Királyrét tanösvény Szokolya

Régi emlékek: mikor a mostani büfé helyett roskatag-régi fabódéból vártuk télen a zsíroskenyeret és melengettük fagyott kezeinket egy forró teát szorongatva. Azóta viszont sokminden megváltozott:
Lett egy csinosabb büfé, mellé egy Látogatóközponttal, de zárva volt, így ez kimaradt. Irány a tanösvény az új Várhegy kilátóhoz. Fent körpanoráma, tiszta az idő, így messze látszódnak a Mátra hegyei. A kilátó roppant ötletes. Kis ücsörgőkön időzhetünk a látványba feledkezve, de szintenként kis "erkélyek" adják a "Titanic hangulatú" élményt, mintha egy hajó orránál álldogálnánk. Legfelül hátamat a ferde oszlopnak vetve hagyom: a szél hűtsön, a látvány elkápráztasson. És amerre a szem ellát, vastag erdőrengeteg és hullámzó hegyek terülnek el. Nehezen akaródzik lemászni innen, de menni kell tovább. A tanösvényen haladva a Bajdázó-tóhoz megyünk. Itt aztán megint alaposan leragadunk: vízi béke, csoda élővilág - óriás zöld és kék szitakötők,
vizen korcsolyázó molnár poloskák, törpeharcsa ivadékok bolyban, ééés sok-sok mocsári teknős. Mire odaérünk, már egy csobanással a vízben is van egy faágon sütkérező példány, de a vízből kikukucskálva leellenőrzi, hogy nem mentünk-e el időközben, hogy folytathassa a napfürdőzést. Később a kis sziget egy egyenes faágán legalább 7 teknőst fedezünk fel napozni. Sokat ücsörögtünk a tó partján, csak bámulni, ami előttünk van. Újdonság volt ez is: a Hiúz ház. Egyetlen szobából áll, de komplett élmény. A teremben átlátszó csöveken keresztül mászkálnak a levélvágó hangyák, a méhek kaptárban szorgoskodnak. Tapizunk néhány állati szőrt és vadles felvételeken kukkoljuk az erdő állatait. Királyrét királyabb, mint valaha.