Később a kislány kedvesen kijött és megkért, hogy ugyan ne álljam már el mindkét parkolóhelyet, ha kérheti, mert néha a futár is jön. Én meg tövig pirulva szabadkoztam, hogy igaz, tényleg mekkora tahó vagyok, és korrigáltam. A belső érzület olyan, mint nagyon régen, talán a térforma kissé más, meg a vendégterek egymáshoz való viszonya. Nem ültem ki a napra a hátsó teraszra, bent lepihentem az árnyékba, aztán bambán néztem magam elé, hogy tulajdonképpen miért is jöttem be ide? Kb. két órával azelőtt ettem, én nem tudok napi negyvenszer enni, mint itt a sporttársak, itt amúgy sörözni meg borozni érdemes főleg, de hát autóval vagyok, szóval akkor most mi legyen? Mondom szepegve, hogy csak valami apróságot kérek, ha már bejöttem, kértem mangós limonádét, aztán valami falatkákat is, csak úgy krumplit, valami kis hagymakarikát meg valami kis káposztasalátát. Jó lesz az, elég lesz az. Finom volt a limonádé, közben epekedve odasétáltam a sörökhöz és buján szemeztem velük. Csak flört, semmi több. Elkészült a harapnivaló, kb. ezt látod a képen, és rá is jöttem,, hogy ez sok, nem ennyire gondoltam. De finom volt, jól esett, apránként megettem mégis. Aztán gratuláltam magamnak, hogy eszem itt a jó sörkorcsolyákat, sört meg nem iszom hozzá. Nagyon kellemes a hely, sok minden másképp alakul, ha például egy víg társasággal és gyalog vagy itt, de mot így történt. Számlám így néz ki, hogy rántott hagymakarika 1000, sült burgonya 1200, coleslaw 800, limonádé 1300, szervízdíj meg 430 forint.