Ugor adatlapja

És itt van egy hatalmas terület, ahol nem csak a templomrom van, de sok más is. Ha érdekel, akár egy órás program is lehet. Szóval van egy alkalmas parkoló a Régitemető utca mentén, ha a közepére állsz tájékozódni, akkor balkezedre esik a református temető, azon túl az izraelita, jobbkezedre meg a katolikus temető, azon túl meg hadisírok, meg a templomrom maga. Érdekes a rom is nagyon, szépen állagmegóvott, tehát kis fantáziakiegészítéssel köré képzelheted magát a templomot is. Előtte közvetlenül katonasítok, nagyon közel egymáshoz az egykori ellenfelek, magyarok és szovjetek, csendes békében együtt. Meg ismeretlen katonák is. A katolikus meg a református temető teljesen rendezetlen, szanaszét benyomást kelt, semmi parcella, a sírok itt meg ott törnek ki a földből, mint az amerikai polgári temetőkben szokás. Nagyon érdekesek a feliratok, sokat el lehet itt időzni, emészteni az olvasottakat. A zsidótemetőt kis fal veszi körül, számkódos kapu védi, de hát olyan alacsony a fal, hogy én matuzsálem létemre simán áttornásztam magam ülve rajta, kellemes, árnyas séta ez itt bent, itt több a fa, és persze eljutsz a Heller Ágnes emlékligetbe is, a világhírű filozófus pár éve halt meg, nem is olyan messze innen, Almádinál, a Balatonban. Gyönyörű sírkert és romegyüttes ez az egész, szépen gondozott terület, a város egyik díszévé vált, szerintem. A páratlan kilátásról Füredre és Tihanyra meg még nem is beszéltem.

Szubjektív, de az 56-os hősöket sokkal szívesebben nevezem hősöknek, mint az értelmetlen világháborúk szerencsétlenjeit. Több tiszteletet is érzek irántuk.

De mivel sok településünk sok törzsfő, vezér, vitéz stb. valószínűsíthető nevét viseli, hát ide is lett egy, Örkény tehát Örkényről kapta a nevét. A jelenlegi szobor a korábbiak pótlása, hasonló, de nem egészen ugyanaz. A ló is, a fajtajelleg szerint eredetibb, mint a korábbi még heroikusabb szobrokon. Ezt Tóth Dávid készítette a korábbiak után, és most a település középpontja mellett vigyázza az Fő út forgalmát.

Tehát telefonon lefixáltam időben a helyet szép, nyárvégi pénteki ebédre, az időjárás hibátlan, nincs kánikula, szél sem fúj, semmi sem árnyékolja be az élvezetet. A kilátás a Balatonra a hegyek taraján át bónusz ajándék. Tehát időben érkeztünk, választhattunk, a teraszra ültünk, gyönyörködtünk a világban, és sorra érkeztek a további meglepetések. Semmit nem tudnék kiemelni még a kiszolgálást illetően, kifogástalan az is. A legapróbb rezdülést is értik, alkalmazkodnak bármihez. Nem az étlapról kértünk, volt egy aktuális ajánlat a kis táblára írva, láthatod, labneh, füge, zöldfűszerek, balatoni petyek (lecsós halászlé), paprikáskrumpli polippal, majd desszert. . . feleségem nincs jóban a halászlével, ő azt kihagyta. Én megrettentem picit a lecsó és a halászlé vegyítésétől, de bátorságot öntöttem magamba. . . Szóval ez az, ez lesz az, ezt kérjük! Welcome italka érkezett, talán hideg joghurtos uborkalé olajjal csepegtetve, kicsit hökkentem csak, aztán beleszerettem ebbe is. Az előétel fenséges, a levessel is hamar jóbalettünk, csak dicsérni tudom. A még meglepőbb a paprikáskrumpli polipja volt, de jól simult bele, a mangalica kolbász fűszereit ellensúlyozta a szelíd simaságával, szóval pompás volt ez is, És nem igazán fine dining adagok, rendesen el vagy látva, nem csak kóstolgatás szintjén. A végére hagytam a nyitott kérdést, hogy kérek. -e desszertet, tulajdonképpen jól is laktam, de azért kértem mégis. Nem bántam meg. Nagyszerű mangós, kókuszos hideg finomság érkezett. Nem vártunk szinte semmit semmire, mások is voltak, de nagyon gördülékenyen működik a konyha, minden érkezik folyamatosan. Az italpárosítást kihagytuk. Pedig micsoda kínálat van! ! Gránátalmás limonádékkal vígasztaltam magam. a legvégén még egy apró kis ajándéksüti is kísérte a többit, nincs itt hiba sehol, hiába keresnénk. És még az ára sem volt mellbevágó, egy hete voltunk a Botanicában, ott 100 ezer forintért vacsoráztunk ketten, itt nem érte el az ebédünk ára az 50 ezret, szervízdíjjal együtt sem. Az étterem minden része barátságos, emberi, szerethető. A WC előtt kis bárszékek vannak, ha többen lennének a várakozók, nem kell ott ácsorogniuk. . . a kertben nagyon sétálhatsz, hintázhatsz, hát, mit is mondjak, szuper hely!

így aztán ez most egy második kísérlet. Közben nejem kolléganője mondta, hogy a tihanyi piac milyen remek helye, el kell oda menni, ők messziről járnak ide, hát jó, akkor nézzük meg azt is. Megnéztük szombat délelőtt. Nem ér semmit, egy métert is kár volt megtenni érte, unalmas volt, érdektelen. Borzalmas nehezen parkoltunk, alig van hely és ha leparkolták még sok-sok pénzt kell fizetned, hogy itt lehess, még szombaton is. A vacak piac után nézzük a halsütőket, hát a fényképek alapján pont az, amit itt DEndre járt meg korábbam, de akkor más volt a neve. Most már nem piac placc, de még csak nem is SHO Placc, most Balcsi Bistro. Kellemetlen a személyzet, rondán szólnak az emberhez, kérdeztem, mióta van ez itt, hát 7 éve, mondta egy öreg szántóvető, tehát névváltozás ide vagy oda, az ugyanaz. Hát, ha már itt vagyunk, kérünk. . . és egy sült süllőt, nejem Fish & Chipset, ezért kifizettünk látatlanba 14. 200,- forintot, a képen látod, vacak papírtálcán, egy teljesen felejthető ebéd. . . ezért még csak krumpli sem jár vagy valami saláta a süllőhöz, csak némi citromkarika. Megkaptuk a fütyülőkét és több mint egy órát vártunk, bazári forgatagban, szörnyű hangos zene mellett, sok visító és szaladgáló gyerek meg hancúr kutya között, és még egy igazán jót sem ettünk. Meg is fogadtuk helyben, hogy mit kell nekünk itt vándorolni, kísérletezni, ezentúl hűek leszünk Szepezden Kánya Zolihoz halügyben, ott azonnal kapsz és mindig nagyon finomat, és arra is rájöttünk, nem most, hanem sok éve, hogy a Liliomkert piac tíz kört ver rá bármilyen más piacra, oda kell ezentúl is járnunk, és kész. És akkor nem lesznek ilyenek.

Amikor odaóvakodtam, még az a feltételezés is átfutott rajtam, hogy ez valami Pride-os színeket vetít maga alá, és akkor ez valami szabadság-lázadás helyi szimbóluma. De nem. Közelről megszimatolva ez a nemzeti összetartozás helyi vetülete, hát itt ilyen elképzelés fakadt az összetartozásról. Volt pályázat, aztán ez tetszett, ezt fogadták el. Egyébként meg Balogh Eleonóra üvegművész alkotása, és 110 üveglapból készült, és hát a kohézió, ugyebár, na az tartja össze a sokszínű nemzetet. Nem tudom, lehet. A sokszínűséggel semmi bajom, az tényleg jó üzenet.

Már párszor kerestem Tatárszentgyörgyön, hogy ennek van-e valami nyoma, helye, emlékműve, talán ugyanúgy, mint például az olaszliszkai esetnek van, de nem találtam nyomát. Budapesten régebben többször megemlékeztünk erről romaszervezetekkel, itt nem. Viszont van a falu szélén egy ilyen Máriácska nevű emlékhely, noha semmi legenda nem fűződik ide, hogy itt járt volna Mária. A megközelítő magyarázat, hogy ez a Visy József nevű kántor földje volt, aztán volt itt korábban egy máriás faszobor, annak a helyére csinált egy új kegyhelyet a föld birtokosa. Nyolcvan éve ennek. Itt áll a fura kis kemence-szerű valami, kis ajtaja van, kinyithatod, benne Mária, de nem egyedül, hanem az ismert Pietá elrendezésben, Jézussal. Most így belegondolva. . . talán ez a Jézus jelentheti az ártatlan cigány áldozatot.

Szóval Dánszentmiklós Magyarország mértani közepétől pár kilométerre. Erdőkön át, árnyas, csendes falu, aztán egy pontján egy különleges kulturkörnyezet, gyönyörű parkban hotel és étterem, egy másik dimenzió. Ajánlatos időben bejelentkezni, a helyfoglalás alapkövetelmény. Mi degusztációs menüért utaztunk, netes előtanulmányok után. A beltér méltó az elvárthoz, igényes, ízléses. Nem mindenki érkezett időre, mi kb. 5 perccel a 18 órás meghirdetett időpont előtt, pont jókor, de volt, aki több mint fél órát késett, zavarba hozva ezzel a konyhát, ami az elcsúszásokat folyamatosan próbálta valahogy helyretenni. Milyen szép lenne, ha ilyenkor a pár sutyerák elnézést kérne a többiektől, akik miatta várakoztak, meg a személyzettől, de remélem, megtörtént. Feleségem négyféle borral kérte a párosítást, én kényszerűen a hatféle alkoholmentes italsorral vigasztalódtam, ez ugyanannyiba kerül, és meghökkentően jó élmény ez is. A már alattam leírt fogások gördülékenyen, jó ütemben jöttek, amikor már beindult minden. A sommelier nagyon intelligens, szórakoztató, megfelelő tartalmakkal, információkkal kiegészítve hozta az italait, az étkeket felszolgáló lányka enerváltan, nyár végi fáradt unalommal adta elő a sajátját, lélekben nem volt jelen, csak egy sportcipőben. Az ételek felségesek. Mestermű minden fogás. Az italok úgyszintén. Borbély Alexandra és Nagy Ervin remek társasági emberek, mellettünk vacsoráztak, ez csak emelt a ház fényén. Azt viszont pont nem értem, hogy valaki más miért hoz el egy ilyen helyre egy másfél év körüli totyogó gyereket a kicsi nyilván nem evett bébipolipot, lazacot vagy mangalica-tarját szóval, neki miért kellett végigélvezni ezt? Néha nagyokat sikoltott a diszkrét szalonzene alá, volt, hogy rámhúzta az ajtó függönyét, én ebbe ugyan nem haltam bele, de nem találtam a magyarázatot. Nos, ez nem egy olcsó hely, persze attól függ, hogy honnan nézzük. Ok, ritkán találkozik az ember kétszemélyes vacsora után 100 ezer forint nagyságrendű számlával. Lehet, hogy 10 éve szívrohammal lefordultam volna a székről. Most meg nem. Na jó, de mégis, mennyi legyen? Nem egy átlagélmény, nem arról van szó, hogy az éhségedet akarod csillapítani, mert azt nyilván lehet 5000 forintért is, vagy az alatt. Ez viszont egy különleges kirándulás térben és ízorgiában. A hétköznapi élet ellentéte. És akkor nem drága, hanem ennyiért utazol.