Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
Így aztán kimentem hozzá a Dunapartra és egy kicsit elidőztem ott. És ez bizony már előfordult párszor. Ugyancsak hányattatott sorsú szobor ez is. . . jéé, hogy mindig ezt írom, szinte minden szoborra. . hát lehet, minden szobor sorsa hányattatott, szinte alig találkozik az ember olyannal, amit békén hagytak volna a politika nagy üstkavarói. De hát Attilát. . . ő kinek mit ártott? Talán az volt az alapürügy, hogy a vezetés, mely minden ízében vissza akarja idézni a letűnt és bukott századokat, vissza akarja állítani az egész koronás bagázst meg az egész feudális középkort, és szabadságot engedő átrendeződés után. Így aztán visszalovagolnak a grófok, bárók, fejedelmek a talapzatokra, melyek körül mindig jobbágyok nyalják, mint mellékalakok a talapzat alsó köveit. Az új rend a régi. Attila meg. . . - hiába szerették, tiltakozta érte sokan - ki lett telepítve a partra tényleg, nézze csak a Dunát, ha már annyira karja. És így megtestesült a vers is. Megszoktuk már, hogy itt van, hogy odajárunk hozzá. Vigasztalni nem tud, de van benne valami elementáris költői erő, amibe kapaszkodni lehet, ha olvasod. Néha emberek ülnek mellé, ma élők. Nézik, amit ő néz, hiszik, amit ő hitt, érzik, amit érzett, vagy csak azt hiszik, hogy igen. Mindegy is az. Legalább van kihez fordulni, van, ki mellé ülni.
A kijelzett darabszámba és átlagba beszámítjuk partneroldalunkon, a Szállásvadász.hu oldalon leadott értékeléseket is. Ott lehetőség van szöveg nélkül is értékelni. Az ilyen (kizárólag pontozásos) értékelések nem kerülnek megjelenítésre. 
