Agapanthus adatlapja

De ezek után megpróbáltam utánanézni, mit lehet tudni róla. Nos, nem sokat. A ma már épített értéknek minősülő harangjáték nagyjából 10 éve lepi meg az arra járókat azzal, hogy a kis harangokon hollókői dalok csendülnek fel. Az Ófalu felújítását is magában foglaló nagy projekt kicsiny részeként került ide ez a turisztikai attrakció.

Akár itt, a pékség hangulatos szobácskájában is reggelizhettünk volna, de a párom inkább elment hozzájuk reggelenként friss péksüteményekért és nekem a névadó kalácsért. Rögtön első nap megkaptam a vágyott fonott kalácsot, ami kitartott következő reggelre is. És akkor is finom, puha volt, nem morzsolódott szét szárazon, mint a bolti termékek. Miért is? Mert nem sajnáljuk ki belőle a vajat! válaszolta érdeklődésemre a mester, amikor aztán én is bekeveredtem a pékség boltjába. Bementem, hogy az Ófaluban sétálgatva csipegethessünk valami kis aprósüteményt. A vásárolt kókuszcsók és a csokis tallér maga az álom, inkább cukrászati termék, mint pékáru. Ami megmaradt belőlük a sétálgatás végére, azt hazahoztuk, és még két nap után is ugyanolyan csodásak, mint eredetileg. A párom vett magának tepertős pogácsát, az is finom volt. Itt kellett volna befejeznünk a Kalácsosban való vásárlást. De megláttam a pultban a rendkívül gusztusosan kinéző kovászos kenyeret, és megbeszéltük a mesterrel, hogy elutazásunk reggelén ismét elmegy hozzá a korán kelő párom, és akkor a friss sütésből vehet egy kis veknit. Nos, ez bizony komoly csalódást okozott. Sűrű, kemény volt a kenyér tésztája, nem könnyű, lyukacsos, mint általában a kovászos kenyereké, és ízetlen is volt. Kár, elveszett egy pont, csak négy maradt.

Ma már, száz évvel a halála után a szakma is árnyaltabban értékeli művészetét, a magyar festészetre gyakorolt hatását. A nagyközönség pedig jószerével mit sem tud róla. A Magyar Nemzeti Galériában is csak nyolc festménye van kiállítva. A Benczúr-kúria népszerűsítése és ennek a síremléknek a meglátogatása viszont segíthet abban, hogy akik ide eljönnek, azok valamelyest érdeklődjenek Benczúr művészete iránt. A baldachinos kialakítású mauzóleum százados fákkal körülvéve áll egy kis emelkedőn Szécsény-Benczúrfalva kifejezetten hangulatos temetőjében. A síremléket a festő halálának 10. évfordulóján, 1930-ban állították fel. Benczúr Gyula domborművét, amely mauzóleumának főoldalán kapott helyet, Kisfaludi Strobl Zsigmond készítette. Ezért, akik szeretik az ilyen fellengzős megfogalmazásokat, azt mondják, mondták, hogy a festőfejedelem portréja a szobrászfejedelem alkotása. Benczúr halálának százéves évfordulója alkalmából a Nemzeti Örökség Intézete teljes körűen felújította a síremléket, amely 2008 óta védett, a nemzeti sírkert része. A mauzóleum mellett egy kis szarkofág jelzi két gyermeke sírját. A másik oldalon két, már jócskán lepusztult, földbe süllyedt sírkövön az Ürmössy nevet tudtuk felfedezni. Ott is a nagy festő hozzátartozói nyugodhatnak, hiszen Elza nevű leánya Ürmössy Jenő földbirtokos felesége volt. Ha már a kúria látogatói közül sokan eljönnek ide a festő mauzóleumához is, ezeket a sírokat is illendő lenne legalább megtisztítani.

weboldalán kifejezetten felhívják a figyelmet rá, hogy a látogatói parkolóból a kiállítás épületéhez vezető út meredek, telefonon érdeklődtem a kúriánál mielőtt elindultunk Nógrádba, hogy igénybe vehetnénk-e a felső parkolót, mert még mindig van némi korlátozottság a mozgásomban. Egy úr nagyon kedvesen tájékoztatott, hogy ha felhívjuk a kúriát, amikor ott vagyunk, akkor lesz erre lehetőség. Csakhogy én balga módon bíztam az internet működésében, és ezért nem írtam fel kis papírcetlire a kúria telefonszámát, sőt a telefonba sem mentettem el. Ugye-ugye pedig a régi, jól bevált módszerek. . . Megérkeztünk, láttuk, hogy a bejáratoknál nem állhatunk meg autóvaL, mert az útszakasz nem belátható. Igen ám, de amíg beljebb mentünk a település irányába, és megálltunk a buszmegálló mögött, már jelezte is a telefon, hogy Szlovákiában vagyunk. . . ! Nem voltunk, de ez még nem okozott volna problémát, csakhogy ugyanekkor az internet is elszállt! Felhívtam a tudakozót, ott viszont azt mondták, hogy nincs bejelentett telefonszáma a kúriának! Ez volt az a pont, amikor feladtuk. Vigasztalódásul elmentünk megnézni a temetőbe Benczúr Gyula mauzóleumát.

Ilyen volt ez a szolnoki kiskörzet is, amely a város szegény sorsú lakosságának adott otthont. Föld nélküli zsellérek, napszámosok, halászok, hajó- és szálfarakodó munkások éltek itt családjukkal. Abból éltek, hogy munkájukkal éltették a tiszai kereskedelmet, közlekedési csomópontot. Aztán a városfejlesztés, a modernizálás elemésztette az itteni kis házakat, az egyetlen házikó, ami megmaradt mutatóba, a Tabáni Tájház. Az 1930-as évek környékén épült, később tulajdonosai többször is átépítettek, felújították. Utolsó tulajdonosa egy halász volt. Mégis amikor a megyei múzeum megvette a kis házat, az annyira romos állapotban volt, vályogfalai megroggyantak, hogy 1989-ben teljes felújításra szorult. Úgynevezett kétosztatú ház, vagyis csak a földes padlójú szoba-konyhából áll, utólag hozzáépített tornáccal. Nincs, nem is volt kamra, nem volt semmilyen helyiség az élelmiszer tárolására. Érthetetlen ez annak, aki ha nem is élt magyar vidéki parasztházban, de látott legalább falusi tájházakat, ahol mindig elengedhetetlen része az épületnek a kamra. Itt azonban a sajátos életmód miatt nem volt erre szükség, nem volt ugyanis tartalék, napról napra éltek a családok, mert hiszen a keresetüket is napi bérként kapták, illetve a halászattal szerzett halat is gyorsan el kellett adni, akkor abból vették meg a napi betevőt, esetleg elcserélték a halat azokkal, akik földműveléssel foglalkoztak. A ház berendezése azonban egyáltalán nem annyira szegényes, mint ebből gondolnánk. A bútorzat és a kiegészítők a kor parasztpolgári stílusát tükrözik, sajátos keverékeként réginek és újnak, főleg a használati eszközök esetében. Érdemes hát alaposabban nézelődni, mert egészen érdekes dolgokat is láthatunk ebben a picurka házban.

Érdekes módon az általam készített képek is ugyanígy szebbnek mutatják! Mert nem egészen ez a valóság! Lehet, hogy nyitáskor ilyen volt, ma már inkább lehasznált, kopott benyomást kelt a belső, a bútorok. Ráadásul a falra szerelt pamlagszerűség nagyjából 30 cm széles, lehetetlen rajta kényelmesen ülni, és a tisztasága is kétséges. De csoda, hogy a bútorok még egyáltalán ilyen állapotban vannak, ahogyan használják őket. Kezdetnek rendeltünk két pohár sört, amelyekhez nem hoztak alátétet, így a pára mind lefolyt a terítő nélküli asztallapra, és ott tócsát képezett. Papírzsebkendővel próbáltam feltörölni. Majd a második menetben ugyanígy. Meglepő módon citromszelettel szolgálták fel a pohár söröket, ami nem gond, a férjemnek ízlett is, de nem volt hová tenni a citromhéjat, kistányért nem kaptunk erre a célra. Ehhez is elővettünk egy papírzsebkendőt. A két pincérnőnek mindez fel sem tűnt! Mogyorós bundában sütött jércemellett rendeltünk, erdei gombás mártással, grillzöldségekkel és fűszeres burgonyával. Majdhogynem tökéletes az ötlet, leszámítva, hogy a gombamártás nagyon nem illik a kreáció egészéhez. De, legyen inkább több finomság a tányéron, mint kevesebb. Különösen, hogy a jércemellet majdhogynem kispórolták a bundából. . . ! Helyenként a 2 mm vastagságot is éppen csak elérte a husi, de a legvastagabb részen is csak kb. 3 mm volt. Márpedig ez így, mogyorós panírban kifejezetten száraz feltétet eredményezett. Mindez pedig azt eredményezte, hogy tovább keressük a találkozónkra megfelelő helyet, mert ide nem jövünk!

Ki gondolná, hogy számos településen van szerte az országban Szent István Római Katolikus Templom? Pedig hát van, nagyon is. Szolnok megyében különösen sok ilyen nevű templom található, de a Dunától keletre általában is kifejezetten gyakoriak. Tiszaföldváron 1894-ben szentelték fel a római katolikus templomot Szent István apostoli király védnöksége alatt és Magyarország védasszonya, a boldogságos Szűz Mária tiszteletére. Így lett hát a neve Szent István Római Katolikus Templom. Az oltárkép is Szent Istvánt ábrázolja, amikor a koronát felajánlja Szűz Máriának. Az államalapító király és az államalapítás napján tartja ezért a helyi egyházközösség a főbúcsúját, ilyenkor az ünnepi szentmisét a kegytemplom udvarán, a lourdes-i barlang előtt felállított oltárnál, a szabadban celebrálják, melyet utcai szentséges körmenet követ. Így történt most is. Mi pedig közben megnéztük belülről a templomot. Egy falusi templomtól nem sokat vár a látogató, itt mégis ért bennünket több meglepetés is. Mindenekelőtt a szépséges, színes üvegablakok ragadták meg a figyelmünket, amelyeket egy fővárosi üvegfestészeti műhely készített. Az üvegképek aláírásaiból persze kiderült, hogy nem véletlenül kerültek ide ezek a drága, nagy ablakok, hiszen a templomot is tetemes összeggel finanszírozó Almásy és Beniczky család tagjai rendelték meg ezeket is. A Beniczkyek tragédiájára márványtáblával emlékeznek máig friss virágokkal, pedig több mint 100 éve veszett a tengerbe a fiatal gróf és felesége, a nászútjukon. És ha már utazás, egy vitrinben a Szentföldön tett egyházközségi kirándulásokról hozott apró emlékek, kövek, kagylók gyűjteményét mutatják be. Ilyet sem látni sok helyen templomban.

A múzeum legdíszesebbnek ítélt csarnoka így a 2. világháború miatti és az utána elszenvedett károk helyreállításának köszönhetően több mint 70 évi elzártság után lett ismét látogatható. Igaz, én abban a szerencsében részesültem, hogy az elzártság évtizedeiben valamikor, egy kivételes alkalommal láthattam a raktárként használt hatalmas csarnokot, amely még abban az állapotában is lenyűgöző hatású volt. Nagyon vártam hát, hogy megújult szépségében is megnézhessem a Szépművészeti leggazdagabb díszítésű, román kori templombelsőt idéző, hatalmas, csaknem 900 négyzetméter alapterületű termét. Beléptünk, és valóban egy középkori, háromhajós román stílusú bazilikában éreztük magunkat, amely azonban az abból a korból megmaradt legtöbb eredetihez képest gazdagon díszített. Az 1900-as évek elején, a múzeum megnyitására pedig híven tükrözte nemcsak a keresztényi, de a még el nem csitult millenniumi gondolatköröket is. Magyar szentek és királyok, szentté lett királyok képei társulnak a falakon Krisztus- és Szűz Mária-ábrázolásokkal a dúsan burjánzó ornamentika közepette. Nem véletlenül írja egy szakmai értékelés, miszerint az így összeálló, szakrális jellegű tér a századforduló dekoratív festészetének csúcsteljesítménye. És ha a látogató már kellően kigyönyörködte magát a falakon ékeskedő dekorációkban, és egyszer csak visszafordul a bejárat irányába, akkor ámul csak el igazán, mert meglátja teljes szépségében a freibergi dóm ma is meglévő Aranykapujának másolatát. A kapu timpanonjában a trónoló Mária alakja látható, ölében a gyermek Jézussal, mellette a napkeleti bölcsek hódoló figurái, valamint József és három angyal. De hogy a monumentális építménynek is tekinthető mély, bélletes kapuzat többi alakja kit és mit ábrázol, azt nem lehet megtudni a mellé kihelyezett információs tábláról. Ilyen hiányérzet azonban a csarnok egészére vonatkozóan is maradt bennünk. Pedig legutóbb éppen dicsértem a látogatóknak nyújtott tájékoztatást. Talán egyszer el kellene ide jönni egy vezetett bemutatásra is, ha szokott egyáltalán ilyen lenni. Megérdemelnénk, a Csarnok is, a múzeumlátogatók is.