Agapanthus adatlapja

Majd a Nemzeti Park egyik szakemberével terepjárós madárnézésre mentünk, és máig emlékezetes, mennyi madarat (több mint 20-at! ) sikerült egészen közelről megfigyelnünk. Így most már nem ismeretlen helyre mentünk nagy lelkesedéssel a 2023. május 6-án megrendezett VI. Túzokfesztiválra. Mivel a szakmai program első pontjaként hajnali túzokles szerepelt, amelyen mindenképpen szerettünk volna részt venni, ott aludtunk a viszonylag egyszerű, de nagyon kulturált és jó kialakítású, kényelmes vendégházban. Ellátás nincs, de remekül felszerelt konyha van, ahol a reggelire vitt ennivalót kényelmesen elfogyaszthattuk, főzhettünk teát, kávét. És mindenben kaptunk segítséget az ott dolgozóktól. Mindezt kettőnknek egy éjszakára kb. 10 ezer forintért. A hajnali csoportos túzokles sikeres volt: ácsolt magas toronyból jó távcsövekkel és spektívvel láttunk legelésző túzokokat, és más madarakat közelebbről is. Illetve jól megfigyelhettük a bivalyságot is, az itt felnevelt és felnövelt bivalycsordát. Visszaútban most is néhány méterről találkoztunk a nagy területen kerítés mögött élő két túzokkakassal, amelyek éppen megmutatták a túzoknászt jelentő dürgéshez viselt szép tollruhájukat. A Túzokfesztivál programja igen gazdag volt, és jött is sok vendég. De a berendezett terület elég tágas volt, a programok sokszínűek, így nem lett elviselhetetlen a zsúfoltság, és mindenki kedvére talált érdekességet, elfoglaltságot. A Látogatóközpont egész évben nyitva tartó részein a kifutókban, udvarokon testközelből ismerhetők meg olyan régi magyar háziállat fajták, mint a magyar szürke marha, a racka és a cigája juh és mások. A tanösvényen haladva kis szerencsével - láthatjuk az ott élő madarakat, de őzeket, vadnyulakat is, illetve a Dévaványai-Ecsegi puszták jellegzetes növényfajait ismerhetjük meg.

Ők tudják, ők élnek ott, ők használják az épületet és szolgáltatásait. Mi tegnap a Kivilágos Kivirradtig Fesztiválon, Kisújszállás legnagyobb gasztronómiai, illetve családi rendezvényén jártunk ott, és ebből az alkalomból néztük meg belülről a Vigadót is. Egy éppenséggel kihalt épületben bolyongtunk, hiszen mindenki kinn volt a fesztiválon az utcákon, a rendezvényeken. Voltak ugyan kis kiállítások is a házban, de ezeket meglehetősen gyengécskének láttuk a szomorkás retró környezetben. Amitől viszont irigykedő álmélkodás kapott el bennünket, az a szépséges moziterem! Egy igazi, hagyományos vidéki MOZI! Ahol még vannak vetítések, amit a bordó bársony székeken ülve lehet élvezni! Ilyet szinte gyerekkorunk óta nem láttunk, de mindenképpen évtizedes nosztalgiák ébredtek bennünk. Aki tehát erre jár, és teheti, maradjon itt egy mozizásra!

A helynek elég változatos története van, ahogy utánaolvastunk, de ma már egyszerűnek látszik a képlet:
Amikor késő délután/kora este beestünk hozzájuk, csak a teraszra ülhettünk ki, de nem is akartunk bemenni az épületbe. A kánikulai nap fárasztó turistáskodása után a szomjhalál szélén voltunk, de pillanatokon belül érkezett a hideg sör, megmenekültünk! Majd imígyen magunkhoz térve komoly konzultációt folytattunk az ifjú felszolgálóval, hogy vajh elég lesz-e nekünk a kisebb pizza, vagy be tudunk termelni ketten egy 45 cm átmérőjűt. Nem hittük, de sikerült! A hatalmas, ha jól emlékszem, kovásszal kelesztett, pizza tésztája körben légiesen könnyű és ropogósra sült volt, ezért először körbetépkedve ezt ettük meg. Majd az asztalra kikészített pizzavágóval felszabdaltuk a még mindig nagy tésztát a finom rajtalévőkkel. A tészta itt könnyű és vékony volt. Tökéletes volt! Köszönjük!