Balatonakarattya a 2014-ig Balatonkeneséhez tartozó belterületi településrész volt Veszprém megyében. A település egyebek között arról híres, hogy itt állt Kodolányi János egyik háza, amely eleinte nyári lakként, majd állandó lakásként szolgált. Kodolányi sok fontos művét írta itt, például az Emese álma regény-ciklust, vagy az Én vagyok c.
Tovább olvasom >>
művet is. Sokáig Balatonakarattya középpontjában állt a Rákóczi-szilfa, mely 1950-ig Zala és Somogy határát jelölte a tavon halászóknak. A fa, melyhez egy helyi legenda szerint a névadó fejedelem is lovát kötötte (bár a valóságban soha nem járt itt), a 20. század második felében száradásnak indult, később kidőlt; ma emlékmű.
Ha már befutott a neved, lehet rá Brandet építeni. Kb ennyi ez a hely. Remélem jar ide a Nánási csalad és tudja, hogy mihez adták a nevüket (mert a tulajdonos nem az N.család). Nem hagyott pozitív benyomást a hely bennünk. Egy útszéli soffőrbüfé hangulat és kiszolgálás, de magasabb áron....
Gárdonyban kerestünk éttermet ez év októberében. Elég nehéz dolog volt. Végül - bár egyáltalán nem optimistán - a strandon kötöttünk ki. Láss csodát a strand bűfé-étterem nyitva volt. A zárás előtt fél órával normális áron, megfelelő mennyiségű és - semmi különös de - jóízű, friss ételeket...
Első napi ebéd erdei gombaleves volt, ami soha nem látott erdei gombát, csak csiperkét. A második fogás roston sült fogasfilé, ami két darab tenyérnyi kiszáradt (szerintem többször mikrózott) halszeletet tartalmazott tele szálkával. Második napi ebéd az tárkonyos vadragu leves volt...