Böngéssz a legfrissebb fehérvárcsurgói értékelések között!

30-13. 30 között. Vasárnap svédasztalos ebédet kínálnak 12-14 óra között. A reggeli a szállóvendégek számára csak akkor svédasztalos, ha sok vendég van, egyébként á la carte. Így jártam, a lehetőségek közül a főtt virslit választottam, amihez ketchup, mustár érkezett bőséges mennyiségben, valamint kifejezetten jó kenyér. Cappy kis üveges narancslé, valamint kávé (középszerű, átlagos). Ebédidőben kedvező árú menüt kínálnak (leves + főétel 2400 Ft), örvendetes, hogy nemcsak hétköznap, de hétvégén is. Talán emiatt szombaton ebédidőben szinte telt hát volt. Plusz pont, hogy az asztalokra volt kihelyezve kancsóban víz, grátisz. Az italkínálat szolid, kommersz. Kétféle sört csapolnak, Soproni Ászok és Soproni meggyes. Lehetőség volt arra, és ajánlott is biztosra menni, hogy előző nap le lehetett foglalni az ebédet másnapra, így biztosak lehettünk benne, hogy félreteszik, nem fog elfogyni. A levest nem tányérban, hanem nagy tálban hozták, amiből többször is lehetett meríteni. Ez egy korrekt frankfurti leves volt, nekem az egyik kedvencem. Második fogásként 3 féléből lehetett választani, mákos guba vaníliaöntettel, székelykáposzta és paprikás krumpli, és a másodikat választottam. Az eléggé átlagos, menzás jellegű volt. A kenyér minősége is romlott, már nem ugyanolyat hoztak, mint amit aznap reggel kaptunk. A menüt gyorsan tálalták fel, alig kellett rá várni. SZÉP kártyával is lehet fizetni, nincs kötelező szervizdíj. Összességében 4 pontra értékelem az éttermet, ajánlom.

Az alsó szinten az étterem működik, míg a szobák az emeleten kaptak helyet. Lift nincs, nem akadálymentesített az épület. Az épület körül szép zöld parkos részt alakítottak ki, hátul kis játszótérrel a gyerekek számára. A szállást a booking-on választottam, árban elég kedvező volt, amelyben ráadásul reggeli is benne foglaltatott. A szobát hamarabb el lehetett foglalni. Mivel kevés vendég volt, így a svédasztal helyett á la carte reggelit tudtak adni. Lehetett SZÉP kártyával fizetni. A szoba egyszerű, praktikus, két külön ággyal. A tévé kis képernyős, mindössze 10 csatorna jött rajta, de mivel otthon úgysem szoktam tévézni, még ezek között is találtam újdonságot. A fürdőszoba zuhanyzós, felújított, szép megjelenésű, tiszta. Volt egy kis hűtő a szobában, illetve vízforraló Nescaféval. A recepciós hölgy elmondta, hogy még nem kapcsolták be a fűtést, így a klímával lehetett fűteni. Csak 1 db nagy törölközőt adtak, kis kéztörlőt nem, az praktikus lett volna, de 1 éjszakára nem volt releváns. A szoba ablaka sajnos a "semmire" nézett, nem az utca vagy a kert felé. Összességében 4 pontra értékelem.

Mint kiderült, Székesfehérvárról érkezett egy utazó zarándok csoport, és a tiszteletes asszony őket fogadva nyitotta ki a templomot. Szóval nagy szerencsénk volt. Mint megtudtuk, a fehérvárcsurgói közösség a Fehérvárcsurgói Evangélikus Leányegyházközséghez tartozik, amely szervezetileg a Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség alá került besorolásra. A helyi közösség mindössze kb. 70 tagból áll (a falu összlakossága 2200 fő). Egyébként vasárnap reggelente 9 órától tartanak itt istentiszteletet, de mi akkor már nem voltunk a faluban. A klasszicizáló stílusban épült, átlagosnál kisebb alapterületű és méretű templomot 1857-ben szentelték fel. Az egytornyos templom két haranggal büszkélkedhet. A templombelső puritánnak mondható, a templom éke a karzaton lévő orgona, amelynek az elmondások alapján nagyon szép a hangja, de sajnos nem volt alkalmunk hallani. Fehérvárcsurgó és könyékének birtokosai, a Károlyi-család elkötelezett római katolikus vallású volt, a lakosság többsége is, azonban a XVIII. században betelepített stájer és felvidéki szlovák jobbágycsaládok között viszont többen is az evangélikus vallás hívei voltak. A faluban még reformátusok is voltak, a település lakói a tolerancia jegyében vallási békében éltek. A településen egyébként külön katolikus és mellette külön protestáns temető van, ez utóbbi hivatalosan a református temető, de a csekély számú evangélikus lakosok is ide, a református temetőbe temetkeztek.

A katolikus temető bejárata pontosan mögötte van, vagyis innen egy lépcsőn közelíthető meg. A kőből épült emlékművet 1924-ben avatták fel, amelyet gróf Károlyi József és Zámbó Ernő, az uradalom segédtisztje tervezett meg a falu 74 hősi halottjának tiszteletére, Havranek Lajos székesfehérvári kőfaragó alkotása. A piramis köré kovácsoltvas kerítést emeltek. A 74 fehérvárcsurgói katona hős nevét a hátoldalon olvashatjuk. Az első oldalon a magyar címer alatt a Fejér megyei származású Vörösmarty Mihály témához illeszkedő sorait olvashatjuk a Szózatból.

Ugyanakkor a talapzaton olvasható szöveg, valamint az információs tábla részletes leírása további összefüggésekre, magyarázatokra is rávilágít. A II. világháború idején lengyel civilek és katonák menekültek Magyarországra. Országos szinten mintegy 100-140 ezer lengyel talált hazánkban biztonságos menedékre, közülük kb. 150-en Fehérvárcsurgón vészelték át a háborús éveket 1939-től egészen 1944. márciusig, azaz a német megszállásig. A szobrot 1943. szeptember 12-én állították fel hálából a menekült lengyelek. A falu birtokosa, Wenckheim Margit grófnő, Károlyi József özvegye, valamint a helyi lakosság nagy szívvel, szeretettel fogadták be a lengyel menekülteket, számukra, szállást, élelmet és munkalehetőséget is biztosítottak, például a környékbeli gánti és iszkaszentgyörgyi bauxit bányákban. A szobrot azért nevezték el Béke Királynőjének, mert természetesen a menekültek és a befogadók is együtt közösen a mielőbbi békéért imádkoztak, reménykedtek. Sajnos erre a szobor felállítását követően még több, mint másfél évet kellett várniuk. A világháború végső szakasza, Fehérvárcsurgó és környéke számára ráadásul a legbrutálisabb időszakot hozta el. 1944 ősze és 1945 tavasza között a stratégiai fontosságú Móri-árok térségében véres harcok zajlottak, a frontvonalak itt húzódtak a település közelében, majd maga a település is közvetlen hadszíntérré változott. Mivel 1945 elején a falu a német és a szovjet csapatok ütközőzónájába került, nemcsak a lengyel menekültek, de a kastély lakói, a Károlyi-család, valamint a civil lakosság is menekülni kényszerültek.

A tanösvénynek a világ fafajtái a fő témája, a látható növényeket úgy helyezték el, hogy földrészenként tudunk megismerkedni velük. A főbb információkat a kihelyezett tájékoztató táblákon olvashatjuk el. Az ösvény mentén van néhány pad is, ahol a fáradt túrázók megpihenhetnek. A sok frissen ültetett fácskát próbálják megvédeni a szarvasok, őzek rágcsálásától, de ez nem minden esetben járt sikerrel. Nagyon meglepődtem, amikor váratlanul szinte az orrom előtt ugrott ki az erdőből két megtermett szarvas, és hatalmas iramban vágtattak el jobbra. Valószínűleg az ő ijedtségük vagy meglepettségük is elég nagy lehetett, hogy a csendes őszi erdőben betolakodók (=emberek) bukkantak fel. Maga a park egésze egyébként hivatalosan is arborétum és botanikus kert besorolást kapott, a jelentős természeti értékei miatt. Kiemelt jelentőségűek a park régi, 100-170 éves fái. Külön figyelmet érdemelnek a kert tűlevelű "lakói": a 130 éves tiszafák, a hatalmas feketefenyők, a vörösfenyők és a Colorado fenyők. Minden év június első hétvégéjén a Károlyi kastélypark ad otthont az európai dísznövény és kertészeti napoknak.

Mivel a kastély több funkciót tölt be, s a korábbi tulajdonos Károlyi-családból is laknak itt a kastélyban egy elkülönített részben, így a szálláslehetőségre 23 szoba kínálkozik. Ezek egyrészt a földszinten a két oldalsó északi és déli szárnyban találhatóak, másrészt a tetőtérben, amelyet valószínűleg a későbbiekben, már a jelenkori "modern időkben" alakítottak ki e célra. Mivel az eredeti berendezése teljesen megsemmisült a kastélynak, így korabeli berendezési tárgyakkal nem rendelkezik. Ettől függetlenül a lakosztályok nemcsak a nagy alapterületükkel, tágas tereikkel tűnnek ki, hanem próbáltak a kastélyhoz méltó, stílusos, elegáns bútordarabokat elhelyezni. Például az egyik lakosztályban baldachinos ágy van, illetve van olyan lakosztály is, amelynek fürdőszobájában sarokkád található. A tetőtéri szobák berendezése ugyanakkor modern, általános szállodai szoba jellegű. Érdekesség, hogy vannak kétszemélyes, belső kétszintes, galériás szobák is, ahol a franciaágy található a galériaszinten. Értelemszerűen a lépcső miatt ezek nem akadálymentes szobák. A családi szoba azonban maximum 4 fő elhelyezésére alkalmas, így nagycsaládok számára nem jöhet szóba. Pedig maga a szálloda gyerekbarát, hiszen a hatalmas parkban (51 hektár! ! ) játszótér és tanösvény is található. A szoba ára nem tartalmazta a reggelit, ez külön fizetendő (5500 Ft/svédasztalos reggeli). A szobaár a szoba színvonalától függ, a legolcsóbb kétágyas 33ezer Ft-ba került, de a szuperebb lakosztályok több mint 70ezer Ft-ba kerültek volna. A parkolásért nem kellett külön fizetni. A szobákba volt bekészítve víz, valamint járt egy italkupon. Bár 4 csillagos hotel besorolású, de a szobák egy részében nincs légkondi (októberben ez nem okozott problémát), továbbá nincs wellness részlegük, medencéjük.

Az ételkínálat szolid volt, nem volt túlgondolva, túlbonyolítva, viszont amit kaptunk, az a maga nemében finom volt. Ízek, állag, fűszerezés szerintem nagyon rendben volt. Kezdésként tárkonyos ragulevelessel indítottunk burgonyagombóccal, amelyet önállóan lehetett kimerni, többen repetáztak is belőle. A levesben a fűszerezés volt a legjobb. A főételből a vegetáriánus fogás egy ázsiai tofus tészta volt, kissé csípősen, nekem az annyira nem jött be. A másik főétel jércemell Cordon Bleu, jázmin rizzsel, hát ez elég kommersz fogás, de ugye a rántott hús minden család nagy kedvence. A savanyúságok átlagon felüliek, és meglepően választékos volt a többi ételhez képest. Az ebéd legjobb fogása szerintem a desszert volt, mégpedig Somlói galuska. Klasszikusan elkészítve, de mondhatni tökéletesen sikerült. A konferencia idején pogácsa és sós aprósütemények voltak bekészítve a szünetekben, ezek mind finomak, frissek voltak, kiemelném a húsos hasét. A vacsorát a magam részéről kihagytam, mert nem szoktam vacsorázni, de abban a kis előétel falatkák voltak igazán ízletesek, rikottával töltött tésztakosárka. Ez azért is okos ötlet volt, mert a látogatóközpontban tartott időszakos kiállításmegnyitón további finomságokkal próbáltak minket teletömni a házigazdák, többféle édes és sós házisütemény formájában. Maga az étterem elegáns, főúri hangulatú, szépen terített asztalokkal. Szép időben a fedett verandán is lehet étkezni. A kávé végig automata gépi kávé volt, az a szokásos szállodai verzió, ami említésre sem méltó. A filteres teák viszont választékosak voltak. Alkoholos italok terén a Pannonhalmi Pálinkárium pálinkáit kínálták, a móri borvidékről Miklós Csabi borait (Királyleányka, Zöld veltelini, Chardonnay), illetve a helyi Bernáth Pince borait (Olaszrizling, Chardonnay, Cabernet Sauvignon, Pinot Noir rozé) kóstolhattuk.

Szokásomtól eltérően, ezúttal nem borzolnám az olvasók idegeit évszámokkal és történeti visszatekintéssel, ezt már megtették előttem mások, a korábbi értékelők. Idén októberben egy kétnapos nemzetközi konferencián volt alkalmam részt venni, amelynek központi témája a műemlékvédelem volt. A konferenciának maga a kastély adott helyet, a korábbi bálteremből átalakított díszteremben zajlottak az előadások, az étkezések helyszíne a kastély étterme volt, míg a szállásra (részben) szintén a kastélyban volt lehetőség. A hatalmas kastélyparkon átautózva a kastély épület közelében több helyen lehet leparkolni. Csodálatos a kert, a kis tó a Gloriette-tel és a felújított kőhidakkal, a parkban számtalan különleges növény, fafajta, a csodálatos Csipketerasz, a szökőkút,. . . . még sorolhatnám. Engem meglepett, hogy hétköznap (péntek) ellenére folyamatosan érkeztek a kisebb-nagyobb csoportok a kastélylátogatásra, amely kizárólag vezetéssel lehetséges, s nagyobb létszám esetén ajánlott előre bejelentkezni. A kastély és a park is folyamatosan épül, szépül, gyakorlatilag a rendszerváltás óta, amit az állam is jelentős összegekkel támogatott. A kastélyban élnek több éve a dinasztiából gróf Károlyi György és felesége, Angelica. A konferencia fővédnökeként és házigazdaként abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy az esti kastélytúrán a grófné vezetett minket körbe az épületben, szó szerint pincétől a padlásig. Nekem legjobban a kápolna tetszett. Pár éve sikerült a korábbi istálló épületében kialakítani egy látogatóközpontot, amely időszakos kiállításoknak is helyet tud biztosítani. Ottjártunkkor nyitották meg a népművészeti kiállítást, csodás cifraszűröket és hímzéseket láthattunk, valamint olyan modern ruhákat is bemutattak, ahol a nép motívumokat, hímzéseket, díszítéseket alkalmaztak.