Beléptünk a forró négy ágyas szobába, ami olyan szűk volt, hogy választani kellett. . A bőröndök vagy mi foglaljuk el a szobát. Ahogy kiléptünk az erkélyre, a szakadt szúnyogháló kerete a kezünkben maradt. Pazar kilátás nyílt a Balatonra, bár egyszerre csak két ember tudta élvezni a panorámát, mert négy főre csak két széket kaptunk. Elsőre tisztának tűnt a szoba, ám mikor felkapcsoltuk a villanyt, szemünk elé tárult a valóság. . . . A hűtő folyt, a plafonon mindenütt pókok csüngtek, a koszos és vízköves fürdőben hiányzott a törölköző, az ágynemű büdös lábszagú volt. Nyúltunk a telefonért, hogy kérjünk töröközőt és ágyneműt, ám telefon sehol. Miután fizettünk a takarítónőnek, közölte, hogy nincs ágynemű, de kivételt tesz velünk, a másik szobába nem húz újat, ideadja azt nekünk. Szegény szomszédok. . . Ekkor láttuk utoljára a takarítókat, hiszen a következő három napban nem takarítottak, a szemetet sem vitték le. Miután nehézkesen elfoglaltuk a szobát, gondoltuk, itt az idő a welcome drinkre. Azonban ebben az esteben is csak a fél csapat tudta élvezni az ízeket, hiszen a négy fős szobába két pohár volt készítve. Eljött a reggeli ideje. Fáradtan lebandukoltunk az étterembe, ahol a nem működő klíma folyt, így a kedves vendégek egyből felébredtek a hideg cseppektől. Ez a kis felfrissülés jól jött, hiszen a kávészemet nem látó, víz ízű kávénak nevezett italtól ezt nem kaptuk meg. A civilben közlekedő pincérek igen lassan, de megterítettek számunkra egy aszalt, amin a terítő koszos és gyűrödt volt. Az édesítőszer ízű, gyümölcsmentes ital, az odakozmált tejbegríz, az olajos lángos és bundáskenyér sem hozta meg a kedvünket a hotelhez. Egyetlen pozitívum, hogy közvetlenūl a parton van.
