Kéhli Vendéglő Budapest

A libacomb kicsit állott volt a szarvas vadasan finom volt csak a feleslege díszítés nem kellet volna rá. A kiszolgálás átlagos volt. Viszont a helynek van egy varázsa hogy az átlagos ételek mellet is jól érzi magát az ember és szívesen üldögél s nem zavarja a lassúság és a drágaság. Ajánlom azoknak akiket vonz a múlt század hangulata.

Ugyan hárman is odajöttek érdeklődni, hogy megadtuk-e már a rendelést, de mosolyt egytől sem láttunk. Fizetésnél is két pincérnek kellett szólni, mire hosszas várakozás után hozták a számlát. Nem tudom, hogy rosszkor voltunk jó helyen, vagy rosszkor rossz helyen. Viszont még egy esélyt adok az étteremnek, mert mindenért kárpótolt a sáfrányos fácánhúsleves, a velős csont pirítóssal és a rántott borjuláb!

Egy hátsó asztalnál kaptunk helyet és a nem megfelelően kifeszített árnyékoló miatt az asztalra hulló falevelek, sőt vadgesztenyék zavarták meg az ebédet, de egyébként más gond nem volt.

Na, sebaj, egy Kéhli ebédért azért csak eljövök ide újra. Ma volt ez az újra. Ilyen-olyan fórumokon szoktam olvasni, hogy fúú, nagyarcúak a felszolgálók, nagyon kifogásolható a stílus, ennek ma semmi nyoma nem volt. A Kéhli egy elsőosztályú étterem, volt és az ma is, és úgy is működik. Megfelelő érdeklődéssel fogadtak, megfelelő asztalt kaptam, választhattam is, étlap jött, de már előre tudtam, hogy fácánlevest szeretnék enni fürjtojással, meg rántott csirkecombot rizibizivel, barackkompóttal. . . a fácánlevest nem tudnám kifogásolni, de a másodikat sem. Pont jóízű rántott csirke volt ez, ezt onnan tudom, mert éppen elég semmilyen, vacak rántottcsirkét ettem már, a rizibizi is a topon volt, sózni se kellett, a barackkompót meg valahogy krúdyssá is tette. Utána növekvő kedvvel egy krigli friss, hideg Pilsner Urquellt gurítottam le a mélybe a torkomon, hát mi bajom lehetne ezzel az egésszel? Kedvesen érdeklődtek, hogy meg vagyok-e elégedve, hogyne lennék, mondtam korábban a legénynek, hogy akkor kérem a sört, amikor a másodikat befejezem. . . figyelt, és amikor az utolsó falatot emeltem a számhoz, akkor indult a sörért. Na, így kell ezt! Hálásan jöttem el a Kéhliből.

Nyárra van kis belső udvar. A konyha hagyományos, nem kell semmilyen újító vagy egzotikus fogásra számítani, viszont az ételek kiváló minőségűek. A választék elég széles, kb. 6-7-féle leves, minden húsfajtának fél-egy oldal jut az étlapon. Néhány vadétel is van. Desszertet nem próbáltunk még soha, mert egy leves és főétel után már ketten közösen sem tudtunk volna megenni még egy desszertet is. Mindenképpen érdemes ezt a helyet felkeresni, egy színfolt ez a hely a maga békés, nosztalgikus hangulatával!