Abban egyeztünk meg, hogy amint valami készen van, kihozzák. Ehhez képest, több mint fél óra várakozás után megkaptuk ételeinket egyszerre, de úgy, hogy ezek közül egyesek – a kacsa és a sült gomolya - már langyosak voltak. A java még ezután jön. Mivel nem akartam újabb fél órát várni a számlára, bementem és megálltam a géppel bajlódó pincérünk mellett, aki rám se hederített. Várakoztam mellette egy ideig, mert ugye az ember alapból udvarias, s egyébként is gondoltam, ha befejezi, akkor csak szól hozzám egy szót. Nos, nem így történt, bement a pultba. Akkor egy másik pincérhez fordultam, aki nem tudott segíteni, hanem szólt az előzőnek, hogy ugyan foglalkozzon már velem. Ez a pofátlanság, a vendég totális semmibe vétele most is felháborít, ahogy pötyögöm ezeket a sorokat. Az ételek sem voltak tökéletesek, de túlmutattak a mai átlagon. A kakukkfüves hagymaleves rendben volt, a kecskesajt is, ha nem nézzük a hőfokot, a kacsasült elég szimbolikus adag volt közel 3000 forintért, a cvekedlinél ettem meggyőzőbbet sok helyen, a csirke jó volt, mellett átlagnál jobb mirelit karikaburgonya. Kis zöld is elfért volna mellette. A brownie nem okozott különösebb izgalmat. Azért sajnálom ezt az élményt, mert minden eddigi tapasztalatom s az ösztönöm is azt súgja, hogy ez az egyébként rendkívül hangulatos hely, ahol végre kellemes étkezéshez illő zene szól, ennél többet tud. Ezt erősíti a Fruska általános imázsa, étlapja és itallapja valamint az üzletvezetőnek tűnő udvarias figura metakommunikációja. Vélhető, hogy csak pechesek voltunk. Ezért is nem tanácsolom el az olvasókat a helytől.
