Legalábbis így gondoltam eddig, de most látom, hogy a helyi lakosok és dolgozók közt is igen népszerű. Sokan használnak kerületi kedvezménykártyát, és elvitelre is kérnek ételt. (A csomagokat gondosan lefóliázzák, ilyet máshol még nem láttam, tetszik. )
Az étlapon semmi extra, a hagyományos magyaros ételek dominálnak. Pörköltek, sültek, levesek, saláták. Nagy adagok, a gyorséttermek árszínvonala fölött, de a helyszínhez képest elfogadható áron. Egyedül a fél szelet kenyér 50 forintos árától szisszenek föl, teljesen önzetlenül, mert nekem nincs rá szükségem. Másnak se nagyon, akár ingyen is adhatnák pl. a gulyás mellé, máshoz nemigen kell. Egy szép nagy szelet rántott halat eszem, jól sütött, jól sózott, finom. Örömömre nem ragaszkodnak a „hozzá illő” körethez, így a sült libacombhoz ajánlott párolt vöröskáposztából kérek egy kicsit, jól passzol a halhoz is, és üdítő fogás a kánikulában. A párom gulyást eszik, sűrű, tartalmas, sok hús van benne, azt mondja, jó. Meg sem bírja enni az egészet. Sorban állás közben hallom, hogy mások is beérnék fél adaggal a gulyásból illetve a pörköltfélékből, de nem kaphatnak kevesebbet. Kár, mert sok jó étel marad a tányérokon. Sokan vannak a teraszon és a belső helyiségben is, ennek ellenére nem kell sokat várni. A kiszolgálás gördülékeny és viszonylag gyors, a személyzet udvarias. A berendezés és a dekoráció ötletes és hangulatos, a helyhez illő. A tisztaság megfelelő, bár nehezen találunk igazán tiszta tálcát. Aztán a nehezen találtat is ki kell cserélnünk, mert míg sorban állunk, megjelenik egy konyhai segéderő, és kancsóból, jó magasról feltölti a melegítőpultban a kifogyóban lévő levest. Fröcsköl össze-vissza. Hátraugrunk a mögöttünk állók tyúkszemére, így a ruhánkra nem jut a zsíros léből, de a pultot és a rajta lévő tálcákat vidáman beteríti, majd elégedetten távozik. A tisztaság lepontozását neki tessék megköszönni.
