Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház Szombathely

Hát így. . . a népek sokszor és szívesen lenyúltak egymástól isteneket. az ősi egyiptomiaknak is volt egy regiment istenük, a görögöknek is egy széria, a rómaiak aztán ügyesen honosították is őket, Zeuszból Jupiter lett, Aphroditéból Vénusz, Hérából Juno, stb. Jegyezzük meg, hogy a magyarok és több nyugati állam is lenyúlta az izraeliek szektaágazatát, például szegény Mirjamot megkoronázva magyaros, pruszlikos Máriává, Magyarország védasszonyává. . . . szóval, így került ide Ízisz is, az örök nő, a női szépség, termékenység mindenhatója, mielőtt még a kanmacsó vallások zöme eluralta volna a Földet, volt egy (több) erős nő is az imádandók között. Nekem ezért is szimpatikus. Miért ne imádhatnék jobban egy kedves, szép, vagy akár buja nőt is, mint valami szakállas, dörgedelmeket parancsolgató despota figurát? De hát itt van nekünk ez az Ízisz szentély, szerencsére Szombathelyen, és páratlanul gazdag anyaggal vár a kiállítás. Egyszerűen élvezet végigjárni. Nagyon szépen berendezett a tér, külön részlegben tekinthetjük meg a tudományos kutatómunkát, ásatásokat, régészetet, más helyeken meg a monumentális szentélyt, és a köré épült kiállítási tereket. Elképzelést alkothatunk, milyen volt a város egykor, Római császárok szobrai néznek ránk, távoli elődeink tárgyai tűnnek fel, szokásaik elevenednek meg. A Bika kultusza. Szívesen töltöm az időmet ilyen gondolatbúvárkodással autentikus helyeken, szóval ez a hely is nekem való, de ajánlom nagyon nagy örömmel másnak is!

Ez az ünnep amúgy március elején zajlott, egy 3-4 napos ünnepség, most csak a fesztiválra tekintettel tartották meg augusztusban. Az Iseum az egykori Pannonia területén egyedülálló római kori, de egyiptomi eredetű vallási emlékhely, amely a Borostyánút mentén épült az 1. században, valószínűsíthetően a Duna-vidéki Isis-kultusz központja volt egészen a 4. század közepéig. Isis mellett Serapis bikaistennek is áldoztak itt. A szentély körüli kiállítótérben jelenleg az az időszakos kiállítás - vándorkiállítás - látható Titkos utakon címmel, amelyet az óbudai Aquincumban is láttam már. Ezen kívül a bolygókat és istenségeiket bemutató kiállítás is nagyon érdekes volt számomra, sajnos nem volt elegendő időm mindent alaposan áttanulmányozni. Az Isis szentélybe a templomzáró szertartás keretében visszavitték az istennő szobrát, majd bezárták a kapukat, hogy másnap a templomnyitó szertartás keretében újra kihozzák. A családi belépőjegy 2400 Ft-ba került.

Ugyanis az orrvédő a székely "nt/tn" (Ten) jel alakját vette fel s nagyon hasonlót találtam az Urálon túli lomovátovói kultúra emlékei között is, ahol szabírok éltek a hun korban és azt követően. Tekintve, hogy Savariát is egy szabír légióról nevezték el, némi joggal lettem kíváncsi erre a kiállításra. Itt aztán további jelpárhuzamokat is találtam, összesen kb. 5-10 darabot. A vendégkönyvbe néhány ilyen jelpárhuzamot berajzoltam, de ezeknél jóval több van. Érdemes lenne ezeket a jeleket pontosabban is feltérképezni, hiszen semmi mással nem pótolható adatokat jelentenek Savaria múltjáról és persze a magyarság Kárpát-medencei megtelepedéséről is. A Bíborbanszületett ugyanis azt hagyta ránk a Birodalom kormányzása c. művében, hogy a magyarok régi neve a szabír volt. Jordanes pedig (aki Attila halála után írta Getikáját) azt, hogy a sztyeppi szabírok az igazi hunok, akik egyszer már jártak a Kárpát-medencében. A magyar krónikák pedig a fentiekkel összhangban azt írják, hogy mi vagyunk a hunok utódai. Jó lenne, ha ebben a jelkutatásban a múzeológusok is partnerek lennének, mert az a merev és ostoba ellenállás, amit ebben a kérdésben (és a székely jelekkel kapcsolatban) mindig tanúsítanak, nem méltó a tudományhoz, amelynek kíváncsinak kellene lennie. Pillanatnyilag a fényképek megküldésével segíthetnének a legtöbbet. Nem is kellene messzire küldeniük, csak a szintén Vas megyei Sindümúzeumba. A mellékelt képen a Tejúttal azonos eget tartó fa elolvasható jelképe látható egy kerek boglárról, amely a Föld jelet idézi a körbe zárt kereszt alakzattal. A kereszt szárai ábrázolják az égigérő fával azonos Tejutat. A fa az Ak, szár, ügy jelekből áll. Ez mai magyarsággal a "Heraklész úr a folyó" mondattal adható vissza, mert a szkíták ősapja az ősvallás szerint azonos volt az égigérő fával (erről Berze Nagy János tájékoztat). V. Géza írástörténész