltárkő maradványokat találtak, illetve későbbről a 6. században longobárd ezüstkincset), mivel a középkorban lakóházak épültek rá a területre, ezeket lebontották. Hangulatos hely, de az eredeti funkciójára már alkalmatlan, ahhoz túlságosan romos.

Ezen a helyen forgatták például a Hannibál tanár úr című magyar filmlegenda híres jelenetét, innen maradt meg a nemzeti köztudatban Nyúl Béla neve. Meg a tömeggyűlések és az uszítás pszichózisa is. Az ellenségkép megalkotása. Ma csendes a hely, egyébként különös okom volt rá, hogy ide kilátogassak, Kolodko Mihály legújabb szobra is itt hever, de már nem észrevétlenül, mivel lencsevégre kaptam, egyébként meg gyíkok tömege él most a falak között, mindenfelé cikáznak a forró köveken, kutyasétáltatók hozzák be futtatni az ebet, sőt, olyan is van, aki összeszedi a kis zacskóba a kutya utáni maradékot, azután itt hagyja az utókornak, hátha belelép vagy megtalálja valaki. Rengeteg a szemét, de nem is tudom, ki a terület gazdája éppen. Sebaj, ezek csak árnyoldalak voltak, egyébként meg le lehet ülni itt kicsit és elmerengni a régi időkön, kinek van itt több joga hősi múltakat emlegetni, a régebbieknek, az újabbaknak, senkinek sem, vagy mindenkinek.