Nagy Imre szobra Budapest

Érdekesség, hogy ez volt az egykori 1956-os hős miniszterelnök legelső hazai egész alakos szobra, amelyet 1996. június 6-án (születésnapja vigíliáján) avatták fel. A rendszerváltozás előtt 1956-ot nem forradalomnak, hanem ellenforradalomnak nevezték, nekem még ezt tanították, gyerekkoromban még ebben a tudati körben nőttem fel, a család felnőtt tagjai inkább nem nyilatkoztak, nehogy baj legyen, csak később, amikor már nem volt tilos, büntetendő. Nagyon közkedvelt szobor volt, sok turistacsoport járt erre, szerettek a hídon fotózkodni az emberek, Nagy Imrével vagy nélküle. Készítettem akkor is fotókat, de egyelőre nem sikerült találni egyet sem a régi helyszínről. A szobor az 1919-es vörösterror áldozatainak 1945-ben lerombolt emlékművének helyén állt, így jött az ötlet valaki fejéből, majd a döntés is megszületett, visszakerült a régi-új Vértanú emlékmű, Nagy Imrét pedig a híddal együtt elköltöztették a Jászai Mari tér V. kerületi oldalán lévő parkba, a Képviselői Irodaház mellett. Itt az új helyén a Dunát és a budai oldalt nézi. Most az új helyszínen október 24-én jártam, sok koszorút, virágot helyeztek el a szobornál az évforduló kapcsán. A szobor szerintem l sikerült, élethű, egyértelműen felismerhető Nagy Imre arca, kalapban, szemüvegben, lódenkabátban ábrázolta a művész.

Bizonyos politikai vonulatok éppen Nagy Imre és társai újratemetésének kapcsán bukkantak elő a semmiből, mondhatnánk, a halott népszerűségének hátán lovagoltak be a köztudatba. Nagy Imre kultuszának fellobbanása egyidős az ország rendszerváltásával, vele, az ő posztumusz segítségével kovácsoltunk tömegeket az új társadalomba megint. Demján Sándor nagyvállalkozó anyagi segítségével valósult meg ez a szobor a Vértanúk terén, és ekkor még az ország hajója az új Európa, a demokrácia felé haladt. Nagy Imre szobra bizalommal nézett a parlament felé, életáldozata nem volt hiábavaló. Aztán fordított a kormányos, és szélsőjobbra vitte a hajó útját, irredenta, soviniszta emlékművek keletkeztek, állíttattak vissza, ez a szellem nem azonos már az új világgal, ez a régifajta feudális mocsár. A reformkommunista miniszterelnök hirtelen útba lett a képben, kivágták hát onnan, Demján minden tiltakozása ellenére, Marx és Engels régi szobrának helyére került a Jászai Mari térre. És most nem néz a parlamentre, hanem vádlón Budára.