Szépia Bio & Art Hotel Zsámbék ^★★★★

a kültéri medencébe belépni sem mertünk olyan hideg volt! Az étterem kifogástalan! A bowling pályát kipróbáltuk, sajnos senki nem kérdezte, hogy a melette lévő bárból netán egy üdítőt fogyasztanánk e . . . ? !

Ahogy itt már többen megírták, a tetőtéri szobák balesetveszélyesen alacsonyak, sikerült párszor ájulás közelébe kerülni a plafonnal való nem várt találkozástól, pedig nagyon igyekeztünk ezt elkerülni. A fürdőszobák nemhogy 4, de semmilyen csillagot nem érdemelnek, ennyi furcsaság ritka egy helyen (egy picike szappan volt az összes pipere bekészítés, se higiéniai zacskó, se zuhanysapka, se semmi egyéb, a mosdókagyló olyan pici és nem praktikus, hogy a víz folyton kicsapott, kopott volt minden bútor, de a legfurább, hogy nem volt elszívó sem). Az étterem az átlagosnál kicsit jobb, voltak jó és kevésbé jó élményeink itt, ami bűn rossz, az a reggelihez járó "kávé", na ezt senki kávébarát ne kóstolja meg, inkább egyből rendeljen rendes főzöttet. Ami viszont kiemelkedő és feledtet minden kellemetlenséget, hogy ilyen kedves és figyelmes személyzettel kevés helyen találkozni. Egytől-egyig mindenki azon igyekezett, hogy probléma esetén (de anélkül is) maximálisan segítségünkre legyen, ez a rész csillagos ötös! Összességében jól éreztük magunkat, egy jó strandolásra szívesen visszatérnénk, amint megérkeztek a kellékek hozzá :).

Véleményem szerint ide mindenki ,elsősorban a fürdési lehetőség miatt utazott,ami nem volt adott. Szinte minden egyes alkalommal bocsánatot kellett kérni másoktól ha be akartunk ülni egy kicsit a pezsgőfürdőbe, órákat kellett várni,hogy mi is élvezhessük azt ,amiért elég sok pénzt kifizettünk. Ez nagyon messze van a négy csillagtól. Az ételválaszték szintén. Javaslom a Zalakarosi,Karos Spa hotelt, tanulmányi körútra. Az négy csillagos.

kis húsvéti mulatság, vagy egy kupica koccintás az érkezéskor) persze sok szolgáltatás is benne volt az árban, de ez a kis pluszt még hiányzott a tökéletességhez. Nagyon jó munkát kívánunk és sok sikert minden kedves dolgozójuknak. Köszönettel: Pusztai László és Lászlóné