Centrál Kávéház Budapest

Így minden átgondolás nélkül tértem be a tradicionális jelleget sugalló étterembe. Örülve a viszonylag jó időnek, a teraszon foglaltam helyet, ahol nem volt tömeg, a belső terekben sem. Így joggal feltételezhettem volna a nagyobb figyelmet, de a pincérek percekig nem vették észre, hogy leültem az egyik asztalhoz. De legalább volt időm áttanulmányozni az itallapot. Sajnos a csekély rozé választék miatt végül csak limonádét tudtam választani. Az étlap hasonlóan szegényes, ugyanakkor a fő fogások 4000-7000 Ft között mozognak. A felkínált 4 főételből nem is tudtam választani, így maradtam a Gundel palacsintánál, aminek a tálalása és minősége rendben volt. végül a kiszolgálás terén is fellendülés mutatkozott, így végül kipipálhattam a kávéházat. Azt hiszem, az élmény nagyjából ezzel le is írható. Nem lopta magát a szívembe!

A kiszolgálás a mi esetünkben is elég merev és gyatra volt a hely eleganciájához és árszintjéhez képest. A centrál kávé ( mandulalikőrrel ) és a házi forró csoki alkohollal mennyei volt, a sütemény az árához képest pici szelet, és elég átlagos, a flódni az igazi ( Raj Ráhel féle ) flódnitól elég messze volt. A szervizdíj a belvárosban már megszokott, a 13 %-os mérték elég magas főleg ilyen kiszolgálás mellett. A berendezés, a képek rendkívül hangulatosak,a kávéház fekvése is remek, ebből a történelmi miliőből sokkal többet is ki lehetett volna hozni.

A 2. világháború utáni hányattatott évtizedeket követően 1999-ben renoválták, majd nyitották meg azzal a szándékkal, hogy a Centrál régi dicsőséges időszakát sikerüljön feléleszteni és visszahozni, persze megújult köntösben, a modern kor elvárásaihoz igazodva. A belső tér a Monarchia korát idézi, csodálatos csillárok, kiegészítők, igazi elegáns régimódi kávéházi hangulatot talál itt a látogató. Sajnos a kiszolgálás csapnivaló. A bejáratnál egy szigorú feliratú tábla figyelmezteti a bejövőt, hogy innen tovább egy tapodtat sem, majd a személyzet az asztalhoz kísér. Az ám, de személyzet sehol. Így az előkelőnek - talán kissé sznobnak - gondolt kezelés éppen a visszájára üt, percekig forgatjuk a fejünket, próbáljuk magunkra felhívni a figyelmet, hátha valaki észrevesz bennünket és bekísér. Végül sikerül bejutni. Az étkezőket és a "csak" kávézókat elkülönítik a bal és a jobb oldalra. Mivel ebéd után vagyunk, csak kávézni jöttünk, mi a jobb oldalra kerülünk, de itt is kellemes, magával a hellyel nincs semmi gond. A galéria korlátján Ady Endre nagy méretű poszter-képe figyel bennünket. A sütemények, kelyhek nagyon jól néznek ki, finomak is, bár a hagyományos ízek vannak többségben, de a kreációk inkább újhullámosak, a modern cukrászati vonalat képviselik, bár az árukat is szépen megkérik (átalgosan 8-900 Ft 1-1 szelet). A kávé is jó, iható, nincs vele gond. Az alagsorban lévő mosdólejáró előtt kis kiállítás látható a régi törzsvendégekről. A mosdó nagyon kultúrált, tágas, jól felszerelt, az előtérben egy hatalmas bőrkanapén lehet ejtőzni vagy várakozni, kinek mire van éppen igénye. Van kinti kiülős teraszuk is, bár az szerintem túl zajos és forgalmas a jelentős autós forgalom miatt. A 13%-os kötelező szervizdíj ilyen gyatra kiszolgálás mellett nemhogy nem indokolt, de inkább felháborító.

Somlói galuskát ettem,ami finom volt csak éppen nem a somlói igazi jellegét képviselte, mivel nem keserű csokis hanem édes volt, a tejszín hab pedig mű tejszín volt. Egy ilyen helyen elvárható lenne,hogy igazi rendes tejszínnel dolgozzanak. A helyből sokkal többet ki lehetne hozni.

Nekem a Kétcicakonyhája felfogásában előadott kávélikőrös fagylalt volt a favoritom, de a saját cukrászuk igazi eper- és csokifagyija is kiváló volt.

Azért mégis inkább azoknak ajánlanám rendszeresen, akinek fontos a hely hangulata :)