Agapanthus adatlapja

Amikor ezek a családi kripták épültek, úgy 100-125 évvel ezelőtt, akkoriban bizony egy ilyen építmény árából akár kisebb lakóházat is felhúzhattak maguknak a szegényebb családok. De ahogyan a temetőben nekünk most eligazodni segítő helyi asszony mondta ennek magyarázatául: Cegléd nagygazdás település volt, a jómód a temetőbe is kitelepült. És mutogatták is az utca felé minden arra járónak a holtak birodalmában is a vant. Tettük hozzá magunkban. Majd ahogy bent sétálgattunk, és nézegettük az idővel folyvást változó stílusú síremlékeket, rajtuk a feliratokat, az is kitűnt, hogy Cegléden hamar megindult a tőkés fejlődés és a polgárosodás, segítette ezt a már 1847-ben ide elérő vasútvonal. Így tükrözi a temető a maga sajátos módján a város történelmét. Legalábbis azóta, hogy 1777-ben itt, az akkori lakott résztől északnyugatra mind a három felekezet számára külön temetőt nyitottak meg. Ám hogy ebben az Öregtemetőben mikor volt először temetés, arra nincs megbízható adat. Legrégebbről egy 1814-es sírkő maradt meg. De akikre emlékezve ezen a temetkezési helyen hat sír is a nemzeti sírkertbe tartozást jelentő védettséget élvez, ők később kaptak itt örök nyughelyet: Közülük legelébb Dobos János főtisztelendő, aki a Kossuth Lajoshoz elzarándokoló ún. Turini Százak ünnepi szónoka volt, 1887-ben hunyt el. Zsengellér Gyula világbajnoki ezüstérmes labdarúgó pedig 1999-ben. Sírhelyük pontos helyét megtaláljuk a temető bejáratánál lévő térképen. A védettség azonban más módon is felbukkan ebben a temetőben, ezt akkor fedeztük fel, amikor kívülről, az utcán elsétáltunk a módos, nagy kripták sora előtt. Az egyik építményen észrevettük a Cegléden a városban másutt is látható kis táblácskát, amely jelzi, hogy ez helyi Védett épület. Ez az itt lassan 30 éve működő helyi védettségi rendszer irigylésre, vagy inkább követésre méltó lehetne más települések számára is. A múlt érdemdús férfiúi mellett azonban jeles, neves asszonyszemélyek is nyugszanak az Öregtemetőben, vagy az emlékművük áll a sírok között. Közvetlenül a főbejáratnál található Molnár Mária diakonissza emlékoszlopa, aki misszionáriusként 1943-ban mártírhalált halt a csendes-óceáni szigetvilágban, és aki bár dunántúli volt, külhoni missziójára indulás előtt Cegléden is szolgált. Akinek a síremlékét viszont tényleg csak a segítőnknek köszönhetően találtuk meg: a 96 éves korában elhunyt Patkós Irma színésznő testvéreivel közös sírban, szerény sírkő alatt alussza örök álmát. Ő volt a felejthetetlen Sárika, drágám, amikor már idős korában újból felfedezte a magyar filmgyártás. Nyugodj békében, Sárika!

Azóta tervezem, hogy eljöjjünk ide alaposabban megismerni a helyet. Most a Budapest100 építészeti-kulturális fesztivál keretében sikerült előadással kiegészített, nagyon színvonalas vezetett épületbejáráson részt vennünk a Páva utcában. A Kortárs Építészeti Központ/KÉK szervezésében megvalósuló fesztivál ezúttal az 1916 és 1926 között épült lakóházakat és intézményeket mutatta be, a Páva utcai zsinagógát pedig 1924. január 6-án szentelték fel. Budapest második legnagyobb zsinagógája volt, és rabbija is a holokauszt áldozata lett. Sajátos hely, mert együtt él itt egy állami emlékközpont és a zsidó közösség által működtetett nagy zsinagóga és kis imaterem. Ennél fogva itt egy udvaron körbejárva láthatjuk a jeles zsinagógaépítész, Baumhorn Lipót által tervezett és 20 évvel ezelőtt igényesen felújított zsinagógát, valamint az emlékközpont elegáns, modern épületrészeit. Érthető hát, hogy a We Love Budapest/WLB miért választotta be a Páva utcai zsinagógát az idei Budapest100 öt kihagyhatatlan épülete közé. De itt a kettősségnek, az éles kontrasztoknak is szándékolt a mondanivalója: Miközben a zsinagógatermek a békés vallásosság hagyományos színterei, a kiállítótermek az emberiség legszörnyűbb történetére, több millió ember, köztük több százezer zsidó honfitársunk kegyetlen meggyilkolására, pusztulásukra emlékeztetnek. Feloldás, felmentés nincs! Csak csendes emlékezés. A vészkorszakban elhunytakra, arra a 172 312 áldozatra, akinek már tudjuk a nevét, és itt egy falon végtelennek tűnő sorokban olvashatjuk. És emlékezés az összes többiekre, akiknek kilétét további kutatások remélik felfedni. Emlékezés az 1944-ben megsemmisített magyarországi zsidó közösségekre: Az Elveszett Közösségek Tornyán 1441 település neve szerepel. Köztük a mi szülővárosunké is.

. . A helyet, vagyis ezt a sajátságos hangulatú, nem kicsit lepusztult belső udvart már korábbról ismertem, évekkel ezelőtt egy termelői piacon jártam itt, és kifejezetten tetszett. Ezzel most is így voltunk a párommal. Jó sok asztallal van most berendezve az udvar, bár vasárnap kora délután, kései ebédidőben nem sok vendég volt itt, ebédre akkor még egy sem. A Butchers Kitchen-ben mégis egy igen morcos férfiú fogadott, kifejezetten utasítgatott, mit tegyek, ha enni akarunk. Megtettem, mert éhesek voltunk. Azt a két szendvicset rendeltük, amelyet a korábbi vendégek leginkább dicsértek: Egy tépett sertéshúsost és a marhahúsos Pastramit. Megkaptuk, lelkesen nekiláttunk. Az első falatokkal még nem volt gond, hiszen éhesek voltunk. No de, utána bizony észrevettük, hogy a húsok nem eléggé melegek, és ami a legnagyobb probléma, hogy nagyon szárazak voltak. Alig tudtuk lenyeldekelni a húsokat, és ebben nem segített az étlapon ezekhez a szendvicsekhez felsorolt ez meg az sem, vagyis a majonéz, a mustár, a hagymalekvár stb. Ugyanis olyan kicsiny mennyiségben szerepeltek a zsömlében, hogy nem sokat értek. Szerencsére az udvaron az etetővel szemben van az Élesztő Bár, ahol hihetetlenül gazdag a csapolt sörök kínálata, amiben örömmel fedeztük fel szűkebb hazánk sörfőzdéjének termékeit is, így abból ittunk. De ez csak tüneti kezelés volt a száraz húsokra. Ígérem, hozzájuk elmegyünk máskor is, és akkor megírom róluk is az értékelést. A húsosoknak most tőlünk csak három pont jár.

Nagykörűt hajdan, a Tisza szabályozása előtt szinte teljesen körbeölelte a folyó, innen ered az elnevezése is, a falu így tulajdonképpen a mocsaras árterületen épült. A település szerkezetén, utcahálózatán máig észrevehető, hol voltak akkoriban az élhető szárazulatok. A környéket elözönlő, elfoglalni akaró törökök 1530. július 19-én ide is be akartak törni, csak hát ők nem ismerték ezt az ingoványos vidéket, a gázlókat, így belevesztek a megáradt Tisza vizébe. A megmenekülés emlékére állította a közösség 1705-ben azt az egyszerű építményt, amely egy kőből épített négyzetes oszlop volt, zsindelytetővel, a tetején kettős kereszttel. Az emléket állítók fogadalma szerint pedig minden év július 19-én hálaadó körmenet vonult a Kőoszlophoz, amely az eseményhez legközelebbi magaslaton épült. Másfél századdal később, 1847-ben Petrovay László földesúr (az ő fia honosította meg itt a cseresznye termesztését) a településhez közelebb hozatta az oszlopot, amelyet később Illés prófétát ábrázoló képpel díszítettek, akinek a történelmi emlékezetű esemény utáni napon, július 20-án van a napja. Az emlékhely, amely azonban nem műemlék, ily módon öröklődött át Illés-kő néven a későbbi nemzedékekre. A próféta arcképe idővel erősen megrozsdásodott, ezért amikor 1990-ben felújították az oszlopot, a községben alkotó Baranyó Sándor festőművész által a falunak ajándékozott égetett zománc képet helyezték rá. A művész a próféta arcképét és a tüzes szekeret festette meg, amely a bibliai történet szerint Illést földi élete végén egy forgószélben tüzes lovakkal elragadta az égbe. Az utóbbi években pedig olyan elmélet is napvilágot látott, amely szerint Illés tüzes szekerének idehozása egy az oszlopba beépített meteoritkőre utal. De addig is, amíg igazolódik vagy megcáfolódik ez a feltevés, a falu hűen követi a hagyományt: Július 20-án az idén is megtartják az Illés-napi fáklyás felvonulást a katolikus templomtól az Illés-kőhöz.

Trianon után azonban a határon kívül rekedt premontreiek az utódállamokban nemkívánatos személyek lettek. A Gödöllői Perjelséget 1924-ben velük alapította meg dr. Takács Menyhért, a felvidéki Jászóvár prépostja. Iskolát és rendházat hoztak létre a városban, megszervezték a saját szerzetesi felkészítést és a hittudományi főiskolát. Nem sok idő adatott azonban meg nekik, mivel az egyházi iskolákat 1948-ban államosították, a szerzetesrendeket pedig két évvel később feloszlatták. Impozáns, szép nagy épületük az Agrártudományi Egyetem birtokába került. Templomuk azonban nem volt a feloszlatáskor, noha a rendtagok leghőbb vágya ez lett volna, a templom építése soha nem kezdődött el. A rendszerváltás hajnalán, 1989-ben újjáalakult az önálló Gödöllői Premontrei Perjelség. A közösség hamarosan egy kápolnát épített, amely azonban egyre kisebbnek bizonyult, hiszen sikerült megszervezniük a gimnáziumot, és a tanulók is odajártak iskolai szentmisékre, de a helyi lakosság is látogatta. Mégis 30 évig szolgálta a kápolna a rendet és a híveket. 2018-ban azonban a Gödöllői Perjelséget apátsági rangra emelték, ami megerősítette a saját templom felépítésének szándékát. Megvalósításához a Premontrei Rend alapításának 900 éves évfordulója alkalmából a Magyar Állam visszaadta a rendnek az 1948-ban államosított területek egy részét, és a kormány támogatást nyújtott a közösségnek egy templom megépítéséhez. A 2024-októberében ünnepélyesen felszentelt, a premontrei építészeti hagyományokat követő Szent Ágoston Prépostsági Templommal beteljesült a rend 100 éves álma. A hívek és a látogatók számára pedig ez az épület maga a szakrális építészet szépségének megvalósult álma. Minden kis és nagy részletében a legnagyobb igényességgel és hozzáértéssel eltervezett, majd megvalósított Isten háza. Mivel a templom gyakorlatilag a város szélén, gyéren lakott környéken van, érthető módon zárva tartják. Szentmisék előtt lehet körbenézni, esetenként nyilvános koncertet is hirdetnek, de tavaly például a Nyitott Templomok Napja programsorozat keretében megnyitották a templom kapuit az érdeklődők előtt. Addig is, amíg ismét lesz ilyen alkalom, igyekszem olyan fotókon bemutatni Zobay Nagy László építésztervező és alkotó társai művét, amelyek jól adják vissza ezt a lenyűgöző szépséget.

A rendszerváltozás hajnalán Gödöllőre visszatelepülő szerzetesek a folyamatosan ápolt kis temetőt újra birtokba vették, és a gödöllői rendi élet és iskola újraindítóját, Fényi József Ottó atyát itt helyezték végső nyugalomra 2002-ben. Az Apátság a 100 éves évforduló ünneplésének kezdetén rendezni kívánta a szétszóratás idején elhunyt rendtagok végső nyughelyének sorsát. Ezért rendezték és bővítették a sírkert területét, majd a városi parcellában nyugvó elhunyt rendtagok földi maradványait méltó megemlékezés keretében a Premontrei temetőbe helyezték végső nyugalomra. Sőt, a Kárpát-medence szerte rendi kereteken kívül élt rendtagok sírhelyét is felkutatták, és ha szükségesnek látszott, áttelepítették ide. De megtaláltuk volt gimnáziumi tanuló, valamint a 2. világháborúban elhunyt néhány gödölői lakos sírját és az innen málenkij robotra elhurcoltak emlékoszlopát is. A temető megrendítő látványa a Gödöllői Premontrei Perjelséget alapító Takács Menyhért prépost prelátus 1935-ben felállított síremléke, amelyen Fadrusz János Krisztus a kereszten című munkájának bronz másolata hirdeti az örökkévalóságot.

Némi kérdezősködéssel sikerült megtudnunk, hogy ez egy régi víztorony. Így már könnyebb volt a neten utánakeresni, amiből kiderült, hogy az egykori Agrártudományi Egyetem, ma Szent István Egyetem 1954-ben épült és immár 20 éve műemléki védettségű víztornyát találtuk meg. Az egyetemi lakótelep vízellátására szolgált volna, de mire elkészült már fölöslegessé is vált, mivel a vízellátást máshogy oldották meg. Ezért eredeti alapfunkciójának megfelelően soha nem használták. Alkalmanként, évente kétszerháromszor, például a Kulturális Örökség Napjain kinyitják, ilyenkor szakvezetéssel megtekinthető a torony belseje. Nekünk nem volt ilyen szerencsénk, amikor ott jártunk, szigorúan zárva volt a kertkapu is. A kapun található kiírásból viszont annyit megtudtuk, hogy ez az Urbango szabadtéri kincsvadászat egyik állomása manapság, ehhez azonban nem kell bemenni a kertbe.

Ezt az épületet és gondozott kertjét volt szerencsénk megnézni az Építészet Ünnepe és Éjszakája fesztivál alkalmából, természetesen fényes nappal. Kokas László építész, belsőépítész volt kalauzunk a kerti sétán és az épületbejáráson, aki a Kokas Műterem Kft. vezető tervezője. Az ő terveik alapján és generálkivitelezésével újult meg 10 évvel ezelőtt az addigra már jelentősen leromlott állapotú villa. A kor divatja szerint, a kor elismert építészeként Hild József 1844-ben tervezte és építtette fel saját használatra nyaralónak ezt a villát, amely eredetileg jóval kisebb volt, mint ahogy most megismertük. Az épület nem maradt sokáig a klasszicizmus nagy magyar mesteréé, egy későbbi tulajdonos megbízásából pedig Pucher József építész 1889-ben jelentősen megnagyobbította azzal, hogy oldalszárnyakkal toldotta meg, és hátsó irányba is kibővítette újabb helyiségekkel. Főként ezekre a változtatásokra utalva fejtette ki számunkra Kokas László a mintegy 170 éves műemléki épület teljes felújítását vezérlő megfontolásokat, és magyarázta meg döntéseiket, amelyek nyomán nem bontották vissza az épületet a kiinduló állapotig, hanem a Hild-féle koncepció szellemiségét respektálva őriztek meg a későbbi hozzáépítésekből is, illetve véghezvittek némi bővítést. Az eredeti állapot visszaállítása, tekintettel az eltelt 170 évben történt átalakításokra és a jelentős bontások elkerülésének igényére, reménytelen vállalkozás lett volna. - írja egy építészeti szakmai oldal is. Az ilyen módon megtervezett és véghezvitt rekonstrukciónak köszönhetően most egy stílusában, hangulatában egységes és jól használható reprezentatív épületet járhattunk be. A gyönyörűen felújított műemlék épület jelenleg a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) székhelyeként működik. Az MMA-val szembeni fenntartásokat szokás ezzel a házzal kapcsolatosan is felemlegetni, az idetelepített kutatóintézete sem nagyon ismert. Mégis azt kell, mondjam, a lényeg, hogy általuk megfelelő funkciót, gondos gazdát kapott a villa. Mi pedig még egy dedikált emléklapot is kaptunk erről a látogatásról. Igazán kedves gesztus volt, köszönjük! Itt be is fejezhetném a beszámolót, de hiányozna, hogy: 2016-ban nem csupán a villa rekonstrukciója és bővítése, hanem az úgynevezett Svájci-lak újjáépítése és az épületeket körülvevő 12 ezer négyzetméteres park teljes körű rendezése is megvalósult. Az eredetileg kertészlakként szolgáló Svájci-lak tervezőjét egyelőre nem sikerült kideríteni, valamikor 1873 körül épülhetett, és a budai hegyek egykori romantikus nyaralóépítészetének jellegzetes darabjai közé tartozik. Téves tehát, amit fent a cím sugall! A Hild-villa és a Svájci-lak két külön épület egyazon telken! A kert csodája pedig egy hatalmas és magányos cédrus, amelyet valószínűleg már Hild József is láthatott.