Kéhli Vendéglő Budapest

Megértem, hogy valakinek rossz napja van meg azt is hogy néha egyszerűen minden rosszul sül el. De ennek a pincérnek nem csak egy rossz napja volt. Ő egyszerűen egy rossz indulatú ember. Rossz szakmában dolgozik. Börtönőrnek kéne mennie, ahol kiélhetné a személyes nyomorúságát. A cégre nézve iszonyú rossz fényt vet egy ilyen alkalmazott. Erre a viselkedésre egyszerűen nincs mentség még a legnagyobb megértéssel sem. Szégyen gyalázat az étteremre nézve.

A benne lévő hús (zúza? ) felismerhetetlen. A velős csontnak nincs köze a leveshez, furcsa ízű, nem tünt frissnek, mindenben messze elmarad a régitől. A sztrapacska tapad, ragad, íztelen, kicsi tejföllel, par szem szalonával. Egy szlovák vendeglős nem ismerné fel. A deszertek minőségei még elfogadhatoak, az áruk - a mennyiséghez- alig. A kávé ár olasznak írt, igen fura. Ezt a Kéhlit nem ajánlom, külföldiekkel egyátalán. Ma meg a nevet kihasználva van vendég, de fogyni fog. Én visszasírom a régi Kéhlit!

Sajnos nem az a kedves és profi pincér volt, aki legutóbb, hanem egy unott, kedvetlen, barátságtalan hölgy, ráadásul feleslegesen meg is várattak bennünket, amit a vendégek csekély száma sem indokolt. Az étlap nem változott, fazék gulyáslevest (3400 Ft) és tatárbeefsteak-et (5900 Ft) kértünk. A leves íztelen, unalmas volt, hús benne alig, csak apró kis cafrangok, de ami volt, az sem jó minőségű, rágós, cupákos. A lé híg volt, nem volt tartása, tartama, a fűszerekkel is mintha spórolt volna a szakács, aki mintha nem is ugyanaz lett volna, mint 2022-ben (simán lehet, hogy nem ugyanaz volt, erről nincs információnk). A tatár fűszerezése lanyha volt, a fél főtt tojást nem értettük, hogy került a tetejére. Ez egyáltalán nem volt jó választás, ahogy a leves sem. Minderre még fizettünk 1300 Ft kötelező szervizdíjat, komolytalan. . . Nem érte meg, és egy ideig biztos, hogy ne jövünk ide, nem ajánlom, és sajnálom, hogy egy biztos ponttal kevesebb lett a fővárosi gasztro-térképen számomra.

Az igazi meglepetés akkor ért, amikor a rántott bécsit kihozták, egy kisebb darabot, díszítés nélkül rádobva a tányérra, és a tányéron egy kompótosban külön a burgonya. Tábori tálalás. A kétszemélyes Krúdy tállal sem kényeztettek el bennünket. Nagyon siethettek a konyhán. Összességében nem éreztem azt, hogy örülnek a vendégnek. Teher voltam a nem kevés fizetségért. Többet nem megyek.

, kezdtük azt hinni, hogy ez csak átvágásról,
becsapásról szól. 5500 Ft 10 dkg borjúnak nevezett hús. . . , rémálom volt. Nem gasztronómiai élmény volt. Szerintem ez a levevésről szól. Így éltük meg! Rossz élmény volt.

. . . . . A gyermek pedig fog rendelni legalabb 2 izu palacsintat. . . . . Tehat a foetel utan kapott 2 tanyeron osszesen 4 db palacsintat. . . Persze a szamlan 2 adagot szamoltak,amiert nyilvan szoltam. . . . persze az a pincer addigra mar hazament. . . . Nem kellett kifizetnem,de akkor se tartottam fairnek! Masodik alkalommal csak szimplan lenezoek voltak a pincerek-lehet,az elso eset miatt? ! Sajnos,igy csalodas volt! :(

A szomszéd asztal amikor megkapta a levesét teljesen hideg volt, visszküldték, a pincér flegmán mondta, hogy jó, megmelegítjük, akkor tudta volna fokozni, ha még a vállát is megrántja. . . . És miután szegények kb 10 perc után (nem túlzom) megkapták a levesüket az természetesen ehetetlenül forró volt. . . no comment. Rendeltünk 1 májgombóc leves, melynél a csésze körbe paprikás zsíros volt, olyan volt amint amiben előtte gulyást, vagy halászlevet vagy bármilyen magyaros levest hagytak volna állni. . . . Elég gusztustalan látvány volt, és a gondolat, hogy nem lett előtte rendesen elmosva a tányér. . . A főételnél is maszatos volt a tányér széle, de ez már nem is volt meglepő. A pirítós kosarának az aljához volt egy rágó ragadni, amit a felszolgáló csak az asztalunknál vett észre, és az már csak apróság, hogy miután mondtuk, hogy ketten ennénk az adott ételt, csak 1 terítéket hoztak hozzá (velős csont). Az ételek finomak voltak, bár azon is csoldálkoztunk, hogy nem kérdezték meg, hogy mennyire legyen átsütve a steak, szerencsére közepesen hozták. A felszolgáló személyzet kedvetlen és kicsit sem kedves. Nem csodálom, biztos sokat dolgoznak, már beleuntak a szakmába, de ez vendég szempontjából eléggé kiábrándító, nem azt érezni, hogy mi vagyunk azt elsők. . . A zene gondolom csak 3-ig volt fizetve, pedig a jó idő miatt még sokan voltak és így sajnos a zenész elment az ebéd közepén, de ez már csak tényleg apróság. Nem ajánlom az éttermet olyanoknak, akiknek nem csak az étel számít.

Az étel már kis adag pedig régen a steak nagy volt most meg kiszurják a szemem 1 aprocska hussal salátával sporolnak nem értem mért ,csodálkoznak h nem kérsz desszertett én erre azt mondom nincs se glutén mentes se tej mentes édesség ami szerintem fontos lenne,nem csak a szokásos 5db desszert kéne palacsinta tejel josok lisztel vagy somloi ami szintén . A csoda leves a velős csonttal is aprocska pedig imádtam .

Látszik ma is, hogy az épületet úgy alakították ki, hogy lovaskocsival be lehessen hajtani a belső udvarra. Ezt a boltíves nagy kaput most már nem bejáratként/ajtóként használják, hanem ide is telepítettek asztalokat, mintegy meghosszabbított terasz gyanánt. Az étterem leghangulatosabb része a szépen kialakított és eredeti formájában megőrzött belső udvar, ahol élő cigányzene szokott lenni hétvégente. Ehhez képest a belső teremben abszolút a helyhez nem illő, színvonal nélküli zene (nem élő) ment. Ezt külön fel is írtam magamnak, mert annyira "tájidegen" volt az élmény. Szerencsésnek éreztem magam, hogy éppen Krúdy Gyula törzsasztalánál foglalhattam helyet, a falon emléktáblát is elhelyeztek a tiszteletére, és a konyha ma is készíti Krúdy ikonikus kedvenceit. Az étlap meglehetősen hosszú, több mint 60 tétel szerepel rajta. Különösen a húsételek terén törekedtek a sokszínűségre, arra, hogy minél több állatfajta jelenjen meg: a szokványos csirke, disznó, marha, hal mellett liba, kacsa, borjú, birka-bárány és vadételek (szarvas) is készül. Egyszerű, olcsóbb árfekvésű egytálételek is vannak: juhtúrós sztrapacska, lecsó, túrós csusza tepertővel, melyek 2000 Ft alatti fogások. A főételek jellemzően 3-5000 Ft között alakulnak. A desszertek 1000 Ft alattiak, mind klasszikusok: madártej, mákos guba, túrógombóc, somlói galuska. . . A nagy adag leveseket piros mázas kisfazékban tálalják. 4 fogást kóstoltam: őszibarack krémlevest (990 Ft/csésze), hortobágyi palacsinta (1300 Ft/1 db), Gundel palacsinta (600 Ft/1 db). madártej (1000 Ft), nemhiába, édesszájú vagyok. . . . Ez egyébként nagyon pozitív volt, hogy ilyen kis "gyerek" adagokat is lehetett kérni, s így több félét tudtam kipróbálni. A konyha összességében korrekt, az ételek elkészítése a hagyományokat követi, az adagok korrektek. A normál adagok nagyok az én igényeimhez. A konyha a sok vendég ellenére elég gyors. A személyzeti csapat profinak látszott, régi vágású, sokat próbált pincérek (nem bratyiznak, nem hellóznak, udvariasak, ismerik az étlapot és az ételeket, tudnak ajánlani). A kenyér átlagos házgyári fehér "bolti", viszont friss. 5 dl málnaszörp 1000 Ft, decire lehet kérni a szörpöt, mint a bort, fröccsöt. Kötelező szerviz díjjal együtt fizettem 5500 Ft-ot. A Kéhli az az étterem, ahová szüleimet, nagymamámat is szívesen elvinném, de a magyar tradicionális konyha iránt érdeklődő külföldi barátaimnak is ajánlanám.