KRTEK, a Csehu Budapest

A hely közel van a Bazilikához, könnyű megközelíteni tömegközlekedéssel.

Bár a név cseh, és valóban vannak hagyományos cseh fogások, de ezek mellett azért a magyar tradicionális fogások is ott vannak az étlapon. El tudom képzelni, hogy a külföldi vendégek egy része nem is rakja össze, hogy most éppen hol is van és abban az országban melyek a nevezetes étkek. A beltér kicsit retro, kicsit népies jellegű, nem kifinomult. Az árak középkategóriásak, nem olcsó, nincs ebédmenü, de azért nem is turista-csapda. Ha már cseh, akkor számomra egyértelmű volt, hogy milyen ételek közül fogok választani. Sertéssült knédlivel, savanyú káposztával (2610 Ft). Az adag kiadós volt, én jól laktam tőle, a knédlit el lehetett volna jobban is készíteni, meg úgy en bloc az egész fogást is, de összességében nem okozott csalódást. A kiszolgálás segítőkész, a konyha gyors. Sokféle cseh sört kapni, az üvegesek között kézművesek is akadnak. Kötelező szervizdíj 10%.

Számunkra érdekes volt, hogy nem nagyon hallottunk magyar szót. (bizonyára a bazilika közelsége jó kiránduló célpont)Másnak is ajánlom!

Italként csapolt világos sört választottunk, kiváló volt. Kértünk desszertet is. Sajnos, én valamilyen fagyis palacsintát kértem, ami bár gusztusos volt, de én nem szeretem a hideg palacsintát. Gazdagon meg volt pakolva gyümölccsel, fagyival, de én még sem szerettem meg. Ez nem az étterem hibája, én választottam rosszul. A férjem somlóijával nem volt semmi gond. Rengeteg cseh palackos sör közül lehet választani, bár nem kostóltuk, mert a csapolt is tökéletes volt.

Sokszor járunk erre, ezért furcsállottam, hogy csak most, egy kedvezményes bónusz jóvoltából figyeltünk föl rá. Azóta a net segítségével "kinyomoztam", hogy nemrég egy magyaros étterem működött e helyen. Berendezés, tányérok, minden ugyanaz, csak éppen a név és a profil változott. Az étterem nem túl nagy. Egyszerű, de hangulatos, ötletes dekorációval. Pár asztal bent, néhány a járdán. Van egy kis galéria is, ami valamiért nem működik, több érkező vendég is fel akart oda menni, de nem lehetett. Talán még nincs teljesen berendezve. A bónuszunk háromfogásos vacsorára szólt, amit mi ebédre akartunk elfogyasztani. Ez elé a kedves főnök semmilyen akadályt nem gördített, köszönet érte. A bónuszos menüsor sem cseh ételeket tartalmazott, az előétel háromféle krémből álló tapas-tál volt, több nemzet konyhájának ízeivel. Humusz, körözött és padlizsánkrém. Mindegyik finom volt, a mellé tálalt meleg lepénykenyér pedig egyszerűen mennyei. Minden önuralmunkra szükség volt, hogy ne együk meg az egészet, mert a főétellel is meg akartunk birkózni. Választhattunk Rozé kacsamellet francia burgonyával és gyümölcsszósszal, vagy csülköt pékné módra, desszertnek pedig Somlói galuskát vagy Répatortát kérhettünk. Ketten kétfélét ettünk, így mindent megkóstoltunk. Jó volt minden, bár a kacsáról hiányzott a ropogós bőr, ami szerintem a legfinomabb része, még nem is találkoztam sehol nyúzottan sütött kacsamellel. Talán nem véletlenül "dugták el" az egész húst a gyümölcsmártás alá, nem is látszott a fő összetevő a tányéron, és az is csak a szósz lekapirgálása után derült ki, hogy valóban rozéra van-e sütve. Nekem nem tetszett a tálalás, de végül is a párom ette ezt az ételt, és nagyon ízlett neki. Meglepetés volt, hogy a répatorta langyos. Legtöbb háziasszonynak vannak ilyen mikróban, 5 perc alatt elkészíthető villámsüti-receptjei, de sose gondoltam, hogy étteremben is alkalmazzák. Persze miért ne. . . Nekem kicsit sok volt a díszítés, a gyümölcsszósz meg a tejszínhab együtt, jobban örültem volna egy szelet cicoma nélküli, valódi répatortának. Az ételekhez "világbajnok" cseh sörökből választhattunk egy-egy korsóval. A párom világosat kért, én vöröset. A tisztaság - a mosdóban is - kifogástalan, a kiszolgáló hölgy mosolygós, barátságos. Jól éreztük magunkat, és mivel nagy sztrapacska-rajongó a család, biztosan visszajövünk még. De egy fent említett tapas-tál és egy pohár "világbajnok" sör mellett is érdemes itt megpihenni séta közben.