. Nekem pedig még az is eszembe jutott, hogy hajdan Budapesten két ilyen pubban is jártam, és jó emlékeim vannak róluk. Viszont azok már rég bezártak. A szegedi John Bull Pub, ismertetője szerint, 1996-ban nyílt meg a tradicionális viktoriánus kor hangulatát idéző étterem a Belváros szívében. Mintha költöztek volna az évek során, most a híres sétáló utca, a Kárász utca egyik végén, vagy elején található a pub, ahogy vesszük. A belső rész tényleg elképesztően hangulatos és nagyon elegáns. Ez a pubenteriőr Angliában is felsőkategóriásnak számítana. De a kora nyári melegben mi is, mint a vendégek többsége, inkább a teraszon ültünk le. Jól esett nézelődni, amíg vártunk az ételre, ami nem volt hosszú idő. Én addig nagy örömmel iszogattam a finom, csapolt Bombardier sört. Nagy kedvencem lenne, ha lehetne venni, étteremben pedig csak most találkoztam vele először. Nekem már megérte idejönni! A párom evett egy csésze marhahúslevest, majd tűznyelő csirkemell volt a főétele, de nem kellett lángot lövellnie, mert a csípős chilikrémet külön kis tálkában hozták, kedve szerint használhatja a vendég. Levest is, főételt is dicsérte. Én az Indonéz csirkemell nyárs chilis mogyorószósszal, friss salátával leírású kreációt választottam, jázminrizs helyett sült édes burgonyával. Remekül nézett ki, de ezen a ponton botlott meg az addigi tökéletesség: A csirkehús darabkák nem voltak megnyugtatóan átsülve, az édesburgonya viszont, az én ízlésem szerint, kicsit túlsült. És még valami: Nagyon mutatósak a talán halformájúnak mondható kerámia tányérok, viszont nem praktikusak. Nem lehet ugyanis biztonságosan rájuk helyezni az evőeszközöket, mert rögtön lecsúsznak. Kész küzdelem a velük való hadakozás, ha két falat között letennénk őket. Ezek miatt az apró, de a hely általános színvonalához nem illő hibák miatt nincs meg nálunk az öt pont. De a párom ennek ellenére is ide járt vissza ebédelni, amíg én a klinikán időztem, és elégedett volt. Így ha legközelebb Szegeden leszünk, ismét a John Bull Pub-ba megyünk.
