Itt a szám, ott a fal, aztán már csak figyelni kell. . . na lássuk. . . nem túl kényelmes ott ülni ezeken a székeken, de a számok változnak. . . hopp, ott a 78A is! De a pulton nincs fekete tényér, kérdezem is a feketetrikós fiút, mert dolgozóból volt itt vagy nyolc, hogy akkor most mehetek? Megvan? Szörnyű zavarba hoztam, kérdeztem, hogy mi az ott? Készül vagy már készen is van? Töprengés után azt mondta, hogy hát. . . biztos csak készül, és majd zöld lesz a gömb, ha kész. Igen, a zöld a kész! - erősítette meg. Aztán hátra nyúlt a pultra, hogy de hiszen itt van, és odaadott egy dobozt. Bután néztem. Mentem vissza a lányhoz a pénztárba, hogy én nem dobozt kértem, hanem leülni itt, és itt fogyasztani. Mit követtem el, hogy nem kapok tányért? Megnyugtatott, hogy ő biztosan úgy emlékszik rá, hogy helyben fogyasztás volt. Ő úgy adta le. Nézem a blokkot, tényleg. . . rajta van hogy helyben. . . és akkor most mi legyen? Kérek egy tányért? - kérdezte a lány. Igen, kérek! Aztán visszaültem a helyemre, na, azóta is hozzák azt a tányért. Na, de már bocsánat. . . közel 4 és félezer forintot fizettem egy dobozka tésztáért, hogy úgy egyek a papírból, mint egy menekülttáborban. Arról nem is beszélve, hogy így nem lehet belekeverni a mogyorót, meg a csírát, nincs hogyan, azt külön megeszed először nyersen a tetejéről. . . Ez hol van, milyen arányban és mivel?
