Margitszigeti Ferences kolostor romjai Budapest

De máskor is tapasztaltam már, hogy a turisták mellett előszeretettel tartanak itt a fiatalok tematikus találkozókat (Cosplay-esek, Gótok, hagyományőrzők, csak példaképpen), nem mondom, valóban remek helyszín a fotózásokhoz. A romok alapján inkább a korábbi kolostor méreteiről lehet benyomásunk, de sajnos túl sok nem maradt ránk az alaprajzon és a falmaradványokon kívül. A domonkos rendi apácakolostort IV. Béla alapította Szűz Mária tiszteletére 1246-1255 között, hálából a tatárjárás túléléséért, s lányát, Margitot is az egyháznak ajánlotta. Veszprémből jött át ide Margit és apácatársai az akkori Nyulak-szigetére. A kolostor a középkor egyik legjelentősebb egyházi központja lett. A török hódoltság idején lett először lakatlan, majd romterület. A romkert fő elemei a templom, Szent Margit sírja és az apácakolostor, de vendégház és betegház is kapcsolódott hozzá. Margit vörös márvány síremléke a templom egykori szentélyében állt. A kolostornak és a hozzá kapcsolódó épületeknek jelentős része a mai napig feltáratlan.

Van két fémhíd, ahol fölé is lehet sétálni, és onnan megcsodálni a maradványokat. Így, végiggondolva, hatalmas lehetett. Amúgy nagy romvadász vagyok, sok klastromban, rendházban, kolostorban, romtemplomban megfordultam már, mindig is fúrta az oldalamat, hogy hogyan keletkeztek ezek? Van nyolc néni vagy nyolc bácsi, a bergengóciai Prattemor rend magyarországi leányvállalata, és akkor azok valahová odamutatnak, egy hegyre, egy távoli erdőbe vagy valami szigetre, hogy ide! És akkor nem ők, de a király korbácsával számtalan szolga és jobbágy rengeteg vérrel, verejtékkel és könnyel felépít nekik valami égbenyúló nagy házat meg a kisegítő létesítményeket, és akkor a nyolc néni vagy a nyolc bácsi elhagyja világot és ott bent imádkozik örökké. És ha ezt a hasznos tevékenységet nagyon, nagyon csinálják akkor boldogok meg szentek lesznek. Margitot tudjuk, hogyan került ide, apukája, Béla felajánlotta, ő meg szót is fogadott. Fiatalon meg is halt. De legalább addig itt volt, e falak között. Béke legyen vele, és mindenkivel, aki itt virágzott el valaha.