Ugor adatlapja

Vagy ennyire utálja a munkáját? Ok, hát ebédelni szerettem volna, le is ültem egy asztalhoz, étlap, éhes is voltam, egy csirkemájas ragulevest kértem, meg utána bélszínt pirított gombával. Érdekes, erre mintha megenyhült volna a nő arca. megkaptam a levest, nem túl soká, tele volt a tányér rendesen. mindenféle zöldségek, meg még csirkemájak is, ennek ellenére teljesen ízetlen volt az egész. Ez még nem lett volna akkora baj, de a bélszín, burgonya, gomba ugyanígy. . . itt nincs szakács? Vagy annak sincs kedve főzni? Viszont mennyiségre elég sok volt, a három nagyobb húsból kettőt ettem meg, a harmadikat egy kis műanyag tálkában elcsomagoltattam, plusz 100 forintért. Amúgy összesen 10400 forintot fizettem, szervízdíj, borravaló nélkül. De, miután rossz emlék, hát most soknak érzem az árát.

Az volt az alapkoncepció, hogy a hat táncosból három errefelé néz, három meg arra, tehát bárki, bárhonnan jön a határra, annak táncolnak éppen üdvözlésképpen. Jó gondolat. De közben ránkszakadt a schengeni övezet, ami egyáltalán nem baj, csak a táncosoknak. Néztem a határon, ma már mindenki megállás nélkül húz át, senki nem nézeget semmiféle szobrot. Szóval ők csak táncolnak tovább a senki földjén, senkinek. Eltöltöttem itt egy negyedórát, beszélgetem egy öreggel, aki a határátlépő árnyékában ül, valamit talán árul, de kinek, amikor itt már nem áll meg senki, kérdeztem a WC-t, mert kellett volna, nem, nincs már itt semmi, áram sincs, vízvezeték sem működik, minden be van zárva, porlad a régi félelmetes határ. Nem is forgalmas, az emberek már nem erre járnak délre. De a táncosok csak táncolnak tovább.

De hát mi is a korban élünk, nem vonhatjuk ki magunkat annak hatásai alól, szóval vettünk még nyár elején, csak elfejeltettem akkor említeni, de most a gyrosos bódéról eszembe jutott, azt hiszem, a beszélgetés a hölggyel kedves volt, baráti, a grillcsirke otthon kibontva egyáltalán nem volt rossz, és még drágának sem tűnt. Ennél nem tudnék róla sokkal többet mesélni.

Ember tervez, a körülmények meg végeznek Szóval, Füreden parkolóhelyet kell találni, ez majdnem a szívkórháznál sikerült csak, a fenébe is, akkor most még fizetek itt egy kalap pénzt, aztán még gyalogolok is vissza a dögmelegben a világvégére Közben megbeszéltünk, hogy nem vagyunk mi nagyon hülyék, hát legalább 5 fagylaltozó mellett fogunk elmenni, mire odaérnénk, most mi van, asztal körül kergettek gyerekkorodban, ha nem éppen az XY fagylatozóban eszed a fagylaltot? Így aztán helyes kompromisszum, hogy csak idáig megyünk, az Őrházig, pont szemben a régi Gombával meg a hajóállomással, széles fagyiválaszték, különlegesek is akadnak, srác kedves fiú, aki kiszolgált, kértünk pohárba 3-3 gombóc fagyit, nejem inkább csokis-kávés típusúakat, én meg inkább gyümölcsöket, pl. mangót, maracujás lassit, nekem nagyon jó volt, nejemnek egy kicsit túlfagyasztott, túl hideg, én meg erre, de hát nagyon nyár van, hát persze, hogy jobban fagyasztják szóval, szerintem nagyon jó volt ez így. Amúgy a számla így szól, hogy 3648 a fagylalt (? ? ) és 547 a szervízdíj, pedig hát magukat szolgáltuk ki a pultról mi vettük el a kelyheket, mi vittük sk. valahová egy asztalhoz de hát nyár van és Balatonfüred.

Ha bemész, egy kocsit tolsz magad előtt, ha kijössz, akkor meg ugyanazt tele, általában hideg, friss dolgokkal, nem szoktunk megállni itt eszegetni, amúgy az az egy pad rendre tele van valami önmagukat szorgalmasan maszatolókkal. De most kivétel volt, már milyen dolog, hogy pont ez maradjon ki, amikor más meg a moziban a perecesnénit is beírja étteremnek. Tehát tettünk egy próbát. Én un. gyros-tálat kértem, feleségem lángosba csomagolt virslit. Olyan kis elviteles dobozba, tálkába kaptam az anyagot a helyben fogyasztáshoz is. Fokhagymás szósszal kértem, valami fokhagyma-ízű dolog volt is rajta, pont olyan íze volt, mint régen a tubusos fokhagymakrémnek, valami meghatározhatatlan benzin vagy tartósítószer íz. Sima, kezeletlen vágott saláta volt rajta a zöldség, szóval minden nagyon egyszerű volt, a körülmények is, az ára is, amúgy megettük, egy idős hölgy és egy idős úr tevékeny a boltban, biztos jóindulattal vannak a világ felé. Mi meg gratuláltunk magunknak a nejemmel, hogy lám csak, lám, tudunk mi ketten kb. 4000 forintért is enni, nem kell mindig 40000-et költeni a fogyasztásra.

Nos, éppen itt létesült egy jópofa kis hely, ahol amúgy is csak araszolhatsz. A vasút zuhanásszerűen hanyatlik hazánkban, állomásépületek szabadulnak fel sorra, itt rárepült valaki a megürült helyre, és létrehozott egy roppant aranyos, igényes kis helyet, Bakterház néven. Kint is, bent is színvonalas, a kínálat is vonzó, betelepedtünk, így néz ki, ahogy látjátok, nejem bécsi jegeskávét ivott 1600 forintért, és alkoholmentes Arancia spritzet 1700-ért, meg egy presszókávét is ittam 800-ért, minden nagyon kellemes volt, a szomszéd asztaloknak nagyon helyes, imádnivaló kiskölykök voltak nagyobb családokkal, néha odajöttek hozzánk barátkozni, abszolút nem volt zavaró, szívesen játszottunk a picikkel, van nekik sok kis kellék, hogy ők se unatkozzanak, szóval szuper gyerekbarát is a hely, csak ajánlani tudom. (Ne téveszd soha össze Balatonszepezdet Szepezdfürdővel, utóbbin fészkel a Kánya Zoli, itt meg a Bakterház) Ja, és van mellette parkoló is.

A parkolás az probléma, nem csak itt, de egész Tihanyban, de ha nagyon akarod, akkor megoldod. A parkolóórák hétvégén sem pihennek. Szóval, szűk kis mellékúton megtalálod az Illatok Házát, közel a Belső tóhoz, és persze, hogy bemész, csupa-csupa kis kedves ötlet, látványelem, a bejáratnál bűbáj lány fogad, eligazít, menj, nézelődj ingyen van, csuda kis illatmúzeum két szinten, és hát közben persze, hogy elcsábulsz, a boltnál ér véget a séta az emeleten, ott aztán persze, hogy veszel valami, feleségem is többek között levegőbe ontható levendulázatot, én meg pl. jó kis férfias fekete szappant, á la hévízi iszap, aztán jó érzésekkel, illatokkal eltelődve kimehetsz az udvarra, kis kávézó is van, nagyon kulturált környezet, ez aztán tényleg tájjellegű, és ráadásul élmény is.

A falu ritkábban járt részén van, nem esik útba errefelé semmi, viszont a Balatont kerülő bicikliút pont itt halad el. Egy magánház szélesre tárta kapuit, beállítottak egy guruló büfékocsit és az a garnélázó. Pár pad is van a környezetében. Sajnos ültek a padokon vagy nyolcan. Nyolc totálrészeg, elviselhetetlen tahó. Egy nő és hét férfi. Míg a pultál érdeklődtünk, aztán persze rendeltünk is, én fokhagymás krémes garnélát sültkrumplival, feleségem karibi szósszal és leültünk várni. Az egyik részeg ordítva molesztált, mi a nevem, ki vagyok, és mindenféle hülyeséggel tolakodott, a többi meg torokszakadtából ordított, összefüggéstelenül káromkodtak, tényleg nagyon kínos volt. Az egyik telefonálni kezdett, és egyetlen mondatban el bírt helyezni legalább 5 ritka obszcén megjegyzést, miközben odatántorgott hozzánk a füvön. Nem hagyták abba, nem mentek el. Itt alkoholos italokat is lehet fogyasztani, igaz, elég szűk a választék, de azért van. De, hogy nyolc primitív tajtrészeg hogyan kerül ide a dombra egy garnélázóba, miért pont ide, ez örök rejtély marad. Később még különösebb dolog történt, besétált a füvön egy bangladesi fiú, talán az öccsével, életemben nem láttam egzotikus vendégeket Ábrahámhegyen, egyáltalán nem ilyen a falu és környezete, de hogy hogyan kerültek ide. . . (? ? ? ) Őket is macerálták a részegek, hogy kifélkék. mifélék, onnan tudom, hogy Banglades. Kicsit szégyelltem is magam, hazám nevében,. Azután, kicsit sokára meglett az étel is, a képen látható, roppant semmilyen salátaágyon hevert vagy 5 szegény garnéla, a fokhagymaszósz meg pont olyan volt, mint régen az a bizonyos tubusos, olyan kis benzin vagy tartósítószer vagy milyen ízű. . . Semmi öröm nem volt az evésben, ráadásul mindezért fizettünk ketten 8000 forintot, sehogy sem érte meg. Na, de tudjatok erről is.