A galériát általában nagyobb társaságoknak foglalják le. Az étlapon a klasszikus, jól ismert olasz ételek szerepelnek, árak tekintetében átlagosnak mondanám, látszik, hogy bár a körúton vannak, de a szűken vett belvárostól már kissé kijjebb esnek, s ez a némiképpen kedvezőbb árakban is megmutatkozik. Különösen tetszett az a hozzáállás, hogy sok ételből lehet kérni fél adagot (pl. tészták), és a pizzát is szívesen ketté vágják és 2 tányéron szervírozzák, ha a vendégek úgy kérik. Bazsalikomos paradicsomlevessel indítottam, ami forró és nagyon sűrű, tömény paradicsom ízű volt. Amire kicsit jobban kellene figyelni, hogy maradt benne pár durvább darab (valószínűleg a szár körüli rész). A parmezánt egy kis tálban külön odakészítették az asztalra, mindenki ízlés szerint adagolhatja magának. Sokféle olasz bor szerepel az itallapon. Második fogásként szerencsére csak egy kis adag tésztát (spagetti carbonara) kértem, de még ez is kifogott rajtam. Alapvetően ez sem volt rossz, de a tésztát egy gondolattal túlfőzték, és a tejszínes mártás nem volt elég karakteres, ugyanakkor a bacon miatt az összhatás így kissé sós lett. A kiszolgálás pörgős, gyors, de mégis kedves, kártyával és Erzsébet utalvánnyal is lehet fizetni. A berendezés nekem kifejezetten tetszett, a Tizian vörös az uralkodó szín (a falakon), most az egész étterem karácsonyi díszbe öltözött, de mégsem túldíszített, nem giccses, és a lépcső alatti falon egy hangulatos és különleges beltéri vízesést alakítottak ki egy kis mesterséges tóval. A gyenge pont a mellékhelyiség volt, amely a pincében található, a dizájn itt is szép és illeszkedik az étterem többi részéhez, azonban a padló koszos, nem volt kéztörlő és a csapok erősen vízkövesek.
