Szent Jakab templom Lébény

Mindig meghatódok a szépségtől. És ez, a román építészet ma egyszerűnek tűnő alkotása csodálatot vált ki. A forma harmóniája, az akkori lehetőségek száz százalékos kihasználása, a középkori érzés és gondolkozás megfogalmazása, az apró szellemes és személyes részletek látványa. Ilyen a gazdag kapubélleten felfedezhető két fej, vagy az oldalhajó bejáratának aszimmetrikus díszítése: az angyalok és az angyal nélküli oszlopfők. Nem akarom leírni az építészeti megoldást, a Wikipédiában megtalálható, amely szerint a templom 1206ban már állt. El kell jönni ide, megcsodálni, átérezni a kor szellemét, és építészeti, szakmai tudását, hitét.

tehát a hölgy átsétált velünk a látogatóközpontból a templomba, amit előtte azért körbejártunk párszor, meg le is fényképeztünk, és a hölgy segítségével bebocsátást nyertünk. Hétköznap volt, de amúgy iskolai szünet és közelgő mindenféle ünnepnapok, de egy teremtett lélek nem volt földön és égen hármunkon kívül az egész környéken. Egy hátránya volt csak a napnak, egész éveben nyitva van az oltár, de most, Húsvét előtti napokban zárva tartott, dehát ez olyan szabály, amit nem lehet feltörni. Nem is akarom, csak jobban szeretem volna látni a nyitott oltárt. A templom történetét az ittjartam vastagon előzetesen elmesélte, hogy milyen régi, hányszor égett le, nekem már nem is kell. Egyébként akkor is pompás élmény, ha nem tudsz a történetéről semmit, de a templom kalandjaival megfűszerezve még sokkal érdekesebb! Minden oldalról más, kívül is, belül is. Kintről izgalmasak a torony alatt látható vízköpő szörnyek szobrai is. Állítólag volt, amikor csak apácák voltak itt és volt, amikor a köznép nem is mehetett be ide. És akkor csak néhány hitbuzgó néninek állt ez az egész fantasztikus, monumentális épület? S látá Isten és azt gondolá, hogy ez jó? Na, de most bemehet bárki, csak folyamodni kell. És nem érdemes kihagyni, azt biztos!