Hanoi Pho Budapest

Nos, nem sikerült! Ez nem az a hely! Ez sem! De haladjunk sorjában:
Leértünk a pár lépcsőn az étterembe, és furcsán ragadt a cipőnk talpa a padlóhoz. Majdhogy nem cuppogtunk. Nem láttuk koszosnak, de valaminek mégis kellett legyen, és nem foltokban tapasztaltuk a furcsa jelenséget, hanem mindenütt. A tágas étkező helyiségben egyetlen asztalnál ült csak két vendég, egyébként üres volt. A vietnami felszolgálónő a legbelső sarokban lévő asztalra mutatott, hogy odamenjünk. Kicsit parancsolónak hatott, de amúgy is ezt az asztalt választottuk volna, mert messze volt az ajtótól, védett helyen. Igaz, hogy az ülőke kárpitja foltozott, az asztalon pedig nyilvánvalóan már többször használt, bár elmosott evőpálcikák várták a vendégeket. Még jó, hogy nem tudunk pálcikával enni. . . A rendeléssel nem volt probléma, beszélni nem kellett semmilyen nyelven, mert az étlapon minden be van számozva, csak rá kell mutatni, melyik, számú ételt kérjük. Kicsit fáztunk a párás kinti hideg után, ezért kértünk egy-egy pohárka Unicumot. És ezt még hidegben is hűtve szeretjük, de ilyen igényről valószínűleg még nem is hallottak. A párom úgy gondolta, itt az ideje, hogy megismerkedjen a híres pho levessel. Kért egy kis adagot csirkehússal. Gyakorlatilag ízetlen volt. Főételként mindketten marhahúsos, zöldséges tésztát rendeltünk. Ennek is alig volt íze, locsoltuk hát bőven szójaszósszal. Éhesek voltunk, megettük. De mi sokkal jobbat csinálunk itthon. És igen, itt is mindkét vietnami felszolgálónő bele volt zuhanva a rejtélyesen nagy mennyiségű adminisztrációba, vagy valami más teendőbe, mert ki sem látszottak a pulton lévő laptopok mögül. Elég hangosan kellett jelezni, hogy észrevegyék, ha valamit kérni szerettünk volna. Többet nem fogjuk őket ilyesmivel zavarni, mert eszünk ágában sincs még egyszer ebbe az étterembe menni.

Csirkés üvegtésztát ettem Tom Yum levessel, mindkettő finomra sikerült. A kiszolgálás elég szenvtelen, egy jobb kiszolgálással akár az 5 pont is összejöhetett volna.

Az „unalmas” rizsköretet feldobta a tetejére szórt pirított szezámmag. Egyszerű, de nagyszerű újítás, itthoni alkalmazásra átvéve. :) Kitűnő ötlet volt a tavaszi és a nyári tekercs egy tálon való szerepeltetése, és persze finom volt mind a kettő, a hozzájuk illő mártások úgyszintén. Legjobban a kacsa ízlett mindkettőnknek, a bőre ropogós, a húsa omlós volt, legközelebb ebből eszünk egy egész adagot. A desszertként tálalt bundázott, sült banánról látatlanban lemondtam a párom javára, mert nem szeretem ezt a gyümölcsöt. Épp csak meg akartam kóstolni egy picit… aztán nem tudtam abbahagyni. A kiszolgálás gördülékeny volt, a pincér kedvesen mosolygós. Ezzel a kommunikációs lehetősége ki is merült, ugyanis egy kukkot sem beszélt magyarul. Sem ő, sem a vele együtt szolgálatban lévő kollégája. Ez már a telefonos asztalfoglalásnál kiderült, és akkor is abszurdum, ha személy szerint nekünk nem okozott problémát. Ha valamelyik vendégnek kérdése vagy valamilyen speciális igénye lenne, nem lehet arra hagyatkozni, hogy majd egy másik asztaltársaságtól kisegíti valaki, aki tud angolul. Ez szerintem elfogadhatatlan, ezért adtam a kiszolgálásra kevés pontot.

Érkezésünket követően kapunk egy kancsóban zöld teát, majd hamarosan érkezik az első fogás, miso leves tofuval. Tűzforró, kellemesen fűszerezett, a tofu friss, könnyű, a lében sok zöld levélféle. A menüben lévő 5 főfogást egy óriási tálcán szervírozzák részünkre. És kezdetét veszi az ízek orgiája. . . mangósaláta garnélarákkal; a saláták zöldségek (sárgarépa, káposzta) és a friss mangó farkasfog formára van vágva, tetején csücsülnek a jól megtermett rákok kb 7-8 db. Egy tucatnyi ropogós tavaszi tekercs rákkal és hússal töltve, mártással. Wokban sült tintahal vegyes zöldséggel és chilis mártással; ez nagyon csípős, de ez is szuper, a tintahalak állapota éppen jó, nem rágós, nem nyúlós, hanem lágyan ropogós. Sertéstarja lávakövön, salátával; a hús itt is kiváló, hagymával, póréhagymával egybesütve. Egy jókora adag rizstészta - köretként bármihez. Marhahús Saigon módra; azaz ropogós fokhagymás hátszínfalatok pirított mogyoróval, szintén salátaágyon. Desszertként egy kókuszos rizses süti zárta a pompás menüt csoki öntöttel. Még olyan apróságokra is hangsúlyt fordítanak, hogy az enyémen a csokiöntet pillangót, a férjemén egy pókot formált. Azaz nemcsak ízre volt kiváló minden, de mint vizuális élmény is megkapó jelenség volt. A 3 pincér fiatalember közül 1 magyar, a másik 2 vietnami, mindig jelen vannak, amikor kell, érdeklődnek, hogy ízlik-e az étel, szeretnénk-e még valamit, de nem tolakodnak, kedvesek, barátságosak. Minden szempontból pozitív élmény, s nem utolsó sorban, árban is pénztárcabarát.

Így voltunk a Hanoi-jal is, mely sokkal esztétikusabb, rendezettebb a többinél, kifejezetten jól éreztük magunkat. Az árak valamivel magasabbak, de azt nem bántuk. Ettünk tekercseket is, azok is ütötték a mércét. Visszavágyunk.