Kéhli Vendéglő Budapest

A benne lévő hús (zúza? ) felismerhetetlen. A velős csontnak nincs köze a leveshez, furcsa ízű, nem tünt frissnek, mindenben messze elmarad a régitől. A sztrapacska tapad, ragad, íztelen, kicsi tejföllel, par szem szalonával. Egy szlovák vendeglős nem ismerné fel. A deszertek minőségei még elfogadhatoak, az áruk - a mennyiséghez- alig. A kávé ár olasznak írt, igen fura. Ezt a Kéhlit nem ajánlom, külföldiekkel egyátalán. Ma meg a nevet kihasználva van vendég, de fogyni fog. Én visszasírom a régi Kéhlit!

Sajnos nem az a kedves és profi pincér volt, aki legutóbb, hanem egy unott, kedvetlen, barátságtalan hölgy, ráadásul feleslegesen meg is várattak bennünket, amit a vendégek csekély száma sem indokolt. Az étlap nem változott, fazék gulyáslevest (3400 Ft) és tatárbeefsteak-et (5900 Ft) kértünk. A leves íztelen, unalmas volt, hús benne alig, csak apró kis cafrangok, de ami volt, az sem jó minőségű, rágós, cupákos. A lé híg volt, nem volt tartása, tartama, a fűszerekkel is mintha spórolt volna a szakács, aki mintha nem is ugyanaz lett volna, mint 2022-ben (simán lehet, hogy nem ugyanaz volt, erről nincs információnk). A tatár fűszerezése lanyha volt, a fél főtt tojást nem értettük, hogy került a tetejére. Ez egyáltalán nem volt jó választás, ahogy a leves sem. Minderre még fizettünk 1300 Ft kötelező szervizdíjat, komolytalan. . . Nem érte meg, és egy ideig biztos, hogy ne jövünk ide, nem ajánlom, és sajnálom, hogy egy biztos ponttal kevesebb lett a fővárosi gasztro-térképen számomra.

Na, sebaj, egy Kéhli ebédért azért csak eljövök ide újra. Ma volt ez az újra. Ilyen-olyan fórumokon szoktam olvasni, hogy fúú, nagyarcúak a felszolgálók, nagyon kifogásolható a stílus, ennek ma semmi nyoma nem volt. A Kéhli egy elsőosztályú étterem, volt és az ma is, és úgy is működik. Megfelelő érdeklődéssel fogadtak, megfelelő asztalt kaptam, választhattam is, étlap jött, de már előre tudtam, hogy fácánlevest szeretnék enni fürjtojással, meg rántott csirkecombot rizibizivel, barackkompóttal. . . a fácánlevest nem tudnám kifogásolni, de a másodikat sem. Pont jóízű rántott csirke volt ez, ezt onnan tudom, mert éppen elég semmilyen, vacak rántottcsirkét ettem már, a rizibizi is a topon volt, sózni se kellett, a barackkompót meg valahogy krúdyssá is tette. Utána növekvő kedvvel egy krigli friss, hideg Pilsner Urquellt gurítottam le a mélybe a torkomon, hát mi bajom lehetne ezzel az egésszel? Kedvesen érdeklődtek, hogy meg vagyok-e elégedve, hogyne lennék, mondtam korábban a legénynek, hogy akkor kérem a sört, amikor a másodikat befejezem. . . figyelt, és amikor az utolsó falatot emeltem a számhoz, akkor indult a sörért. Na, így kell ezt! Hálásan jöttem el a Kéhliből.

Az igazi meglepetés akkor ért, amikor a rántott bécsit kihozták, egy kisebb darabot, díszítés nélkül rádobva a tányérra, és a tányéron egy kompótosban külön a burgonya. Tábori tálalás. A kétszemélyes Krúdy tállal sem kényeztettek el bennünket. Nagyon siethettek a konyhán. Összességében nem éreztem azt, hogy örülnek a vendégnek. Teher voltam a nem kevés fizetségért. Többet nem megyek.

, kezdtük azt hinni, hogy ez csak átvágásról,
becsapásról szól. 5500 Ft 10 dkg borjúnak nevezett hús. . . , rémálom volt. Nem gasztronómiai élmény volt. Szerintem ez a levevésről szól. Így éltük meg! Rossz élmény volt.

Látszik ma is, hogy az épületet úgy alakították ki, hogy lovaskocsival be lehessen hajtani a belső udvarra. Ezt a boltíves nagy kaput most már nem bejáratként/ajtóként használják, hanem ide is telepítettek asztalokat, mintegy meghosszabbított terasz gyanánt. Az étterem leghangulatosabb része a szépen kialakított és eredeti formájában megőrzött belső udvar, ahol élő cigányzene szokott lenni hétvégente. Ehhez képest a belső teremben abszolút a helyhez nem illő, színvonal nélküli zene (nem élő) ment. Ezt külön fel is írtam magamnak, mert annyira "tájidegen" volt az élmény. Szerencsésnek éreztem magam, hogy éppen Krúdy Gyula törzsasztalánál foglalhattam helyet, a falon emléktáblát is elhelyeztek a tiszteletére, és a konyha ma is készíti Krúdy ikonikus kedvenceit. Az étlap meglehetősen hosszú, több mint 60 tétel szerepel rajta. Különösen a húsételek terén törekedtek a sokszínűségre, arra, hogy minél több állatfajta jelenjen meg: a szokványos csirke, disznó, marha, hal mellett liba, kacsa, borjú, birka-bárány és vadételek (szarvas) is készül. Egyszerű, olcsóbb árfekvésű egytálételek is vannak: juhtúrós sztrapacska, lecsó, túrós csusza tepertővel, melyek 2000 Ft alatti fogások. A főételek jellemzően 3-5000 Ft között alakulnak. A desszertek 1000 Ft alattiak, mind klasszikusok: madártej, mákos guba, túrógombóc, somlói galuska. . . A nagy adag leveseket piros mázas kisfazékban tálalják. 4 fogást kóstoltam: őszibarack krémlevest (990 Ft/csésze), hortobágyi palacsinta (1300 Ft/1 db), Gundel palacsinta (600 Ft/1 db). madártej (1000 Ft), nemhiába, édesszájú vagyok. . . . Ez egyébként nagyon pozitív volt, hogy ilyen kis "gyerek" adagokat is lehetett kérni, s így több félét tudtam kipróbálni. A konyha összességében korrekt, az ételek elkészítése a hagyományokat követi, az adagok korrektek. A normál adagok nagyok az én igényeimhez. A konyha a sok vendég ellenére elég gyors. A személyzeti csapat profinak látszott, régi vágású, sokat próbált pincérek (nem bratyiznak, nem hellóznak, udvariasak, ismerik az étlapot és az ételeket, tudnak ajánlani). A kenyér átlagos házgyári fehér "bolti", viszont friss. 5 dl málnaszörp 1000 Ft, decire lehet kérni a szörpöt, mint a bort, fröccsöt. Kötelező szerviz díjjal együtt fizettem 5500 Ft-ot. A Kéhli az az étterem, ahová szüleimet, nagymamámat is szívesen elvinném, de a magyar tradicionális konyha iránt érdeklődő külföldi barátaimnak is ajánlanám.

Megértem, hogy valakinek rossz napja van meg azt is hogy néha egyszerűen minden rosszul sül el. De ennek a pincérnek nem csak egy rossz napja volt. Ő egyszerűen egy rossz indulatú ember. Rossz szakmában dolgozik. Börtönőrnek kéne mennie, ahol kiélhetné a személyes nyomorúságát. A cégre nézve iszonyú rossz fényt vet egy ilyen alkalmazott. Erre a viselkedésre egyszerűen nincs mentség még a legnagyobb megértéssel sem. Szégyen gyalázat az étteremre nézve.

A libacomb kicsit állott volt a szarvas vadasan finom volt csak a feleslege díszítés nem kellet volna rá. A kiszolgálás átlagos volt. Viszont a helynek van egy varázsa hogy az átlagos ételek mellet is jól érzi magát az ember és szívesen üldögél s nem zavarja a lassúság és a drágaság. Ajánlom azoknak akiket vonz a múlt század hangulata.