Holokauszt Emlékközpont Budapest

Azóta tervezem, hogy eljöjjünk ide alaposabban megismerni a helyet. Most a Budapest100 építészeti-kulturális fesztivál keretében sikerült előadással kiegészített, nagyon színvonalas vezetett épületbejáráson részt vennünk a Páva utcában. A Kortárs Építészeti Központ/KÉK szervezésében megvalósuló fesztivál ezúttal az 1916 és 1926 között épült lakóházakat és intézményeket mutatta be, a Páva utcai zsinagógát pedig 1924. január 6-án szentelték fel. Budapest második legnagyobb zsinagógája volt, és rabbija is a holokauszt áldozata lett. Sajátos hely, mert együtt él itt egy állami emlékközpont és a zsidó közösség által működtetett nagy zsinagóga és kis imaterem. Ennél fogva itt egy udvaron körbejárva láthatjuk a jeles zsinagógaépítész, Baumhorn Lipót által tervezett és 20 évvel ezelőtt igényesen felújított zsinagógát, valamint az emlékközpont elegáns, modern épületrészeit. Érthető hát, hogy a We Love Budapest/WLB miért választotta be a Páva utcai zsinagógát az idei Budapest100 öt kihagyhatatlan épülete közé. De itt a kettősségnek, az éles kontrasztoknak is szándékolt a mondanivalója: Miközben a zsinagógatermek a békés vallásosság hagyományos színterei, a kiállítótermek az emberiség legszörnyűbb történetére, több millió ember, köztük több százezer zsidó honfitársunk kegyetlen meggyilkolására, pusztulásukra emlékeztetnek. Feloldás, felmentés nincs! Csak csendes emlékezés. A vészkorszakban elhunytakra, arra a 172 312 áldozatra, akinek már tudjuk a nevét, és itt egy falon végtelennek tűnő sorokban olvashatjuk. És emlékezés az összes többiekre, akiknek kilétét további kutatások remélik felfedni. Emlékezés az 1944-ben megsemmisített magyarországi zsidó közösségekre: Az Elveszett Közösségek Tornyán 1441 település neve szerepel. Köztük a mi szülővárosunké is.

Mint például ez. Ha voltál már Auschwitzban, Dachauban, akkor meg nagyon is tudnod kell, miről szól ez itt. A felmenőim, rokonaim soha el nem múló felelősségéről is. Gondolom, a zsidóknak meg egészen mást jelent. Nekem nyomasztó lelkiismeretfurdalást. Ilyenkor újra elolvasom a hírhedt plakátokat, a rendeleteket, megnézem a videórészleteket, képeket, aztán kimenekülök a díszlet zsinagóga felé, itt ugyanis nem működik a zsinagóga, ez csak egy háttér az intézményhez. Azután, amikor az ember lemorzsolta magát, ment egy önműködő kukoricacső, akkor kiléphetsz újra a napfényre és mehetsz tovább. Részemről ennek a helynek a látogatása feltétlenül javasolt.

A kiállítás - mind az állandó, mind az időszakos - a holokuaszttal foglalkozik, de furcsa módon számomra mégsem volt annyira nyomasztó, negatív az egész, hanem inkább amolyan történelmi visszaemlékezés jellegű, magában hordozva a megbékélést, és azt a reményt, hogy a múlt hibáiból tanulva az emberiség a jövőben már érettebb lesz, és már nem fogja egymást irtani. Sok-sok személyes emlék, régi fotók, írások, személyes tárgyak. Jelentős részben magánszemélyek felajánlásaiból érkeztek a kiállítási tárgyak, legalábbis ezt olvastam. A zsinagóga épülete 1923-ban épült Baumhorn Lipót tervei alapján. A felújítás keretében nagyon szépen renoválták, a belső rész impozáns. Az emeleti részen időszakos kiállítás látható. Elvileg van még egy tetőkert is a tetején, de ottjártamkor nem volt nyitva. A bejutás detektoros átvizsgálást követően lehetséges. Az áldozatok emlékfalán közel 140000 név szerepel. A felnőtt belépő 1400 Ft-ba kerül. A zsinagóga látogatása ingyenes. A honlapon is szerepel, hogy 12 éves kor alatt nem ajánlják a látogatást.