Depresso Étterem & Kávéház Eger

Nem volt teltház, nem ezért voltak lassúak. A kávézó neve úgy látszik, nem vcc.

Ez többüknek nem esett jól, nem értettük, mi baja, hiszen mindenki fogyasztott. Én személy szerint egy martinit szerettem volna kérni, de a felszolgáló tájékoztatott, hogy ők a martinit csak koktél alapnak tartják. Így pina coladat kértem, ami szinte csak jégből állt, az ital élvezhetetlen volt az első pillanattól kezdve. Viszont az ára a városban lévő más helyekhez viszonyítva elég borsos volt.

Magyar gyökerű új hullámos konyhát visznek, ötletes alapanyagtársításokkal, ügyes tálalási csavarokkal. A kreatív séf Segal Viktor. A remek konyhát kivételes itallap kíséri. Mintegy huszonöt jól összeválogatott bort kínálnak, a töményválaszték a kommersz tételeket teljességgel mellőzi, öröm ilyen válogatást látni, csupa különlegességet kínálnak, legyen szó whiskyről, rumról, tequiláról, ginről. A kávék nyilvánvaló módon a speciality kategóriába tartoznak, miként a honlapon is olvasható, minőségi szempontból a világ felső 5%-ának terméséből származnak. A Budaprés cidereit és a Horizont söreit tartják. A kiszolgálás kifogástalan. Felszolgálónk kedves, szívélyes, udvarias, motivált, segítőkész és felkészült. Annyira meggyőző a fellépése, hogy meg is kérdeztem, hogy netán ő-e az üzletvezető. Az volt a válasz, hogy nem, de már mások is kérdezték. Felajánlotta, hogy a séfet is kihívja, éltem a lehetőséggel, Kreácsik Ádám executive séfben is ugyanolyan motivált, törekvő, felkészült szakembert ismertem meg, mint felszolgálónkban. Rendeltünk hízott kacsamájat aszalt füge chutney-val, céklahabbal és füsttel. Látványos, impresszív kompozíciót kaptunk. A májat kíméletesen hőkezelték, dizájnos, fedeles befőttesüvegben tálalták, amiből kinyitáskor épp annyi füst száll felfelé, amennyi izgalmas és nem zavaró. Ötletes fogás a gombóc formájú, panírban kisütött kacsahurka is, amit lilakáposztás burgonyával és remek, selymes birskrémmel körítettek. A lúdlábnak csokis tarte formát adtak, amit csokimousse-szal, meggykrémmel és meggyzselével körítettek. Utóbbiban jócskán vissza kellene fogni a zselatint, de összességében látványos, ízletes desszertet kaptunk. Csillagos ötös.

/A korábbi, 2016-os értékelés és a kapcsolódó fotók még nem itt, hanem az előző helyszínükön készültek. A kávéjukról sok dicsérő szót olvastunk és mi sem csalódtunk benne, igazán finom kávét főztek nekünk. Közben érdeklődéssel forgattuk az itallapot. A whiskey kínálat figyelemre méltó, Skócia, Írország és USA mellett többféle japán whiskey is szerepelt rajta (1300-6500 Ft/4 cl). Kézműves sörök közül a Horizont Sörfőzde üveges söreit kínálják, illetve a Buda Prés cidereit. Az étlap nem hosszú, de tetszett, hogy izgalmas, de nem a legismertebb fogások szerepeltek rajta. A beltér lakájos, tágas, az ülőhelyek kifejezetten kényelmesek, a vendégek otthonosan érzik itt magukat. Ittunk egy jeges narancs kávét (990 Ft) és egy whiskey-s kávét. Az eszpresszó 590 Ft-ba került. Egész nagy teraszuk van, amely a Dobó térre néz, kis léces kerítéssel le is van szeparálva a járdától. Sajnos a híres pszichiáterrel nem sikerült találkoznunk, de így is bejött a Depresso hangulat.

“Én vagyok az itallap” mondta a rendkívül dekoratív, megnyerő ifjú hölgy, amivel egyből szívünkbe lopta magát, ilyen szép itallapot még nem olvastunk. Mint megtudtuk egy közös ismerősünktől, barrista végzettsége is van. A kávé nem meglepő módon nagyon jó volt, a többségünk mégis bort rendelt, bár a kávét mindenki megkóstolta. Csutorás Feri “Nagyanyag” nevű borától nem voltunk elájulva, vitatkoztunk is, hogy a borral van e baj vagy azzal, hogy régóta ki volt bontva a palack. Szerintem az előbbi. A borokról szólva kiderült egyébként, hogy borlap az van, az árak nagyon barátságosak, 590 forintért például Lőrincz Gyurinak az “Örökké” nevű remekműve igen jó ajánlat, rendeltünk is belőle egy decit. A harmadik borra nem emlékszem, de az is jó volt, akárcsak az Örökké. A beltér barátságos, hangulatos. Az ételrovatban az italválasztékot és a kávé minőségét díjaztam.