P.R.J. adatlapja

A tulajok rendkívül kedvesek, a kiszolgálás úgyszintén. Hangulati téren van még mit javítani de hála az égnek nem követi a divatos trendeket, inkább a klasszikusabb (időtálló) stílus jellemzi, csokorba kötve ízléssel és harmóniával. Áraikat tekintve nem olcsók azonban a felszolgált ételek és italok feledtetik azt, hogy mennyibe is fáj ez majd a vendégnek. Tisztaságra sem lehetett panasz bár én mindig találok kivetnivalót a dolgokban. Summázva: mindenkinek jó szívvel merem ajánlani a nagykanizsai cserebogár Zamat bárt, mely üdítő jelenség végre a kanizsai gasztronómia egén. Megjegyzem: az utóbbi időben több remek hely is nyílt a városban, melyekről későbbiekben, ha már kipróbáltam őket, vitriolos pennámat tintába mártva írni fogok.

Így a gyermekek nagyon élvezték. A múzeumlátogatás csúcspontja pedig azok a kiállított tárgyak voltak, melyeket meg is lehetett fogni. A múzeum épülete egyébként egy sokat megélt épület része, melyet anno dr. Kerecsényi Edit szívós munkája, leletgyűjtése terelt a gyorsan fejlődő múzeumok sorába. Halála után kissé megtorpant a fejlődése a múzeumnak de mára már ékes színfoltja Nagykanizsa kulturális életének. Mindenkinek ajánlom, ha teheti látogassa meg a múzeumot és minden társintézményét! Mert Nagykanizsa kulturálisan, művészetileg és gasztro szempontból is érdemes a figyelemre! :)

Kaja tekintetében itt is elő-elő tűnik, hogy fagyasztott alapanyagokból dolgoznak de ettől függetlenül kifejezetten ízletes fogások kerülnek a tányérra. A pincérek valóban kedvesek voltak! Nem volt se pofavágás, se lustálkodás, se álldogálás a vendég mellett. Pörögtek, minta búgócsiga, szinte egy táncnak is beillett az ide-oda libbenés a tálcákkal keringőzés vagy a tányérok karon való egyensúlyozás. Szinte hallani lehetett a Kék-Duna keringőt. :)

A hely hangulata kissé zsúfolt. A sok asztal között kevés a hely, így elég nehéz az asztalok közötti mozgás. Főleg akkor, amikor ebédidőben már szinte kifolynak a vendégek az ajtón. Áraikat nézve nem rosszak. Elfogadható árakkal dolgoznak. Ez nem sok étteremről mondható el. Tisztaság tekintetében kirívó hanyagságot nem tapasztaltunk. Összességében nyugodt szívvel tudom ajánlani a Kaszinó éttermet. Nem 5* de mindenképp érdemes a figyelemre.

Kiszolgálás nem kiemelkedő de kedves. Van valami ellentétes retro hangulat benne, ami megfogott. Olyan kicsit pince, kicsit nem, kicsit kicsi, kicsit nagy, kicsit ósdni kicsit nem. Ár-értéket nézve reális árakkal dolgoznak, kábé józan ésszel ennyit gondol az ember is, hogy fizetni szeretne. Tisztaság terén vannak hiányosságok de lepattantsága miatt még valahogy el is nézi az ember. Egybe vetve, még ha a Nagy Átlag is jó szívvel ajánlom Nagykanizsai eme kicsiny zúgját.

(Csak ízeltíőként elárulom, hogy Izlandon már sok-sok éve bezárták az utolsó Mekit és az utolsó hambit és sült krumplit "ki is állították". Egy férfi otthonát díszítik egy üvegvitrinben. És több, mint 10 év elteltével még mindig jól néznek ki a kiállítási darabok. Hála a sok színezéknek, tartosítószernek, mesterséges aromáknak és ízfokozóknak. )

A Nagykanizsai Meki semmiben sem jobb vagy szebb vagy kedvesebb vagy trendibb tömegtársainál. Kényelmetlen székek, Ronald bohóc figura az ajtónál, játszótér a gyermekeknek, kínai mütyűrökkel lelkesen játszó gyerekek, átható és jellegzetes mekis szag, kedves főiskolások, gyorsan elkészülő kaják és borsos árak. Fogyasztásuk az nagy átlaghoz tartozott. Sajburger, krumpli, üccsi, sali meg nasi. Jobb esetben ezzel kellemesen jóllakottnak kellett volna éreznünk magunkat. De nem. Pukkadó érzésünk volt felkeményedett hasfallal melyek, ciki, nem ciki hatalmas tartósítószeres büfik közepette távoztak belőlünk, illetve egyéb gázok is kivonulót fújtak. . . és kábé fél (! ) óra múlva újra éhesek voltunk. A kiszolgálásra nem lehetett panaszunk. Kedves mosolygós arcok, kényszer nélküli direkt értékesítés, tiszta személyzet. A hely hangulata nem rossz de egy világhírű étteremlánc jobb miliőt is kitalálhatna. Az a tipikus gyorsan-gyorsan stílus mindenben. Áraikat nézve, hát, húzós. . . . főleg annak tudatában, hogy éhes marad az ember. Nem beszélve a nem éppen kellemes böfögőorkánról. Tisztaság szempontjából tök jó, sőt, talán ez a legpozitívabb élmény a Mekivel kapcsolatosan. Egybevetve, nem ajánlom. Már csak az egészségroncsoló hatása miatt sem, de megértem, hogy a skacok miért vannak beledilizve! :)

A mellékhelyiségek tiszták. Egy parányi ajándéksarok is van közvetlenül a büfé mellett, ahol nem túl nagy választékban de ajándéktárgyakat lehet vásárolni (Gemencese kis kancsó, térkép és egyéb emléktárgyak). A szemerkélő eső és a hideg ellenére a kisvasút hangulata magával ragadta az embert. Bár volt a kocsikban egy régi kályha (idézve a régmúlt idők kocsifűtési megoldását) legnagyobb sajnálatunkra nem üzemelt. Pedig elkelt volna a fűtés. . . rettenetesen fáztunk! A végcél azonban feledtette velünk a csípős-vizes időt. A kilátó nem volt különleges de csodálatos helyen állt. Az erdő dohos illata mindent betöltött. A halászati kiállítás (mely szintén a kisvasút nyomvonala mentén található) látványokban, információkban gazdagon várja az oda látogatókat. Talán csak a tárlatvezetők lehetnének színesebbek. Nem volt érezhető a hév, a lendület, hogy a szeretett Gemenc halászati életéről beszélhetnek. Inkább felsorolás jellegű volt. A tárlat bővelkedett eszközökben, tavi pillanatképekben. A kisvasút mellett haladva eljuthatunk az erdőben kissé beljebb elhelyezkedő Méhészeti kiállításhoz is. Régi kasok, kaptárak, méhészeti eszközök, történeti leírások, fotók szemléltetik a környék méhészeti múltját. Tovább haladva pedig egy "mézédes" terembe érhetünk, ahol különböző nemzetek (orosz, szlovák, német. . . ), méhészek üvegbe kiszerelt mézei láthatóak. Tárlatvezetőnk elmondta, hogy sajnos sok méz már eltűnt, ugyanis az ide látogatók gyakorta lenyúlják a díszesebb üvegeket, különlegesebb mézeket. Ha már itt jár az ember, érdemes benézni egy másik kiállításra is, mely a környék élővilágát, népművészetét mutatja be. Biorámák, interaktív állathangok, logikai játék, kitömött állatok várják a kedves érdeklődőket. Az ebédünket a vasúttól pár méterre található étteremben ettük meg. Bajai halászlé. . . mi más! Fenntartásokkal álltam neki kanalazni a levest. Vártam a ponty átható, jellegzetes iszap ízét. . . azonban kihagytam a számításból, hogy ez a halászlé nem tavi pontyból készült, hanem folyamai halból. Az íze mennyei volt! (3 tányérral lapátoltam be! )

Hogy érdemes e meglátogatni a parkot? Mindenképp, akár többször is!

Az ország egyik aduja az, hogy a termálvizek hazája vagyunk. Használjuk már ki! Legyen látványosabb, tele még több vizes élménnyel! :)
Van hidegvizes medence, van meleg vizes medence, szauna, csúszda. . . de lehetne még bowling-pálya a sörivó fiataloknak, beach hangulat, napterasz, hullámmedence, élményfürdő, telejátékkal-játszótér, igazi étterem, hivogató koktélbár, butikok,. . . stb. Ezek hiánya azonban nem von le a kis strandfürdő szépségéből, hangulatából, noha jelen állapotában egyenlőre csak egy sima elkerített strand némi meleg vízzel. Kisgatyás úszómesterek felügyelik a fürdőzőket. (Mondjuk ez azért kellemes látnivaló! :) :) :) ) Talán az egyedüli szépséghibájuk, hogy munkájuk közben folyamatosan a telefonjaikat nyomkodják néha-néha felpillantva. A strand területén található büfék határozottan túlárazottak! A nagyobb haszon reményében teljes mértékben nagykeres fagyasztott alapanyagokból szolgálva ki az éhesre pancsolt vendégeket. A háromszoros bolti áron adott kisüveges kóla azért kiverte a biztosítékot, ahogyan a fagyasztott pommez átható használtolaj szaga. Az egész komplexum legnagyobb hibája a büfék minősége. . . ezen a téren komoly változtatások kellenének és akkor egészen pofás kis hely lehetne! Ettől függetlenül ha belegondolunk egy kisvárosi strand sem olcsóbb, szebb. . . szóval. . . a Marcali strandfürdő azért mindennel egybevetve jó kis hely. Kellemes kikapcsolódást ígér azoknak, akik nem sznobok, nem a hivalkodásra vágynak, hanem hangulatra és igazi élményre.

A kiszolgálás kedves. A tisztaság elfogadható. Az ételek már inkább csalódás kategória. A tipikusan nagykeres alapanyagok, a szocreálos konyhatudomány sikító ellentétben van az étterem kinézetével. Persze ezek ellenére ehető a koszt. . . de egy ilyen kinézettől többet vár az ember a pénzéért, mint amit kapott. A tulajdonos (vagy talán valamilyen rokon) magatartása hagy némi kívánnivalót maga után. Ott jártunkkor úgy tűnt, hogy nem nagyon bírja mosollyal a szezonális terheltséget. Szóval. . . Hölgyek és Urak! Ha valaki szereti a kommersz kaját, a beach-hangulatot és van hozzá pénze és egyes ott dolgozók szeszélyeit is képes elviselni, akkor nosza. . . pattanjon autóba. . . Balatonmáriafürdő Promenádja hívogatva várja!