Dohány utcai Zsinagóga Budapest

Merthogy a körülmények abból a szempontból nem voltak előnyösek, hogy vasárnap délelőtt jártunk ott, amikor a külföldi turistaáradat szinte ellepi a zsinagógát. Irigylem is, most látva, Ugor kolléga fotóit a szinte üres belső térről. Tényleg jobb nem a turista főszezonra és hétköznapra időzíteni a látogatást. De ez nem egy keresztény templom, ismereteim szerint nem is épült annak. A pesti zsidó hitközség elöljárósága 1850 végén határozta el, hogy a Dohány utcai telken, telkeken a már meglévő kisebb zsinagóga átépítésével egy reprezentatív, fényes kultusztemplomot épít. Több építészt felkértek a tervezésre, végül hosszú huzavona után a ma már nem létező bécsi nagyzsinagóga építőjét, Ludwig Förstert bízták meg a tervezéssel, aki egy mór stílusú épület tervével nyerte el a megbízást. Kétségtelenül tervezett más zsinagógákat is, de művei sorában keresztény templomok is szerepelnek. Az építész és a zsidó hitközség közötti elszámolási viták nyomán azonban Förster felmondta az együttműködést ezért a zsinagógát Feszl Frigyes, a Pesti Vigadó híres építészének közreműködésével fejezték be. Tehát a Dohány utcai zsinagógát keresztény építészek tervezték és építették. Nem csoda hát, így magyarázta vezetőnk, hogy a keresztény templomokból ismert egyes elemeket vittek be a pesti zsidók főtemplomába. Nekem az itt sosem használt, mégis mindkét oldalra elhelyezett szószékek tűntek fel meg a zsinagógákban nem jellemző orgona például. És igen, különösen a vasárnapi turistaözönlés közepette nemigen lehet itt semmiféle áhítatra jutni, de ez egyébként is erősen neológ vallási hely, ez látszik a terem belső elrendezésének néhány részletében is. Mondják, akik idejárnak, hogy itt a péntek esti vagy a szombati istentiszteletek sem olyan ájult csendességben, mereven zajlanak, mint egyes keresztény liturgiák szerint. Áhítatot tehát nem éreztünk, sok turistát kerülgettünk, és mégis, és ennek ellenére egy csodás imatermet láttunk.

na nem azért, mintha először járnék itt, de az talán régebben volt. Fantasztikus koncertek jutnak eszembe, Palya Bea szefárd dalai, csodaszép volt. Azért ez egy élettel-átokkal vert hely, régen, valaha, a Károly krt. volt a keresztény-zsidó világ határa, a középkorban a belső részbe zsidó nem tehette be a lábát, ez meg itt, a körön kívül valaha keresztény templomnak épült, olyan a beosztása is, a zsinagógákban a tóraolvasó asztal helye nem a nézőkkel szemben, hanem a térség közepén helyezkedik el, Itt meg nem. Itt olyan, mint a színház, pártház, mozi vagy keresztény templom. frontálisan hat a tömegre. De csodaszép, az biztos. Aprólékosan igényes kidolgozás. A mór-keleti stílust valahogy még esztétikailag a jóízlés határán belül tartott harmónia az épület kívül és belül. A karzatra most nem lehet felmenni, csak nagyobb ünnepeken. Megnéztem az udvart is, a gettó fotókiállítását, meg persze a zsidó múzeumot is, aztán még bámészkodtam volna, mert az ilyesmiből sohasem elég, de rámaszaladt a délután négy óra, a zárás ideje és kihajtották a termekből a fizető közönséget. Minél több vallás minél több nevezetes helyére járok, annál kevésbé értem meg a vallások egymáshoz fűződő feszült vagy néha ellenséges viszonyát. sokszor eszembe jutott már, hogy tulajdonképpen az emberiség átkai, szellemi csapda, amit soha nem tanultunk meg igazán kezelni.

Különlegesen szép az épület, mór stílusban épült, 1859-ben avatták fel. A belső megvilágítása nem túl kedvező (vagy csak fel kellett volna kapcsolni a villanyokat, a 4000 Ft-os belépőből talán kitelt volna. . . ). A templom patetikus légköre nem igazán "jön át", gyakorlatilag külföldi turistacsoportokkal van tele, ahol az idegenvezetők mindenféle nyelven párhuzamosan sorolják a tudnivalókat. A karzat nem látogatható. A bejutás előtt fémdetektoros kapun kell átmenni, átvizsgálják a táskákat és a ruházatot. A templom az egykori zsidó negyedben épült, a 2. világháború alatt a Dohány utca határolta a gettót, így ma jelentős holokauszt emlékhely is. A kertben 2600 zsidót temettek el, a kertrész körbe van kerítve, nem lehet bemenni, csak 2 oldalról lehet körbesétálni. A bal oldalon található a múzeum, elég sokat kell lépcsőzni felfelé, de van lift is. A 90-es évek 2. felében jártam már itt, és akkor emlékeim szerint más volt a tárlók kialakítása, sokkal több értékes, arany és egyéb nemesfém kegytárgyra emlékszem. A múzeumban éppen átépítés zajlik, a paraván mögött fúrtak-faragtak a munkások. Az 1931-ben épült Hősök templomát csak kívülről lehetett megtekinteni. A Goldmark terem szintén le volt zárva. A kertben látható még a fémből készült Holokauszt emlékfa. A pincében véletlenül bukkantam rá egy izgalmas időszakos fotókiállításra.