Ugor adatlapja

Nyitvatartási idő is van. Odamész, a Széchenyi tér 25-be, azután mászkálsz a ház körül, mert meg is lehet kerülni, lényeg az, hogy ott nincs semmi. Egy üres épület, ami amúgy nagyon szép, és a falán több emléktábla van, ld. , melléklet. Átmész tehát a szomszéd Park hotelbe, megebédelsz, közben buzgón érdeklődsz az 5 méterre lévő múzeumról. Jé, van ot egy múzeum? Van, még tábla is van, de növi be a bozót, szóval hol van? Nahát, nem tudjuk. . . akkor elmész a hadiparba, ahová nem tudsz bemenni, mart azon sincs kiírva, hogy hol kell, de aztán bemész a Turisztikai központba, és ott végre felvilágosítanak, hogy áá, a múzeum az régen elköltözött, most a nagy sárga épületben van, a tér túloldalán. Megnézed a hadiparkot, aztán indulsz el vissza nagy, sárga épület. De nincs meg. . . így aztán betévedtem a Mooi kávézóba a tér túlsó oldalán, ott is ittam valamit, ott is érdeklődtem, ott sem tudták, de az egyik lány elszaladt valakiért, aki aztán tudta valahonnan, és így helyreirányítottak, a Kossuth szobor mögött kell keresni a Széchenyi téren és úgy hívják a helyet, hogy Művészeti galéria és közösségi ház. Mindezt mind 35 Celsius fok körül. A földszinten a fafaragó szoborpark munkái láthatók kicsiben, mondhatnánk modellként. Az emeleten van többek között a Bertók László emlékszoba. De annak a zöldblúzos lánynak a recepción olyan szép lába volt, hogy többször kénytelen voltam valami hülyeséget kérdezni, hogy kijöjjön onnan és előttem menjen, ilyenkor hálaadó imákat intéztem Istenhez a Teremtés csodájáért.

Ezért azután a pici település két harangtornyára koncentráltam, a buzogányos református az nyitva van, vendégszerető, ha akarod, bemész. Ott a harangkötél. . . de azért nem húztam meg. Milyen furán szeparálódnak az Istenek, tornyok és emberek vallások szerint.

Ez, amit láttok, a katolikus, ez be van zárva szigorúan, és úgy állnak egymáshoz képest, hogy az út kanyarja miatt nem látják egymást. Mint két elhidegült, dacos nővér.

Kicsit úgy tűnik, hogy egybe van épülve a szorosan mellette lévő kebab-dönerrel, talán ugyanaz a cég, meg a srác is mintha inkább arab lenne, úgy is beszél magyarul, mint egy arab. Ilyen kiherét színű meg ízű olasz fagyialtot lehet kapni, kértem is három gombóccal, megmérte rendesen, kehelybe kértem, aztán álltam a járdán maflán, hogy ok, de most hová is ülnék. . . három asztal is van kint, mind foglalt volt. Aztán egyszer csak két néne, akik nem ettek semmit, csak beszélgettek egy asztalnál, észrevették magukat, felálltak és elmentek. Én meg le, és kedvvel néztem a járdát, két roma lány kétszer is elment előttem egy kisgyerekkel, az egyik olyan volt, hogy megolvadt a fagylaltom a kehelyben. Hát istenem, nyár van. . . egyébként 1350 forintot fizettem a három gombócért. Kérdeztem az arab srácot az üdítőtől, de mondta, hogy abbahagyták az üdítők forgalmazását, mert olyan drága. , Egy darabig még alibiből nézelődtem, hátha visszajön a lány, de nem jött.

Na moist a legkevesebb, hogy odamentem megnézni, mert különben miért van? Ha vezetsz és mész, akkor a forgalmat figyeled, nem a szobrot. Szóval, oda kell menni megnézni, megtapasztalni. Jó a mozdulat, el van találva a lendület, az arányok, bár a fene tudja, hogy honnan tudnám, hogy egy kentaurnak milyenek az arányai? De izgalmas élet lehet az is.

aztán persze, mint két normális ember között, közvetlen csevejre került sor, kiderült, hogy Szombathelyről költöztek ide birtokot venni, áá, én is szombathelyi vagyok, és már nyomtuk is az ilyenkor szokásos rizsát, hogy hol volt a milyen nevű pék meg melyik általános iskolába jártunk, stb. Közben ő mutogatott ezt-azt az intézmény körül, a férje sok mindent megcsinált sk. , ügyes ember lehet, van tó, golfpálya is akad a környéken, szóval, szép és vadregényes is ez a hely, meg egy picikét fáradt is, valahogy igényesebbé is varázsolható lenne, de lehet, hogy éppen ez a varázsa. Beszéltünk egy nőről, aki megmutathatna nekem itt egy kastélyt, de valószínűleg nem fogja megmutatni. Így aztán letettem róla. Hmm. . hogy a végén, elszámolásnál 1780 forintot fizettem a két kisüveg gyári üdítőért, hát, ez egy picit soknak tűnt a hely színvonalához képest. De ha ennyi, hát akkor ennyit kell fizetni.

Ez most nem volt egy behatolós sztori, nem faltörő kossal vagy feszítővassal mentem, csak megnézni, hogy most mit is csinál ez a történelmi épület? Schmidegg-Vigyázó kastély története fent van a Wikipédián, ezzel nem fárasztanám a jelenlévőket. Az önkormányzat jelenleg ezt is eladásra hirdeti, akkor aztán annyi, többé nem látod, csak a kutyás őröket, jelenleg éppen visszahúzza a történelem önmagára a feudalizmus takaróját. Tehát ha megnéznéd, most tedd!

Nyitva vannak? Lehet itt enni? Már hogyne lehetne, biztattak széles mosollyal, mint igazi vendéglátók, kerüljek beljebb nézelődjek, aztán üljek, ahová csak szeretnék. Megigazítottam magam, leültem, és éhes, hálás szemmel néztem a felszolgálóra. Néztem az étlapot, szuper, itt biztos nem maradok éhen. Vállalásom marha hátszín rukkola ágyon, egyébként választható volt a melléadott anyag, aztán fűszeres steak burgonyagerezdek. . . meg hát a kis üdítőm. Meglepően gyorsan el is készült, jól is nézett ki, dicséretesen finom volt, és végül fele annyiba került a vacsorám, mint az ebédem az undok Csillagban. Szóval, Barcs két jelentősebb étterme közül feltétlenül ezt ajánlom! Van itt normális hely, kedves, barátságos környezet, csak meg kell találni! Na, azért vagyunk mi, azért írunk ide, hogy meg is találd!