Kőkapu Vadászkastély és Hotel & Apartments Nagyhuta

Az ajánlatban wellness szolgáltatások is szerepeltek, viszont a medencében nincs víz, elvileg átépítés alatt van, de korábban ott járt ismerősöktől tudjuk, hogy fél éve ugyanezt mondták. Azóta se történt semmi és egy darab tégla nincs a környéken, nem hogy munkások. . . Úgy érzem pusztán spórolás az indok. A szaunában volt vagy 50-60 fok, amit negyed óra ücsörgés után meguntam. A medencéről se a foglaláskor, se a kulcsok átvételekor nem esett szó, mi pedig fáradtan, elcsigázva igyezekeztünk a medencéhez (ahova mások teraszán át kell eljutni), majd elég nagyot koppantunk. Legalább szóltak volna, erre igazán vágytunk volna. Bowling: cipőcserét javasolnék, ugyanis kb 6 pár cipő van, azok is a 70-es évekből, de úgy is néznek ki. . Az előttünk játszó pár lábairól lekerülő cipőket kellett felvennünk, még melegen, mindenféle fertőtlenítés nélkül. De azokon a fertőtlenítő spray se sokat segítene már. . . Elvileg ez is beletartozik a szolgáltatások körébe. Összességében szép és csendes hely, de maga a hotel sok élményt nem nyújt, csupán az elhelyezkedése. Jó pont még: kerékpárbérlés lehetősége.

A wellnes részleg tiszta, a medence vize hideg, de szaunázás után kiváló. Az jakuzzik vize tiszta, hőmérséklete tökéletes. Az első hely ahol nem marta a klór a szememet. A környék számtalan zempléni túraútvonal kiinduló pontja, és a Pálházai kisvasút egyik állomása. Az étteremben finom házias és vadételeket kínál, az én kedvencem a Kőleves, gyerekkorom olvasókönyvének meséjét idézve. Aki nem akar gyalogolni, annak csónakázási, horgászási és kerékpározási lehetőséget is kínál a hotel, este pedig irány a bowling pálya. Lehet, hogy a környék kicsit elhanyagolt, lehet, hogy nem a legmodernebbek a szobák, de a figyelmes kiszolgálás, a csönd, a csodás táj az, hogy reggel az ablakon kinézve őzek, mókus, bármilyen erdei állat látványa fogad és kézzelfoghatóan megérint a természet, mindenért kárpótol. Biztosan fogunk még ide jönni!

A kastély recepcióján 1 hölgy volt (2 napig mást nem is láttunk rajta kívül ott), de szegénykém oly mértékben el volt havazva a munkával, hogy a végén már megsajnáltam és nem dühöngtem azon hogy sokára hozta a kulcsot. Átadta nekünk a rönkházat. Az előzetes fotók erről a valóságot tükrözték, de arra, hogy lakótársunk is lesz, nem hívták fel a figyelmünket. (Erről később még beszámolok. ) A tó kicsi volt és inkább lehangolt a látványa. Halak sem voltak benne, néhány törpeharcsa felhőt leszámítva. (Saját tapasztalat és a szomszéd horgászoké. ) A bowlingpályára 1 órányi várakozás után sikerült bejutnunk, mert a hölgy továbbra is egyedül volt a recepción. A környező táj valóban gyönyörű, wifi és mobilmentes pihenést kínál. A rönkház előtt tűrhető állapotú asztal és pad. Épült egy apartmanház a szomszédba, az kívülről látványosan modern. A környezet eléggé elhanyagolt, nem messze innen, régi, rozsdás vasakkal tele porta van, kopott kis úszómedencével az udvarán, szóval a látvány erősen negatív. Mégis örültünk, hogy ott vagyunk. Ettünk-ittunk kint a jó levegőn és élveztük a nyugalmat. Amikor már ránk sötétedett, bementünk. Az illemhely ajtaját nem sikerült bezárnom, elvetemedett és ahogy jobban megnéztem furcsa mód eléggé hiányos volt az egyik sarka. Olyan volt, mintha lefaragták volna. Na de ez nem téma, végül is rönkházban vagyunk, fa-fa hátán, szép és természetes. Nyugovóra tértünk. Volna. Igen hangos kaparászás-rágás, futkosás következett. Egy darabig füleltünk aztán felkeltünk és vonultunk a hang irányába. A lakótársunk nem volt ijedős, megmutatta magát! Szép nagy dundi pele, gülü szemekkel aranyos karika fülekkel. Futkosott, cikázott a falon, plafonon, úgy járkált az ajtók és szobák fölött-között-mögött, mint egy lyukas sajtba. És láttuk, hogy rágja nagy igyekezettel és gyakorlattal azt a bizonyos wc ajtót. Nehéz volt így elaludni. Elég zűrös volt az éjszakánk. Éjjel vaddisznó túrt a ház előtt és a szemetest is széthordta. Reggelre kellően kimerültek voltunk, úgyhogy átmentünk egy kis wellness élményre a fürdőházba. Könnyű volt bejutás, de rövid lett a tartózkodás. A medence vize jéghideg és koszos, a jacuzzi vize pedig irtó büdös és langyos volt. Otthagytuk! Kirándultunk egy nagyot és ez jó volt! Vacsorázni a Háromforrás étterembe szerettünk volna, de még nem volt 6 óra, így elküldtek bennünket! Jöjjünk vissza később. Nem is értettük! ! Nem félpanziós vendégek voltunk,a'la carte szerettünk volna vacsorázni de ezt ők nem is kérdezték meg. Végül sikerült ott étkezni. Az étel tűrhető volt, bár a mézes pácban érlelt szarvas túlságosan édesre sikeredett és kissé rágósan került tányérra. A kiszolgálás kedves és gyors volt, szép és tiszta környezetben. A kijelentkezés simán zajlott ismét némi várakozással vegyítve és búcsúzóul egy róka állt a kijárat előtt fényes nappal. Érdekes és érzelmekben vegyes hétvégénk volt. Vissza, ide nem jönnék, új kalandra vágyom. :)

A szálloda megközelítése az egész környékre jellemző állami utak hiányos kitáblázása miatt is nehézkes , nagyon jó lenne Pálházán is feltűnő helyen jelezni a hotel hollétét .

Kisebb hiányosságokat leszámítva (7 személyes apartmanban mindössze 4 szék és a fürdőben 2 törölköző akasztó áll rendelkezésre) a felhasznált anyagok, bútorok, a design vetekszik némely 4 csillagos szállodáéval. Előre nem derült ki, de az apartmanban lakók is igénybe vehetik a hotelvendégek részére rendelkezésre álló egyes szolgáltatásokat. Ami igazán jó az a csónakázási és kerékpár bérlési lehetőség. Igénybe vehető a fürdőház is, ha bírja az ember a csapvízben való fürdést, vagy a 26 fokban való jacuzzizást, illetve a szaunát, ha be van kapcsolva. Érdekesség, hogy az áram és vízfogyasztást külön ki kell fizetni az apartmanban lakóknak. Ez 300-400 forintra jön ki naponta, fűtési szezonon kívül. Érthetetlen, hogy miért nem építik be az árba, és hogy miért kell a családnak kicsekkoláskor egy órát tűkön ülni, mire sikerül tisztázni a mérőóra állásokat és a fizetendő díjat. Igazából ez az egy momentum volt dühítő, amúgy egy igazán jó hosszú hétvégét tölthettünk Kőkapun. Az ár/érték arány igen jónak mondható.

Gondolom, hogy más időszakban más ez a hely, ezért ha módom lesz rá még visszatérek, mondjuk egy tavasz végi pihenésre. Tetszett, hogy az éttermi választék a helyi ill. környékbeli főleg vadételekből tevődött össze.

Teljes áron szálltunk meg(nem akciós csomag féláron)olyan kicsi szobát kaptunk, hogy a 4 db sporttáska mellett már csak araszolva, tyúklépésben tudtuk az ágyat megközelíteni, ablak nem volt a szobán (szellőztetés, friss erdei levegő nem volt megoldható)kb. félüzemben ment a szálló,elvárható lett volna, hogy olyan szobát kapjunk teljes áron aminek minimum van ablaka és nem egy 3 méterre lévő kőfalra néz, azt hiszem 10eft/fő/éj-ért nem nagy elvárás! A fürdőben a wc csésze sárga volt, csak egy kis hypo és vízkőoldó kellett volna és nem arany hímzésű logó a törülközőbe. A welnessnek nevezett helyiségben 1 db hidegvizes medence 2 jacuzzi, amiből 1 üzemelt és az éppen jelenlévő 10 gyerek hancurozott benne, másnak esélye sem volt, a szauna, hát 2 óra üzemelés után is csak 50 C fok volt benne, inkább csak melegedőnek nevezném. Energiatakarékos megvilágítás volt, amivel nem iss lett volna probléma, ha nem annyira takarékos, hogy a papucsomat alig találtam meg a sötétben. A félpanziónak nevezett ellátás kb. , mint egy legutolsó útszéli kifőzdében 800 ft-os menzája (1 adagban 1 szelet, papírvékony, féltenyérnyi hús+zacskós rizs, mindez 2500 ft/fő szla lapján. A reggelinél narancslének felszolgált valami ihatatlan volt. Az étterem mosdója piszkos,igénytelen, olyan szűk, hogy szerintem még egy kisgyereknek is gondot okoz az igénybevétele. A valaha sziklakertnek épített rézsűben térdig érő gaz volt, a növények már csak vegetáltak. stb. stb. stb. . . . Összességében Én biztos soha többet Kőkapu, a környék megér még egy kirándulást, de másik szállást keresek.

Rögtön elmondanám, hogy valóban térképre van szorulva az ember, amivel még nem is lenne gond, mivel nincs térerő, sem gps, sem telefon nem működik,ezért térkép szerint próbáltuk megtalálni a Hotelt. Kishuta után Nagyhutára érkeztünk, ahol vége is lett az útnak nagy "zsákutca" táblával és se tovább, de a vadászkastélynak nyoma sem volt. DE MÉG KITÁBLÁZVA SEM A ÚT MELLETT! ! ! ! ! ! Majd egy segítőkész járókelő felhomályosított bennünket, hogy hát a szállásunk az Kőkapun van, az erdő mélyén, a civilizációtól kb. 5km-re. . . Ennyit a pontos címükről. A hotel éppen tele volt gyerekes, családos párokkal. Köztudott, hogy ide pihenni járnak emberek, (mi is ezért választottuk volna a helyet) nem gyerekricsajra lefeküdni, felkelni, de elmondanám, hogy sajnos nincs is lehetőség a gyerekeket "lefárasztani". TEHÁT GYEREKESEKNEK NEM AJÁNLOM A HELYET! ! ! ! A recepciós hölgy még tanulhatna a tájékoztatásokat illetően! Sok mindenről nem volt fogalma, bármit is kérdeztünk a környékkel kapcsolatban. A szobánkban 160x200as, kényelmetlen ágy volt (nekünk tetőtéri szoba jutott), hűtőszekrény üzemen kívül, a kis tv (max. 20x20-as) éppen a halálán volt, 8 csatornából 4 működött a többin "hangyák harca vetítés. A szobák falai papír vékonyak, szinte mindent hallani a szomszéd szobából, még a halk beszédet is. Az egy órás bowling lehetőséget nem lehet kihasználni, hiszen aki nem tudja túrával lefoglalni magát, a szállodába "szorul" és tesz rá jó nagyot, hogy már 1,5 órája gurítja a golyókat ill. hogy vannak más vendégek is, akik ki szeretnék próbálni a játékot. A wellness részleg egy 18fokos medencéből, 2 jakuzziból + 1 szaunából állt. Az egyik jakuzzi nem működött, a másikban a víz tiszta hajcsomós és lepedékes, piszkos volt. A szaunára azt mondom: még elmegy. Jelezném, hogy a wellness részlegbe udvaron keresztül lehet bejutni, tehát "meleg ruha" és/vagy köntös mindenképpen javasolt. Étkezés a holtellel szembeni 3 forrás étteremben. . . ezzel talán annyira még nem is volt gond. Max. hogy gyerekbőgés kíséretében tudott mindenki reggelizni és vacsorázni. 2 féle leves ill. 2 féle főfogásválaszték vacsoránál. Semmi extra, mint azt korábbi értékelő társainktól olvashattuk. Összesítve, ha a természet ill. a környezet nem lett volna
gyönyörű és lélegzetelállító a hétvége negatív értékelést kapott volna, de hát sajnos ennyire telik egy ***-os szállodában.

A hosszú, havas erdei úton tett séta után jól estek a finom falatok, majd délután a kastély welness részlegében pihentük ki a fáradalmakat. A hangulatot csak fokozta a kérésre bekészített kandallóba való begyújtás és a melegénél, fényénél régi időket idézve olvastunk a kanapén és sakkoztunk. Vérünk ugyan nem kék, de ezen a néhány napon szinte a kastély urainak érezhettük magunkat. A szeméyzet is készségesen állt rendelkezésünkre. Kisfiam kedvence eddig a Szt. Orbán hotel volt a Börzsönyben, ami a csillagokat tekintve többet jelent, azonban az itt eltöltött napok után elhatároztuk, hogy a nyár folyamán visszatérünk, hogy a kisvonatot is kipróbáljuk, illetve a környék adta lehetőségként ásványtúrán vegyünk részt. Ezen a helyen semmi nem zavar meg abban, hogy magunkra és a velünk levőkre figyeljünk, mindezt egy csodálatos tóparti, erdei környezetben.