Kecskéd

Úgy alakult, hogy ma, mármint vasárnap, a Barátok asztalánál ebédeltem. Valahol csak kell. Kint nagyon meleg volt, gondoltam, inkább bent. Hányan vagyok? Egyen. Akkor jó lesz nekem ide. Ez egy kétszemélyes asztal volt, a létező leglehangolóbb helyen, a pult előtt, a konyhából ki-be járó...

Egy jó nagy zuhé után érkeztünk az étterembe, így a megközelítése pocsolyás úton vezetett, átugrálva a nagy tócsákon. Egyből az ajtó melletti asztalt kaptuk, aminek az elhelyezése nekem annyira nem tetszett, kényelmetlen volt így beszélgetni. Plusz kissé huzatos is... Az ételeket hamar...

Nem igazán gondolnám étvágygerjesztő komponensnek, hogy a csárda előtti parkolóban érezhetően erős dögszag hullámzik. Egy tetem, vagy mi, nem azonnal kezd ilyen szagot árasztani, hanem azért kell annak egy kis idő, mire megérik ennyire. Hogy erről az étterem tehet vagy nem, az más kérdés, nyilván...