Ráth György-villa Budapest

És a bezárása miatt ideszorult Iparművészeti Múzeum munkatársai rendre olyan tartalmas programokkal jelentkeznek, hogy azokért is érdemes ellátogatni hozzájuk. Nemrégiben így teremtettem magamnak alkalmat a villa gyűjteményének megtekintésére, amikor a Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében A művészi üveg változatos funkciói a szecesszióban címmel tartottak vezetett műtárgybemutatást. Mert imádom a szép üvegeket! Maga a villa szerényen húzódik meg a kerítés és a szépen gondozott kertecske mögött, külsejében nem is idézi a szecessziót: Az eklektikus villaépületet 1901-ben vásárolta meg Ráth György, amit a felújítás után ő és a felesége műtárgyakkal rendeztek be. Fontos megjegyezni róla, hogy nemcsak elismert műgyűjtő volt, hanem az Iparművészeti Múzeum (IM) első főigazgatója is. Ma az IM-hez tartozó Ráth György-villa ad otthont a múzeum szecessziós gyűjteménye legszebb darabjait felvonultató, A mi szecessziónk című állandó kiállításnak. De a berendezés, a tárgyak elrendezése nem múzeumi szokványokat követ, hanem mintha egy lakott villában járnánk. Ez talán az egyetlen apróság, amit hiányként fel tudok említeni, hogy bár egy nagypolgári lakásban sétálgat a látogató, mégis múzeumi tárgyakat lát, azokkal ismerkedik. Jó lenne, ha ehhez, mondjuk helyiségenként kapna egy tárgyismertetőt. De a vezetett programokon való részvétellel ezt is magas szinten lehet pótolni.

Időről időre feltűnnek új irányzatok a művészet világában is, ilyen volt a szecesszió lázadása a 19. század végén. Aztán elterjedt a világon, nemzeti sajátosságai is lettek. Itt a villában is megfigyelhető külön szobában az osztrák, az angol vagy a francia stílus. De mi is köti össze például a szegedi Reök palotát, a kecskeméti városházát, az ugyancsak szegedi új zsinagógát, vagy a marosvásárhelyi Kultúrpalotát? Hát ez. . . A legegyszerűbben így lehetne bemutatni a szecesszió lényegét. Lehet túldíszítettnek gondolni, giccsesnek vagy pusztán formabontónak, mindegy, az épületek, képek, tárgyak előtt lenyűgözve áll, aki találkozik velük. Ez a fasori villa is erről szól elsősorban. különleges, szerethető díszekké váltak a ruhák, a környezet tárgyai, elszabadult a fantázia, de megállt egy határon, nem lendült át durva túlzásokba, számtalan szépséget hagyott ránk. Nehéz leírni, hogy mit érez az ember, bejárva ezt a két szintet, és azért nehéz, mert azért az ízlés eléggé megosztó dolog lehet, De engem lenyűgözött, visszaemlékeztem a korábbi szecessziós élményeimre, és most itt egy sűrítményt kaptam. Nagyon szívesen ajánlom másnak is!

A Városligeti fasorban lévő impozáns villában élt élete utolsó 5 évében az író, művészettörténész, könyv- és régiséggyűjtő, főrendiházi tag Ráth György és felesége. Igen sokat tett képzőművészet és iparművészet támogatása érdekében. Halálát követően végakaratának megfelelően a magánkönyvtárát az MTA-ra, míg a kb. 1000 darabos, felbecsülhetetlen értékű műgyűjteményét az államra hagyta, azzal a feltétellel, hogy az itt ebben a villában annak teljességében kerüljön kiállításra. 1908-tól az 50-es évekig ez így is történt, azonban a kommunisták máshogy gondolták, a gyűjteményt szétaprózták, jó pár ritkaság eltűnt, majd itt a villában egy kelet-ázsiai, kínai gyűjtemény kapott helyet (nem Ráth gyűjtése. hanem a Hopp Ferenc Múzeumból, melynek kvázi szatellit kiállítóhelyeként funkcionált). A Ráth-gyűjtemény 2018-tól az Iparművészeti Múzeum kezelésébe tartozik, és ismét az örökhagyó végakaratának megfelelően állították össze a kiállítótereket. A két szinten a szecesszió magyar és nemzetközi ipar- és képzőművészeti remekműveit, bútorokat, berendezési tárgyakat, szobrokat, lámpákat, dísztárgyakat tekinthetünk meg. A villaépületet körbevevő park is kellemes, bár sajnos a régi kerti szobrokból csupán néhány maradt meg. A kertben található továbbá Kőrösi Csoma Sándor kelet-kutató szobra. A különleges program egyébiránt ingyenes volt, nem kellett belépőt sem fizetni, ezúton itt is ismételten köszönjük ezt a színvonalas rendezvényt.