Agapanthus adatlapja

Aztán pár nappal a koncert előtt jött a szomorú hír, mely szerint a rendkívül népszerű csellista, HAUSER sajnos egészségügyi okokból nem tud részt venni a műsorban. Nem csak ezt a fellépést mondta le, hanem mindet erre az évre. A rendezők felajánlották ugyan a jegyek visszaváltását, de mi ezen nem sokat töprengtünk, mentünk az MVM Dome-ba. Teljes értékű programot ígértek így is, miszerint a tervezett műsor teljes egészében előadásra kerül. Hozzátéve, hogy az est különleges és megismételhetetlen elemekkel egészül ki: a koncert során három olyan exkluzív HAUSER-videót mutatnak be, amelyek eddig sehol nem voltak láthatók, és kizárólag ezen az estén érhetők el a közönség számára. És valóban így is történt. A nagyok, vagyis Plácido Domingo és Dimash Qudaibergen mellett, alkalmanként velük együtt szereplő vendégművészek, ha nem is mindegyike, de többsége hozta a színvonalat. A Budafoki Dohnányi Zenekar közreműködése pedig számunkra jóleső meglepetés volt, eddig nem hallottuk őket, de ezután szeretnénk többször is. Ami a közönséget illeti: A hatalmas lelátók és a földszinti küzdőtér mondhatni mind tele voltak, nagyon keresni kellet volna a szabadon maradt ülőhelyeket. Számszerűen, arányukat illetően pontos adatot természetesen nem ismerünk, de nagyon sok külföldi jött el erre az estére az MVM Dome-ba. Mellénk például két ifjú bolgár hölgy zuhant be utolsó pillanatban, a reptérről akkor érkezve, ők Szófiából jöttek. És ez így van rendjén, ez is egy apró eleme annak, mit is jelent európainak lenni, akként élni. Mi is el szoktunk menni Bécsbe, amikor HAUSER ott ad koncertet. Maga az MVM Dome mint épület, mint helyszín, amennyire így első ottani tapasztalatunk alapján meg tudjuk ítélni, képes egy ilyen igényes, nagy zenei rendezvény szükséges műszaki hátterét biztosítani. Minden rendben volt, szépen szólt. Egyetlen apróság, ami az érkezést, majd a távozást megnehezítette: az I. kapuhoz egy magas és kissé csúszós fémlépcsőn kell felkapaszkodni, levánszorogni. Többen emlegettük közben, hogy vajon miért nem lehetett ide egy mozgólépcsőt is tenni. De persze nem ez határozta meg az esténk hangulatát, az élményt. Az teljesítette egy nagyszerű világpremier ígéretét!

A muffin finom volt, jó ízű és könnyű. Na de a limonádé! Hogy lehet egy limonádé ilyen rossz? Közel 2000 forintért? ! Öntözgettük bele a kis csomagokból a barna cukrot, de nem segített. Nem is csoda. Két agyonaszott lime-szelettől csak rossz maradhatott a nagypohárnyi ital.

És nevéhez, profiljához illően a kínálat fővonalát a komoly húsételek jelentik, steakek, bordák, burgerek. Mi viszont valami könnyebbre vágytunk, ezért rántott csirkemell rudacskákat kértünk hasábburgonyával, coleslaw salátával és a mártogatáshoz mézesmustáros szósszal. Gondoltuk, ez is eléggé amerikaias. A kedves fiatal pincér korrektül jelezte, hogy a nagy forgalom miatt 35 percet kell várnunk az ételre. Szerencsénkre az étteremmel szemben éppen árubemutató reklámozás folyt, többek között kész sajtkrémet kóstoltattak kukorica chipsszel, így kimentem és bevittem az étterembe két kis papírtálcán a kóstolót, hogy ne éhezzünk, amíg megjön a csirke. De nem kellett volna valami ilyesmit magának az étteremnek kínálni, amíg várunk? Nem olyan nagy munka kis tálkákba chipset, ilyesmit belerakni, aztán rágicsálhat a vendég. Abban viszont dicséretes a teljesítményük, hogy két perccel a saját vállalásuk előtt megérkezett az étel, nekiláthattunk falatozni. Az adag jókora volt, nem is sikerült mindet megennünk. Ám nemcsak a mennyiség miatt, hanem mert a csirke és panírja teljesen íztelen volt, semmiféle fűszerezés nem érződött rajta. Íznek maradt az édes saláta és az édes mustár. Ennél azért 5490 forintért többet vártunk volna. Legközelebb talán kipróbálunk valami komoly húsételt náluk, ami inkább a specialitásuk. Addig ez nekünk csak hármas.

Nem bámészkodtunk hát kint sokáig, gyorsan bementünk. Na, püff neki, odabent is minden szürke, ráadásul enyhén megvilágítva. Kinéztünk a kerthelyiségbe is, amely egykor barátságos, kockás terítős vendéglői hangulatot árasztott, most szürke börtönudvar, de legalább napsütésben. . . Nem vágyom én a tőlünk idegen távol-keleti túlszínezésre, de ez azért a ló nagyon másik oldala egy étteremben. Ám éhesek voltunk, és olyan sokan dicsérik a neten a főztjüket, meg az ételszállítók is egymásnak adták a kilincset, csak jó lehet, ezért maradtunk. Gyorsan kértem egy pohár sört, mert már szomjan haltam a korai melegben. Kiderült, hogy hiába szerepel az étlapon a csapolt sör, még sincs, mert elvitték még a csapot is. . . Gondolom, nem csináltak elég forgalmat a sörgyárnak. Ok, kértem egy üveg Asahi sört. Megkaptam, nem volt elég hideg. A második már igen. A párom csak egy levesre vágyott, és mivel a Padthai wokbárokban nagy kedvence a Tom yum leves csirkével, itt is ezt kért. Nagy csalódás volt! Ízetlennek és hígnak mondta. Igaz, nem is került csak 1300 forintba. Reménykedve kért egy Wonton levest is. Hogy milyen volt? Lásd, mint fent. Én nagyobb szerencsével jártam, a választott marhahúsos udon tészta ízletes volt, de a hús inkább csak jelzés értékkel szerepelt benne. Kétségtelen, ez sem került sokba, mindössze 3200 forintot fizettünk érte. Az ár-érték arány tehát mondhatni rendben volt, csak mi jobban szeretjük ezt egy magasabb szinten tapasztalni. Végül alig több mint 8000 forint volt a szervízdíj nélküli számlán. Adtunk hát borravalót. De ezt az egész nosztalgikus pesterzsébeti ebédelésünket nem ilyennek reméltük!

Mint kiderült, Raoul Wallenberg, svéd diplomata emlékművét találtuk meg, aki a második világháború éveiben Magyarországon zsidók ezreit mentette meg a deportálástól. Most írok erről, mert hamarosan, április 16-án van a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja, arra emlékezve, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása. Ezt az emléknapot 2001 óta tartjuk Magyarországon, de a Wallenberg-emlékművet jóval korábban, 1987-ben avatták fel, igaz, hogy áprilisban. Ez sem volt azonban sima ügy, mint annak idején más sem: Nicolas Salgo, a magyar származású akkori budapesti amerikai nagykövet kérte fel Varga Imrét ennek a szobornak az elkészítésére, melyet aztán föl is állítottak az amerikai követség kertjében, vagyis a nagyközönségtől elzárt helyen. Köztérre, mai helyére, csak később, Kádár János svédországi látogatása előtt került, de avatása, a beszámolók szerint, igen alacsony protokollal, szinte titokban történt meg 1987. április 9-én. És hogy miért éppen itt? A Wallenberg Egyesület honlapján azt írják, hogy az emlékmű mindössze 50 méterre áll attól a helytől, ahol Wallenberg autóját, mellyel Debrecenbe indult, elhagyatva megtalálták. . .

Szapáry Gyula édesapja, Szapáry József Fegyvernek földbirtokosaként maradt meg máig az emlékezetben, de nevét a 4-es számú főút mellett fekvő Szapárfalu is őrzi. Gróf Szapáry Gyula alispánként, majd főispánként szolgálta Heves és Külső-Szolnok vármegyét, miközben Pusztataskony legnevesebb birtokosa volt, akinek az itt elterülő 3700 holdas birtokán központi majorság szerepet töltött be ez a kicsiny település, kevésbé hivatalos megfogalmazásban cselédfalu volt. Az 1875-re vagy akörül elkészült kápolnát Gróf Szapáry Gyula építtette, amelyet elsősorban a Szapáry-család sírkápolnájának szánt, de egyházi szertatásokra is szolgált a romantikus építmény. Ma már ritkán ugyan, de ha valaki nagyon úgy szeretné, esküdhet itt örök hűséget a párjának vagy kérhet gyászmisét az elhunyt szerettének búcsúztatására, sőt bizton használatba lehetne venni a keresztelőmedencét is. Amikor mi ott jártunk, éppen temetés volt a templom melletti kis temetőben, de ehhez a kápolnát hűséggel gondozó Erzsike csak a harangozást kellett szolgáltassa. Hogy ez a szép kis épület is jócskán megszenvedte a történelmi viharokat, társadalmi konfliktusokat, mondani sem kell, ismerjük ezt. Voltak kisebb, részleges felújítások, javítások, de az igazi megmentést az hozta, amikor uniós forrásból és közadakozásból, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal szakmai segítségével, eredeti formájában helyreállította a Pusztataskonyi Kápolna Felújításáért Alapítvány 2011-ben. Az alapítvány kuratóriumi elnöke dr. Szapáry György, Szapáry Gyula dédunokája lett, aki a rendszerváltás után hazatért, és az MNB alelnökeként, majd nagykövetként szolgálta hazáját. Közben pedig és máig is óvón vigyázza ennek a vakító fehéren a múltból mába világító kis kápolnának a sorsát.

Köszönet a felfedezés közreadásáért. Így aztán a napokban meglódultunk, hogy mielőtt a nem messze innen lévő Tulipánkertbe megyünk virágot szedni, előtte megnézzük ezeket a Szapáry-nevezetességeket. Mivel Szolnok megyében élünk, hogy úgy mondjam, ismerjük a terepet, ezért eszünk ágában sem volt bemenni Tiszaburára. Szerencsére Pusztataskony csak hivatalosan, közigazgatásilag része a falunak, attól különálló településrész, és mi délről, Kunhegyes felől jöttünk, elkerülhettük Burát. Ahogy közeledtünk a célpontok felé, megláttuk a szép ívű kis hidat, rajta a felirat: Gróf Szapáry Gyula híd. Meglepő ez nekünk, mert eddig csak az M4-es gyorsforgalmi úton lévő, 2021-ben átadott Szapáry Gyula hidat ismertük Tiszapüspöki térségében. De itt ez a kisebb már 2013 óta várja a vizet, amin átívelhet egy összekötő csatorna felett. Mi most láttunk is alatta egy keveset. Átkelve a hidacskán rögtön meg is láttuk a Szapáry-emléktáblát, mondhatni, kinn a pusztában. Ám mégis inkább amiatt került ide, mert gróf Szapáry Gyula meghatározó szerepet töltött be a Tisza szabályozásában is, ez a csatorna pedig a Nagykunsági árvízszint-csökkentő tározó része. Az emléktábla szépen kialakított kis építménybe van befoglalva, címeres, pecséttel jelölt téglákkal. És persze kipróbáltuk, leguggoltunk, és a nyíláson át tényleg a Szapáry-kápolnára látni, bár elég kicsiben látni csak az épületet.

Hogy osztrák minta alapján készült, azt igazolom, mivel nemrég voltunk Bécsben, ahol megnéztük a Hofburg-palota pálmaházát, és valós a hasonlóság. De persze az is igaz, hogy ez itt, Gödöllőn egy jóval kisebb változat. Ma ez a Pálmaház egy működő kertészet és kertészeti áruda része, ahol cserepes növényeket, díszcserjéket, facsemetéket lehet kitűnő minőségben és nagy választékban vásárolni. Úgy is hívják hivatalosan, hogy Pálmaház Kertészet és Herbárium. Éppen ezért nemcsak a kastély kertjéből, hanem kintről, az utcáról is meg lehet közelíteni, be lehet menni nézelődni, vásárolni. Az épület baloldali szárnyában egy üvegház várja a szobanövények szerelmeseit, és három bentlakó teknős is. A jobb szárnyban pedig egy barokk stílusban berendezett Herbárium kapott helyet, ahol a kézműves teák, lekvárok, szörpök, fűszerek és kozmetikumok széles tárháza várja az érdeklődőket. De itt találhatunk az évszakhoz, az aktuális ünnepekhez igazodó lakásdekorációkat, kézműves termékeket is a stílusos környezetben. Ünnepi alkalmakkor azonban, amikor megtelik a kastély és a kert látogatókkal, nemcsak vásárolni lehet itt, hanem például kézműveskedésre van lehetőség kicsiknek és nagyoknak. De a legnagyobb attrakció kétségtelenül a Pálmaház Karácsony, amikor az egyik épületszárny zsúfolásig megtelik karácsonyi díszekkel. Több évi tapasztalatunk alapján mi úgy látjuk, színvonalasabb árukkal, mint a kastéllyal szembeni Karácsonyház. Ezért nemcsak mostani képeimből teszek itt közzé, hanem egy karácsonyit is megmutatok.