Ferdinánd Bisztró Kunmadaras

A Ferdinánd egy felvidéki eredetű, de nekünk karcagi kalácsfajta, aminek a receptje az 1920-as évekre nyúlik vissza, egy lakodalomban szolgálták fel először. olvasni a szakirodalomban. Hogy Kunmadarason a Ferdinánd Bisztróban melyik recept alapján készítik, azt nem tudom, de van többféle elkészítési módja is. A lényeg, hogy az édes kelt tészta tekercseket egy kerekaljú, hagyományosan öntöttvas edénybe, manapság inkább kisebbfajta piros lábasba, fazékba helyezik egymás mellé, amelyek aztán a sütés során összenőnek, miközben vaj, tejszín puhítja a tészta állagát. Ám hogy miért lett ennek a különlegesen készülő kalácsnak a neve Ferdinánd, azt még nem sikerült kinyomoznom. Majd legközelebb megkérdezem a Ferdinándban. Mert, hogy megyünk még, az biztos! És akkor ismét ebédelni is náluk fogunk, amire most nem volt időnk.

Meg is ijedtünk, hogy nem lesz hely, vagy ha igen, sokat kell majd várni az ételre. Egyik sem következett be:
Az utcára nyíló teraszon találtunk egy szabad asztalt, és bár az ilyen célra nem a legjobb polikarbonát tető ontotta ránk a Nap fényét és melegét, ezt a szomszéd asztal hölgyvendégeinek javaslatára és segítségével megoldottuk, betolva az asztalt a falhoz. A rendkívül rokonszenves, gyors, jó stílusú pincérkisasszony hamar hozta az életmentő söröket, de sajnos az ital nem volt elég hideg, emiatt gyorsan tovább is melegedett. A párom kötöttgaluska levest rendelt, amit mi nagyon jól ismerünk, szeretünk. Én is megkóstoltam. Nem volt rossz, de a fűszerezése kicsit gyengére sikerült, a tészta görcsök pedig már kezdtek szétázni. Főfogásként mindketten pecsenyekacsa májjal készült ételt kértünk. Tudjuk persze, hogy ez nem hízott libamáj, hogy elég száraz alapanyag, de reméltük, a szakács tud valamit, amivel ezt enyhíti. Nos, sajnos nem tud, ráadásul a rántott májszeleteket pankó morzsába forgatta, ami csak még szárazabbá tette a májat. De azért nem volt ez menthetetlen, sőt mentettük is: a maradékokat haza hoztuk. És hát a Ferdinánd! A Nagykunság emblematikus házi sütije! Már előző naptól fogva vártunk rá, vártuk az élményt. Kiderült, hogy ugye vasárnap van, nagy a kereslet, nem tudnak eleget készíteni belőle, már nincs. De van Ferdinándból készült mákos guba! Az ember azt hinné, egy vidéki kelt tésztás specialitás nehéz, nyögvenyelős. Hát nem! Pillekönnyű finomság érkezett vaníliasodóban úszva. Ez utóbbit mi ugyan nem nagyon szeretjük, jó lett volna, ha ezt előre tudjuk, kértünk volna a gubához inkább valamilyen dzsemet. Na, majd legközelebb! Mert jövünk még, az biztos! És előre szólunk, hogy: Ferdinánd rendel!

Van egy street foodos vonaluk pizza, burger, gyros, pasta, valamint egy hagyományos magyar, de megjelenik a választékban az ázsiai csirkemell is. Kínálnak az általunk rendelt fogásokon kívül többek között birka- és marhapörköltet, babgulyást, rántott húsokat, sajtokat és zöldséget, roston sülteket, csülköt, pitéket, túrógombócot és portugál krémes kosárkát. Az italválasztékot lehetne szélesíteni. Háromféle nem kiemelkedő balatoni bort tartanak, pedig a Kunságban megannyi kiváló bor készül, jó lenne a borválasztékban is érvényesíteni a bemutatkozó sorokban említett lokalitást. A sörválasztékot kézműves sörökkel lehetne gazdagítani, jelenleg csak nagyipari multisörökből válogathatunk. Tarthatnának például békésszentandrási söröket, hogy az Alföldön maradjunk ezesetben is. Fogadófalatként remek sajtos pogácsát kaptunk. A kötött-tészta leves ízletes volt, mindig öröm egy olyan helyi specialitást kóstolni, amiről eladdig csak receptoldalakon olvashattunk. A kovászos pizza ízre, állagra egyaránt megnyerő, a szélét élvezet volt a pacal mártásába tunkolni. Mert csülkös pacalt is tartanak. Füstölt csülökkel készítik, mint sokfelé, aminek köszönhetően kap egy plusz füstös aromát az étel, de a szaftja nem lesz ragadós, kollagénes, holott ez a körmös-csülkös-farkas vagy akár füles pacalnak a lényege. A pacalt egyébként ebben a változatában is élvezettel ettük. Mellé kovászos uborkát kértünk, ami vékony kígyóuborkából készítettek, jól eltalálva az ízharmóniát és a roppanós állagot. Megelégedésünkre szolgált a házias krumplipürével tálalt rántott harcsa, ízletes volt a hagyományos felfogásban készült, párolt káposztával és hagymás tört krumplival körített kacsacomb is, bár ez kissé túlkészült. Szívesen jellemezném a hamburgert is, de mire észbe kaptam unokaöcsém az utolsó morzsáig megette. Ő nagyon dicsérte. A csirkeszárnyról a kedves és szívélyes felszolgálónk elárulta, hogy mirelit áruból van, de nem tudta elvenni asztaltársunk kedvét tőle, egyébként a KFC stílusban készült, enyhén csípős szárny ízletes volt. Tisztességgel elkészített házias ételeket kínálnak itt családi keretben, családias hangulatban, rendkívül kedvező áron.

A felszolgáló hölgy a főételhez ajánlott tejfölös uborkasalátát, és a megérzésemre hallgatva kértem. Pedig nem is szerettem. . . eddig! Legalább olyan nagy gasztronómiai élvezetet nyújtott, mint maga a füstölt sajtos, vaj puha hús. A limonádéból sem spórolták ki a gyümölcsöt, és nád szívószálat adtak hozzá, amiről szintén nem hallottam idáig. De a csúcs a desszert volt. . . annyira tele ettük magunkat hogy az előre megrendelt Ferdinánd tekercset elvitelre kértük, de azért csak legyűrtünk ketten egy túrógombócot. Mondhatom, életem egyik legfinomabbja volt ez is. :) A tekercset pedig a Kiskörei Hallépcsőnél sétálva majszoltuk el később, szintén nem csalódva.