Belgian Brasserie Henri Budapest

Lelkiismeretesen elmentünk tesztelni és egy nagyot ettünk-ittunk három szerkesztővel, aztán meg is nyugodtam, hogy ez így rendben is van, megbeszéltük. Pár napja telefonáltam, hogy akkor minden ok? Nem, ők nem tudnak semmiféle foglalásról és nincs is szabad asztaluk. Pusztulj el, galád söröző, a tűz vesse fel a nadrágotokat, és kétségbeesetten ötleteltem, hogy jaj, akkor gyorsan, hová is legyen a 15-20 fő. . . Telefonálgattam, itt sincs már hely meg ott sincs már hely, Pánikoltam, eszembe jutott ez is és idetelefonáltam, és mennyi, 15-20, oké megoldjuk! Na, győzelem, így kerültünk ide. Tehát sötét a Dunapart már novemberben 18 órakor, szép a kivilágított Pest látványa, lassan gyülekeztünk, többen többszáz kilométerről jöttek, utaztak, asztal rendben volt, hely szuper, és egy lánnyal közösködtem annyiban, hogy egymással szemben ültünk, adott volt, hogy ketten rendeljünk egy nagy közös tálat aztán nyomjuk befelé a jókat, a halas sörkorcsolyatál volt az áldozat, garnélarákok, bundázott lazac, békacombok, patagon tintahal, jól elvoltunk vele, hangulatfokozónak érkezett a hatsörös válogatás, az összes sör, ami csapon van, aztán később csak folytak a lágerek, a whisky meg a szó is az asztal körül, remek estét csaptunk, mindenki nagyon elégedett volt a helyszínnel, a kiszolgálással, mi kell még emberek az ötöshöz? ? Na jó, elbűnöztünk még közben egy-egy belga csokoládé szuflét is, mogyorópralinéval, házi sós karamellás. . . na, de hát ezért belga, meg belga csoki, meg szép az élet.

Amikor legutóbb itt jártunk, sokat nem időztünk, mert időre mentünk egy programra, de már régebben terveztük, hogy benézünk, mert tudtuk, hogy itt valóban széles sör-repertoárból lehet választani. 8 sör volt a csapon: Pauwels Kwak, belga Pils Grimbergen Blonde, Korsendonk Gold Tripel, Kasteel Rouge, Mort Subite Kreek meggyes, Hoegaarden Rosée, Blanche de Bourg. Mi azonban üveges söröket választottunk, és nem is helyben ittuk meg, hanem útközben. Az egyik a Mongozo Coconut 3,6%-os kókuszos búzasöre volt, ez eléggé egy mellényúlásnak bizonyult, egyikünknek sem ízlett igazán, szóval hiába volt bazi drága, 2600 Ft, ezt kb. buktuk, de azért elfogyott. A másik sör azonban jobban betalált, ez a Kasteel Rubus Framboise málnás flamand ale volt, ami 7%-os, ez meg több mint 3. 000 Ft-ba került, de ez tényleg finom volt. Jó, persze már aki szereti a gyümölcsös söröket, nyilván annak ajánlanám. Az étlapon flamand-belga specialitásokat találni, ami szintén nem annyira ami ízlésünk, de emiatt nem szólnám le. Szent Jakab kagyló bazsalikomos eperraguval, rukkolával, nyúlcom Corsendonk sörös jus-vel, házi krokettel, fekete taglilione szélesmetélt tészta tintahallal, zöldspárgával. A kiszolgálás laza, barátságos, humoros volt, a csapos fiatalember vette a lapot. Visszatérünk még.

A kiszolgálás remek, legalábbis az üzletvezetővel nagyon jól elbeszélgettünk, a sörök kiválóak, ezeket osztályoztam az étel/ital rovatban, a beltér nagyon hangulatos, 4,5 pontra tartanám. Szívesen betérnék máskor is, vélhetően nem kell erre újabb 16 évet várni.

Ez egy teljesen mellékes kérdés, lényeg az, hogy most itt vagyok. Bőséggel benne az ebédidőben, a parti korzón mászkálnak a turisták itt meg majdnem nem eszik senki. Két férfi üzletel a terem közepén, más nem akadt. A berendezés hangulatos, vonzó. Egy darabig töprengtem, hogy most melyik belga sörözőben is vagyok, aztán rájöttem a pincér segítségével, hogy a Henri névvel elnevezett ez, a többi meg nem ez. Alapvetően a turistákra kihegyezett intézmény, Kértem egy marha consommé roppanós zöldségekkel meg húsos batyuval stb. levest, utána meg sertésszüzet spárgával, ezzel-azzal. A leves is jó volt, a második fogás is, alaposan jól is laktam. Amikor sertésszüzet kérek valahol, mindig elfog az aggodalom, hogy ok, de mi van, ha Máriának hívták a sertást, akkor nem tiszteletlenség ez így? De megettem. Azután elkezdtünk beszélgetni a sörökről, imádom az ilyen beszélgetést, amikor 10 féle sörről beszélgetünk, és megállapodtunk egy H-H lager adagban, ami jól csúszott a sós ebéd után. Nos, körülbelül ennyi volt a személyes élmény, Közben hallgattam, hogy a napszemüvegét a homlokára feltoló magyar nagyarc hogy hülyít egy külföldit az ő nagy világlátásról, (ők voltak az üzletelő férfiak a teremben), a pasi nagy gesztusokkal előadta, hogy mit gondol Barcelonáról, Marokkóról, Olaszországról és mi mindent bejárt már, amikor meg a felesége felhívta telefonon, nyuszihangon magyarul és érdekes tájszólásban mondta, hogy persze, megy a gyerekért az iskolába, el is viszi külön foglalkozásra, és be is vásárol a Sparban. . . hát ez is a hangulathoz tartozik. Én meg fizettem a falatokért és a kortyokért a végén 12880 forintot, ebben a felszolgálási díj is benne van.

2. békacomb:régen ez is sokkal finomabb volt. Fényképet mellékelek. A sörök természetesen kíválóak mint mindig. Én azért még reménykedem és drukkolok,hogy az ételek minősége is újra olyan finomak és különlegesek legyenek mint régen.

A végén azért még kértem folyékony camambert karamellizált körtével és diós rozsos kenyérrel amit nem kellett volna, túl édes volt és a kenyér pedig nem friss. A sörök finomak de ez a belgákon múlt :) több gyümölcsöset is kóstoltunk, viszont a csapolt világos sör nem volt elég hideg :)