Amikor csak lehetőségünk van, az ablak mellé ülünk, mert ameddig az ételre várakozunk, mindig akad valami látnivaló a Dunán. Egy motoroshajó, egy uszály, egy tolóhajó, amint épp lefelé vagy felfelé úszik a vizen. És hát igen, néha-gyakrabban, buli is van a Dunán. Nem tudom pontosan a "hajóvonták találkozása tilos" pontos értelmét, de sokszor előfordult, hogy épp a csárdával szemben zátonyra futott valami. Ez-az. Uszály. Hajó. Érdeklődéssel figyeltük, hogy próbál leevickélni róla. Így fel sem tűnt, mennyi idő telt el a rendelésünk óta. Megjött a halászlé bográcsban. A nyakunkba kis partedlit kötöttünk és már ehettük is az igen ízletes, finom levest. Én gyufatésztával szeretem, ezt külön kistányéron hozzák ki. Lassan rászokott a család is, úgyhogy mostanában már nem elég egy adagot rendelni belőle. A levesben sok belsőség van, amit én nagyon szeretek, a hal mindig ízletes. Még soha nem sikerült megennünk az egész kihozott adagot, pedig általában eggyel kevesebbet rendelünk, mint ahányan vagyunk. Nagyon kedvesen beleteszik a maradékot egy üvegbe. Másnap is jót lehet enni belőle, vagy az otthon maradtak is megkóstolhatják. A halászlé mellé mindig túrós csuszát rendelünk. A tészta házilag készült, mint ahogy a túró is. Finoman van tálalva, jó sült szalonnával megszórva, mennyei étel. Ami szintén fontos, kellemes az étterem belseje, bár egy kis festés-felújítás ráférne, kicsit frissíteni kellene rajta. A mosdó mindig makulátlanul tiszta, hangulatosan van berendezve. A kerthelyiség ilyenkor már virágpompában várja a látogatókat. A személyzet kedves, a kiszolgálás gyors, hamar elrepül az itt töltött idő. Mindenkinek csak ajánlani tudom, én még nem csalódtam benne. Igaz, elfogult vagyok, mert gyermekkorom szép emléke, a Duna másik partján éltek a nagyszüleim, nyaranta hosszabb-rövidebb időt töltöttem el náluk.
