Erhardt Étterem & Borpince Sopron

)A különtermek hangulatosak, pincérek barátságosak, igazi gourmet-hely! Szilvi

Bár látszólag hagyományos étteremről van szó, a konyha inkább gourmet és a fine bistro vonalat képviseli - ez azonban ne ijesszen meg senkit, esélytelen innen éhesen hazamenni, sőt! Van lehetőség degusztációs menüt is kérni, de mi most étlapról választottunk. Én a kacsacomb, "káposzták", nudli nevű ételt kértem, ami zseniális volt és bőséges. Többször jártunk már náluk, és eddig bármit kóstoltunk az étlapról, hibátlan volt, úgyhogy a degusztációs menüjüket még feltétlenül ki fogjuk próbálni. Mindenkinek ajánlom!

Végül a libamenükből választottunk, illetve előételként megkóstoltuk a rostlapon sült kacsamájat Poncichter babsterccel és házi baracklekvárral, ami egyrészt gyönyörűen volt tálalva, másrészt a tányéron megjelenő összes apró elem fantasztikus ízharmóniában volt egymással. A pincérek segítőkészek és készségesek voltak az egész vacsora alatt. Az árak talán némileg túlzóak, de 1-1 jelesebb alkalom esetén mindenképp érdemes ellátogatni és megkóstolni az ízlésesen tálalt, hagyományos soproni ízeket.

Amikor 9 ember -16 és 70 között- úgy jön ki egy étteremből, hogy mindenki mindennel maximálisan meg van elégedve, úgy gondolom már nincs is mit hozzáfűzni. . . . . . talán csak édesanyám búcsúzását a felszolgálótól : "Remélem a 80. -at is itt ünnepeljük! "

Köszönjük!

A hely,a kiszolgálás és annak gyorsasága is tökéletes volt, tiszta szívből ajánlom mindenkinek.

A hideg libamáj nagyon finom volt, a kenyér még langyos, puha, a fügezselé kiemelte a máj ízeit. A kacsa pont olyan amilyennek szeretem, a húsa omlós a bőre ropogós,a grillezett nektarin és a hozzáadott saláta citrusos öntettel fantasztikus. A csokimousse is nagyon finom volt, selymes és keserű. Sokkal jobbat kaptam mint amire számítottam. A kiszolgálás udvarias, kedves, készséges. Amikor a telefonommal matattam, kérés nélkül megadták a WiFi kódot. Gyorsak voltak, figyelmesek. Mindenkinek ajánlom , aki Sopronban jár és igényes kulináris élményre vágyik.

A töményitalok között a pálinkák meg egy single malt whisky képviseli a prémium szegmenst. A sörök zöme nagyipari, de van egy kézműves sörük is, a Szentkői főzde Müncheni Hellese. Bevallom, első ízben találkoztam e főzde valamely termékével, hallani sem hallottam a főzdéről. Rokonszenves, hogy az itallap megemlíti a komplexum reszortfelelőseit, megtudhatjuk, hogy a séf Erhardt Zoltán, helyettese Kormos Richárd, a vendéglátási igazgató Major Zsolt, a desszertekért Radics Babett felel, az üzletvezető Kocsis Dávid, a sommelier pedig Horváth Barnabás. Előételem minőségi, friss alapanyagból készült, sajtkrémes, lazackaviáros toppinggal tálalt lazactatár volt. Az ízesítés lehetett volna bátrabb, de így is megelégedésemre szolgált a fogás, különösen miután üdítettem egy kevés citrommal s adtam hozzá még némi sót és borst. Borsdarálót kérnem kellett, az asztalon dizájnra is menzába illő borslisztszóró volt, mellette ugyanolyan sószóró, rizsszemekkel. Őszintén szólva, azt hittem, hogy rosszul látok, de bizony ez nem volt érzéki csalódás. A sóhoz összetapadást gátló rizsszemeket adni elterjedt lifehack, ahogy a mai fiatalok mondják, de első osztályú étteremben disszonáns, ezen szinten elvárható a só- és borsdaráló. De hát nagyobb baj ne legyen! Kértem egy céklabetéttel, mikrozöldekkel kínált selymes csicsókakrémlevest is, ami ízletesnek bizonyult. Somlói galuskával zártam ebédemet, mely szépen hozta az eredeti ízharmóniákat, állagra is megnyerő volt, külön értékeltem a tetejére szórt diós grillázst. A következtetés egyértelmű: az Erhardt étterem tartja a színvonalat, ma is a város legjobb étterme.

A lényeg a liszt pirítása, amelyet száraz serpenyőben, csipetnyi sóval és sok-sok figyelemmel kell végezni. A barnuló lisztet többször átszitálják, hogy a hevítéskor keletkező csomóktól megszabadítsák. Folymatosan kevergetik, és amikor már egyenletesen aranybarna színű, jön a libazsír, gazdagon. Egy kicsit együtt pirítják, majd a krémes masszát fellazítják a bab főzőlevével,majd belekerül a bab is. Még néhány rottyantás, és kész a babsterc. A főpincér, ha jól olvastam szíve fölé kiírva a nevét: Schönberger úr-mintha a múltból maradt volna itt, igazi felszolgáló,aki a vendég kegyét keresi,de nem tolakodóan.

Nagynehezen egy asztalt bisztosított,aztán unott arccal hozta a bort mely a vacsora része volt ,mormogott valami de nem értettük mit. Az egész vacsora alatt unott arccal szolgàlt fel,se egy mosoly semmi. Így az ételek sem estek jól,száraz ,hús íztelen palacsinta,Szóvá tettük finoman a végén mikor mentűnk el keserű szájízzel a wc előtt egy űveg ház borát nyomott a kezűnkbe a pincér mondván adminisztrációs hiba tőrtént,nem isvártak bennűnket, nem akartam elfogadni Szomorusággal tőltött el ,hogy Gyerekeink örömmel szervezeték és rosszul sikerült. Remélem más nem jár így