Mafláztam az utcán, de olyan kedvesen mosolyogtak rám a lányok, hogy bementem. Az egész étterem fala nyitott a templom felé, dőlt be a 35 fokos hőség, de elvackolódtam egy sarokba mégis. A pincér srác készségesen odaugrott, hogy segítsen arrébb tenni az asztalt, mert kényelmesen nem fértem mögé. Az étlap itt olyan, hogy felkapnak egy nagy fatáblát és kihozzák. Erre nagy betűkkel fel van írva a kínálat. Aztán odatámasztják egy szomszédos asztalhoz, hogy mindenki láthassa. Izgalmasnak látszott a felhozatal, leragadtam a bőrös csirkénél, azt kértem, aztán gyorsan belekapartam a telefonomba, és láttam, hogy itt már ZigZag, DEndre, az igazi nagymenők is magasztaltak, hát akkor tévedtem, komolyabbat kellett volna kérnem. Mondtam is a szép felszolgáló lánynak. Meg azt is, hogy sebaj, jó lesz nekem azért az a csirke. Erre kijött egy másik lány egy perc múlva, hogy hallotta, mi történt, meg akarom-e változtatni a rendelésemet? Mondtam, hogy áá, dehogy a konyha már biztos dolgozik rajta, jó lesz az, amit kértem. De csak mondta, hogy nem baj, mindent lehet, gondoljam csak meg magam bátran! Így lett aztán mégis inkább vargányás rizottó, szűzérmékkel. . . jó, de akkor 15 percet várni kell. Sebaj! Közben jöttek mások, figyeltem, miket kérnek és hogyan. Nagyon rugalmas, nagyon kedves a ház. Megjött a étel, nagyszerű volt, csupa zamat és öröm. Picit leettem magam, érdeklődtem a mellékhelyiségről, erre a kedves lány le is kísért a lépcsőn és megmutatta, hol van. Szóval, le a kalappal a konyha előtt is, meg az előtt is, ahogy a vendéggel bánnak. Egyébként a szervízdíj benne van a számlában. De itt egy fillért sem sajnálsz semmire.
