Éttermünk a 3-as számú főút mellett, az M3-as autópálya felhajtójánál Gyöngyös és Eger között félúton Kápolna településen található. Tágas parkolóval rendelkezünk, a kamionok, buszok is kényelmesen tudnak parkolni. Tágas 90 fő befogadásra alkalmas belső terünk, nyáron egy 40 fős terasszal bővül.
Tovább olvasom >>
Étlapunk kínálatában hagyományos magyaros ételek szerepelnek, de megtalálhatóak más különleges fogások is. Vendégeink a készpénzen túl a forgalomban lévő utalványokkal valamint SZÉP kártyával és bankkártyával is tudnak fizetni. Vállalunk családi és céges rendezvényeket igény szerint külső helyszínen is.
Mintha a hetvenes évekbe csöppentünk volna vissza. Egyszerűen berendezett, hatalmas étkező. Viszont maximálisan tiszta. Körülbelül fél órát vártunk az ételre. Ez rendben. A pincérek tették a dolgukat, de egy kis mosoly, kedvesség jól esett volna. Abban az iszonyatos hőségben nagyon hiányzott a klíma.
Egy óra várakoztatás után égett, kiszárított sertésszüzet kaptam/3 szeletet/. Mivel már kellőképpen éhes voltam, 2 darabot legyűrtem, de az igazság az, hogy vissza kellett volna kűldenem. Nagyot csalódtam, mert már jártunk itt, és többnyire elégedettek voltunk, de egyhamar ide biztosan nem jövünk.
Ebéd után, mivel Mezőkövesden nem kaptam kávét az ebédnél, gondoltam, talán Zsórifürdőn lesz valami hely. . . de annyira lepattant volt ott minden, annyira nem látszott vonzónak semmi, hogy inkább csak tettem egy kört és továbbálltak a 3-ason Budapest felé. Azt hiszem így találtam ide.
Ez sem volt különösebben vonzó helyszín, de az idő haladtával az ember egyre alacsonyabbra teszi a mércét. Megállva a tágas, árnyéktalan parkolóban, közelebbről már barátságosabbnak tűnt, így azután bemásztam egy nem túl szép és nem túl hangulatos boxba és elpihengettem kicsit a nagymelegben. Most, hogy itt olvasom, hogy jó az étel, legközelebb talán enni is megállok itt.
Számos alkalommal jártam ebben az étteremben, a mai értékelésem a 2017. 06. 13-i látogatásra vonatkozik. Kollegával ebédelni tértünk be, a sztráda megépítése előtt jobb napokat látott étterembe (a régi 3-as út mellett fekszik). Az étlapról a "Csülök Pékné módra" volt a választásunk, a pincér szerint ez elérhető volt, majd visszajött, s közölte, tévedett, nem tud hozni.
Így a napi ajánlatot kértük, borjú bécsiszeletet. A hús mócsingos volt, a hús felületén otthagyott hártya díszelgett, s a húst a késsel alig lehetett elvágni. A panírból az olaj enyhén folydogált. Nyilván, ez a "borjú" végelgyengülés előtt kerülhetett levágásra. Annyit ettem belőle, hogy ne maradjak farkaséhes, a többi a tányéron maradt. A hely egyetlen előnye, hogy a környéken csak rosszabb van.
Több éve fedeztük fel, időnként betértünk, és eddig az alkalomig a jól bevált kápolnai fatányérost kértük, amivel teljesen meg voltunk elégedve. Az idén változtattunk. . . . . vesztünkre. Beültünk. . . . vártunk. . . . sokat az étlapra, még többet a rendelt ételekre. Elfogadom, egy esküvőre díszítettek, de akkor nem kell vendéget fogadni !
! Egy bakonyi gombalevest és egy sztrapacskát kértem, hál' istennek desszertet később akartam rendelni. Kissé türelmet vesztetten és éhesen vártam a levesemre, és már előre tudni véltem milyen finom ízeket fogok élvezni. . . . . na ez teljesen másként történt. A kihozott leves, egy híg ízetlen lötty volt, pár darab répával, fehérrépával, krumplival néhány szelet gombával és mokkáskanálnyi tejföllel. . . . . tűzforrón. Miután leküzdöttem jött az igazi döbbenet. Kaptam egy tányért amin leveskanálnyi darabok úsztak a szó szoros értelmében egy vízes tejszerű túródarabokkal tarkított lében, a tetejükön tejföl foltokkal. . . . ők ezt nevezték sztrapacskának. Próbáltam megmagyarázni magamnak, hogy ez sztrapacska, de sehogysem sikerült. Végül engedtem a gyomrom folyamatos tiltakozásának és a felét otthagyva távoztunk, borotvaélen táncolva a bentmarad/kijön érzésében. Hogy visszatérek-e valamikor: több mint kétséges.
Már többször jártunk ebben az étteremben és általában meg voltunk elégedve. Most azonban hatalmas csalódás ért. Én kakashere pörköltet rendeltem galuskával, a feleségem harcsapörköltet ugyancsak nokedlivel. Hát: a kakashere ízetlen volt, a nokedli hideg és szétázott és a szaft nem szaft volt, hanem valami vizes lé.
A harcsapaprikás dettó: a harcsa ízetlen és annyira szétfőtt, hogy. . . . és ugyanazt a lisztes szétázott nokedlit adták hozzá és ugyanazzal a szafttal öntötték le, mint az én ételemet. Vagy fordítva, mert én is éreztem halízt. A harcsapörköltet eddig mindig tejfölös szaftos lében adták, így teljesen más az íze. Meg is kérdeztük,hogy más a tulajdonos vagy más a szakács?
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
Ön a tulajdonos, üzemeltető?
Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani! Szívesen értesítjük arról is, ha új vélemény érkezik.
