Kilenclyukú híd Hortobágy

Délután 2 órakor pedig megkezdődött a Behajtási Ünnep, amikor is a pásztorok áthajtják az állataikat a Kilenclyukú hídon, mint hajdan, amikor a hideg idő beálltával terelték be őket a téli szállásra. A híd tehát mintegy főszereplő lett az attrakcióban, de legalábbis a nagy látványosság jól érzékelhető sajátos színhelye: rackajuhok, csikósok a nóniusz lovakkal, bivalyok és szürke marhák vontatta szekerek vonultak át az izgatott nézősereg sorfala között a most szűknek látszó hídon. Más volt ez, nagyon más, mint néhány pillanat alatt átautózni egy közlekedési létesítményen, legyen az bármily különleges is! Mert az! Különleges.

Osztálykirándulás, csikós, ménes, délibáb, sokszor munkaebéd vagy have fun a kollégákkal Hajdúszoboszlóról vagy Debrecenből hazajövet. . . Na, hát tegnap kicsit más volt. eddig mindig az volt a menetrend, hogy jön, jön az ember, autóval lekanyarodik a híd után. 20 méter után megáll, kiszáll, gyönyörködik, fényképez, 9 lyuk. . . de most nem. Mindkét oldalról akkora gaz nőtte be a hidat, hogy egyszerűen nem látni. Van ugyan egy gyalogos-kerékpáros híd, ami kb. 50 méterrel arrébb szeli át a teret a Hortobágy vize felett, gondolom, arra - is - hivatott, hogy onnan látni, fényképezni jó, fel is másztam rá, de még így sem. Azután megpróbáltam a túloldalról, onnan sem látszik, csak a bozót és a nádas. . . na sebaj, akkor majd máskor megint.