Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
Sajnos, ilyen világot élünk, de a hajléktalanoktól való mindennemű félelem ezúttal feleslegesnek bizonyult, nemigen foglalkoztak az est sötétjében gyalogosan sétáló kósza alakokkal, a saját vitáikkal és társaságukkal voltak elfoglalva. A Sziget Büfé olyan, mintha csak egy strandon lennénk a 80-as években gyerekkoromban, csak annyi a bibi, hogy már 2023 van, mi is felnőttünk, és nincs sem strand, sem vízpart e helyütt. Egyszerű asztalok, padok, nehéz kényelmetlen vas székek, viaszosvászon terítők az asztalokon, a környezettudatosságnak itt még nyoma sincs, műanyag és nem újrahasznosítható fehér papír mindenütt töménytelen mennyiségben (tálca, tányér, evőeszközök, szívószál). Még a palacsintába is beletörött a villa, elképzelem, mit tett volna vele egy rántott hús szelet. Rágó és édességautomaták a kisgyerekek legnagyobb örömére, egyúttal a szülők, nagyszülők idegeinek borzolására. A rendelés és a fizetés a pultnál történik, majd ha elkészült az étel, kikiabálnak a várakozó vendégek felé. A mosdó pavilon bogaras, pókos, pókhálós, a takarítás nem tartozik a helyi dolgozók erősségei közé, itt sem, és a vendégtérben sem, nem beszélve a ragacsos tálcákról. Mindenféle büfés tipikus ételek, hekk kenyérrel és savanyúsággal, lángos, palacsinta, hamburger, hotdog, frissensültek. Mindent összevetve mégis csak volt valami nosztalgikus feelingje a helynek, szóval én ajánlom, bejött ez a kis múltidéző miliő, de gasztronómiai szempontból érdektelen a hely.
