Hideg mangókrémlevessel kezdtem, ami nagyon jól esett a rekkenő hőségben. Finom volt, nem túl édes, és meglepetésként némi tápiókagyöngyöt is találtam benne. A szusifánkot inkább kuglófnak nevezném a mérete és formája alapján. Érdekes ötlet, és a séf nézőpontjából igen praktikus, mert sokkal kevesebb munka van vele, mint a tekercsekkel. Csak a formára igazított rizskupacot kell különféle "csíkokkal" eltakarni, és már kész is. Lazac, avokádó, tigrisrák, tonhal, fekete és fehér szezámmag volt a borítás. Kést, villát kaptam mellé, de azzal valahogy nem esett jól, mégis csak szusi, akármilyen is a formája. Cikkekre vágtam, és akkor már lehetett pálcikával enni. 4x3 szusi makit is tartalmazott a menü, és a szokásos kiegészítőket, szójaszószt, vasabit, gyömbért. Ez utóbbit dicséretes mennyiségben, legtöbb helyen plusz adagot kell kérnünk, itt nem spóroltak vele. A kiszolgálás elég nehézkes volt, de nem az ételek készültek lassan, hanem a pincérekkel volt nehéz még csak szemkontaktust is teremteni. Pedig úgy tűnt, többen vannak, mint a vendégek, de mindig együtt, a terem másik végében. Mintha valami munkaértekezletet zavart volna meg a néhány gyanútlanul betérő vendég. Az étterem tiszta, van néhány érdekes dekoráció, de valahogy hideg-rideg az egész. A mosdó az emeleten van, elég nehezen szántam rá magam, hogy a korlát nélküli, üveg/nek látszó lépcsőn felmenjek. Az étterem nagyon jó helyen van. Az étlap változatos, és igen kedvezőek az árak. Az étel se volt rossz. Nem tudom, miért nem éreztem jól magam. És ahogy az előttem értékelők képeit nézem, ők is üres helyiséget fotóztak. Ki érti ezt?
