Recski Nemzeti Emlékpark Recsk

Mindenféle diktatúra undorító, legyen proletár- vagy keresztény, maga a borzalom, amikor az embereket kényszerrel akarják átnevelni valakik a saját idiotizmusukra. Politikai ellenzéket, gondolkodókat, melegeket, ujgorkat, valaki "mást" mindig át akarnak mosni valahol valamivé. Nálunk ennek hagyománya is van. A test megtörése által az agy pusztítása. Szembe kell nézni ezzel, hogy hol, mikor és hogyan történt. Hogy tudd, hogy ez fenyeget mindig, ha elmebetegek kerülnek hatalomra, akik meg vannak győződve a saját felsőbbrendűségükről.

A bejárat előtti drótkerítés darabon megsárgult, megfakult és frissen elhelyezett nemzeti szalagok tucatjai. A belépő 500 Ft, amely összegért egy képeslapot is választhatunk. A durva deszkákból készült barakkok közül egyet állítottak helyre, ahol a jobb oldali helyiségben a priccseket, mögötte a közös mellékhelyiséget láthatjuk, a bal oldalon pedig főleg írásos és képes beszámolókat olvashatunk, köztük visszaemlékezéseket az egykori fogva tartottaktól. A többi barakknak és épületnek (pl. konyha, őrök szálláshelye) csak az alaprajza látható, az épületek már nem állnak. A tábor hátsó sarkában a büntetőfogdát is láthatjuk, kegyetlen hely lehetett. Gyerekek számára nem ajánlom a hely felkeresését, szerintem az érző szívű felnőttek számára is nagyon kemény benyomás ez.

Beljebb, pici kis bódé egy férfi jött elő, és mondta szerényen, hogy választhatunk képeslapot, és az egyben a belépőjegy ára is. El is fordultam, mert már folyt a könny a szememből. Egyszerűségében megható bádog-Krisztust alatt a szöveg: „Ez a kereszt azok emlékére állítatott, akik ebben a táborban haltak meg és még ma sem ismert, hol kaparták el őket”. Több helyen nemzetiszín szalagocskákat lenget a szél, itt van egy őrtörony is, és emlékhelyek, nevekkel. Sok- sok névvel…
Csak egy barakk áll (rekonstrukció), előtte a konyha maradványa, alig láthatóan tűnik ki a földből. Fapriccsek a barakkban, tenyérnyi rések a fa-falban. És nem ez volt a fogda. Fényképek, emlékezések, ruhák, szerszámok… életek…
A gyönyörűséges fenyők és nyírek némán állnak, olyan némán most is, mint amikor a reménytelen szenvedés és megaláztatás tanúi voltak. Ide el kell menni. Egyszer legalább.

Mégis elérték a kívánt hatást. Vidd el gyerekeidet is, hogy a "Terror háza"-hoz hasonló helyen lássák valós történelmünket. Egyébként szerintem jól megcsinálták az emlékhelyet.